Marton Árpád
Ég és föld között
– Richter Flórián Cirkusz 2015 –
Mert hiszen az e helyütt szemlézett grandiózus lovasrevüt, a Horse Evolution Showt nem a magyar ugarra teremtette a lóidomítás nemzetközi élvonalát képviselő Richter Flórián és Edith parttalan képzelete. Az idei műsor – két pillérrel szűkítve az arénát, közelítve a gigantikus sátrat és a műsort a klasszikus cirkuszi arányokhoz – inkább támaszkodik a realitásokra, tegyük hozzá sietve: amennyiben realitás számba megy 12 ló – 8 arab telivér és 4 holland fríz – közös fellépése: az egy sorban frontális tablót mutató pazar ensemble még csupán lenyűgöz, a hármas gyűrűkben szembe vágtázó lovak látványa ellenben döbbenetes. Hol végződik az idomítás territóriuma? – kérdezi szemléző énünk – a rafinált térformákat az ínyencségig variáló, tökéletes betanításnál-e avagy a közönség előtt, a hihetetlen pillanatokra feltáruló régióiban?
Richterék körében mozgunk: errefelé a felülmúlhatatlan jelző immár kötelező jelző a lovas szakmák mindegyik ágában (éppen ezért csupán a parvenü operai hivalkodás közelmúltbeli példája okán vagyunk kénytelenek nevesíteni a tökéletes elegancia afféle, keresetlen kellékeit, mint a lószerszámokat ragyogtató Swarowsky-kristályok). Apa és fiú – Richter Flórián és Richter Kevin – magasiskola-duettje megkérdőjelezhetetlen bajnoki kűr egyazon dinasztia két nemzedékére leosztva, még ha a legnagyobb diadalt (egyelőre) az idén is Flórián szőrén ültében kivitt galoppja viszi is el: ember és ló elválaszthatatlan eggyéolvadása, lírai párostánca ringat minket sohasem volt hősök mondabeli közegébe. Az évtizedek óta futó, a családtörténet fejezeteit folytatásos regény gyanánt bontogató zsokészámot ezúttal bensőséges életképpé minősítik a családi arányok: Flórián a fűrészporból ügyeli a jövő reménységei, Kevin és Angelina ígéretes fejlődését. Magasiskola ez is, pezsdülő artistavérrel, a művészvéna összetéveszthetetlen jeleivel a gyermeksztárság buktatóit szerencsés mód elkerülő legújabb generációs Richterek minden egyes mozdulatában – a csoportlendület ellenben érthető mód most még távol marad.
A műsor egészét tekintve a tiszta jelző tolakszik minduntalan tollunkra: sallangmentes, a harsányság kísértését gondosan elkerülő, professzionális, stílusát tekintve a legválogatottabb füzérét kapjuk talaj- és levegőszámoknak, akrobatikus és állatprodukcióknak, csúcsán az Alexander csoport dinamikus és lélegzetelállító deszkaszámával, amely egyben egy kiveszőfélben lévő cirkuszi műfaj fennmaradásának örvendetes záloga. Hatásos és jó arányérzékre utal a lovas-elefántos szabadidomítás, ízléses, ha nem is világrengető az Alexander ugrócsoport jól megkoreografált ugrószáma az első részben, némiképp túlbonyolított – mert a kész számnál többet sejtető - rekvizitjével együtt is tetszetős az artistaképzősök légibalettja. A tigrisszám átlagos, az elasztikus gumiszám habár látványos, artisztikus értelemben a töltelékszámok krónikájába illő. Nem úgy a műsort keretező balladisztikus pantomim! Christian Folco chaplini jelenete a muranói kristálycsillárral maga a manézs porában fogant, igaz költészet. Még ott csillognak a könnyek szemünk sarkában, amikor a finálé láttán arra vágyunk: bárcsak viszontlátnánk esendő bohócunk és közkedvelt elefánthölgyünk megindító epizódját. És lőn. Cirkuszi romantika, ízléssel porciózva.
Képek forrása: rfc.hu
Marton Árpád a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán (1994) és a Szegedi Hittudományi Főiskolán (1995) végzett. 1992-től 2001-ig a Magyar Televízió Szegedi Körzeti Stúdiójának szerkesztője, majd szerkesztő-rendezője. 1998 és 2002 között több színházi produkció vetített látványterveit készítette el (Kajak-Kenu VB gálája a Szegedi Szabadtéri Játékokon, Anna Karenina a Kisvárdai Várszínházban, majd a Ferencvárosi Nyári Játékokon). 2001-től tárcái és cikkei jelennek meg a Délmagyarország, a Szegedi Élet és az Új Ember című lapokban. 2003 óta állandó szerzője a Szegedtől Szegedig antológiának. 2005-től számos kulturális eseményt szervezett a Móra Ferenc Múzeum közművelődési munkatársaként, köztük az első szegedi Múzeumok Éjszakáját. 2004-től alapító munkatárs a Magyar Katolikus Rádióban (szerkesztő – Zenei Kincsestár, A vasárnap muzsikusa; műsorvezető – Szépség-Szalon); számos kulturális és portréműsort készített, 1000-nél több zenei műsora között a Mozart teljes életművét bemutató, Mozart-galaxis című, rádiótörténeti jelentőségű sorozattal. 2001 és 2006 között tagja volt a H.S.D. Magyar Rendezők Társaságának, 2006 óta a MAKÚSZ Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének valamint a Szegedi Írók Társaságának. Könyvei: Musical Kalauz. (Móra, Bp., 1998); „Ő muzsikál rajtam keresztül” – beszélgetés Rév Lívia zongoraművésszel (Kairosz, Bp., 2007); „Hazavár az Isten” – beszélgetés P. Nemeshegyi Péter dogmatikaprofesszorral (Kairosz, Bp., 2008); „A művész Isten szolgája” – beszélgetés Tokody Ilona operaénekessel (Kairosz, Bp., 2008); A felettes Mi – kulturális és médiaetika egyetemi tankönyv (GerhardusKiadó, Szeged, 2009); A Mozart-galaxis (Gerhardus Kiadó, Szeged, 2009).