SzegediLap / Petró János: A börtön ablakába...

Petró János

A börtön ablakába...

– színházcédulák –

Бьют лучи от рампы мне под ребра,
светят фонари в лицо недобро,
и слепят с боков прожектора,
И - жара!.. Жара!.. Жара!

...soha nem süt be a nap. De ez így nem igaz, mert tegnap a Csillag Börtön színháztermében be kellett sötétíteni az ablakokat az Oroszok című előadáshoz. Ott ültünk békés csendben a sötétben, nézők, újságírók, börtönőrök és persze néhány szerencsésebb elitélt. Az Aradi Kamaraszínház technikai személyzetének nem sok ideje lehetett a fények és a hang beállítására, igazából nem is sikerült. Harsányi Attila arcának megvilágítása egyenesen ijesztő volt, mikrofonja olyan szinten volt túlhangosítva, hogy hangja néha zavart okozott a gitárjáték élvezetében. De ezeket elfeledve a Viszockij dalok tolmácsolása, az orosz irodalomból válogatott összekötő szövegrészletek előadása teljesen rendben volt. Amikor Harsányi megmaradt a saját énekhangjánál, akkor kimondottan szépen szólt. Viszockij szövegei pedig nagy lyukakat ütöttek a szegedi Csillag vastag falain. Az egyéni szabadság határait boncolgató dalok az egykori Szovjetunióban nem kizárólag a szellem, hanem igen jelentős mértékben a fizikai szabadság megvonásáról mesélnek. Vihula Mihajlo gitárjátéka hűen tárta elénk a szláv lélek határtalan nagyságát. Erről az előadásról a kedvezményezettek biztosan sokat mesélnek zárkatársaiknak.

Éjszaka a Zsinában szép ajándékot kaptam Yumi Osanaitól és Fehér Ferenctől. Nagyon tisztelem azokat a táncművészeket, akik nem késztetnek semmiféle agyalásra, csupán a mozgás és a tánc varázsával szegeznek a székemhez. Ez az előadás pont ilyen volt. Végtelenül egyszerű és tiszta, percre, pillanatra kiszámítva minden mozdulat, minden rezdülés, két test ahogy elszakad majd újra egyesül. Mentesen minden hátsó gondolattól, ez az igazi történet mesélés. Áldott pillanat. A fesztivál egyik legerősebb előadása volt.