Ambrus Attila
A rodostói időutazó
Zágonban tartotta Bene Zoltán Bujdosók című drámájának ősbemutatóját az algyői Móra Ferenc Népszínház – 2012. szeptember 22-én. (A magyarországi bemutatóra novemberben kerül sor.) A – számtalan vendégjáték után most már nyugodtan leírhatjuk – Barcaság színtársulata Tatrangon (szeptember 23.) és Brassóban (szeptember 24.) is fellépett. A kortárs szegedi író művének színpadi adaptációja érezhetően megérintette a közönséget.
Zágonban – Mikes Kelemen szülőfalujában – sem árt, az alig negyven kilométerre fekvő Barcaságon pedig egyenesen indokolt a fejedelem kamarását, a magyar próza megteremtőjét megidézni. Sokan vannak ugyanis Erdélyországban, akik hivatkoznak Mikesre, episztoláira, ám életének történéseit alig ismerik, a Törökországi levelek pedig ott állnak olvasatlanul a könyvespolcukon.
Mikes Kelemen (Ádok Róbert) és Rüya (Szabó Szilvia)
Veress Dániel – a kamarás legavatottabb kutatója – Mikes a szépirodalomban és a képzőművészetben című, 1976-ban írt tanulmányában megjegyzi: „[…]Mikes […] életét, legalább annak egyes epizódjait, minden műfajban […] feldolgozták, sajnálatos azonban, hogy a lírán kívül egyetlen műfajban sem maradandó módon.” Majd összegzésként a következőket írja: „A nagy Mikes-regény, a nagy Mikes-dráma mellett a Mikes-szobor, a Mikes-arckép is mesterére vár.” (Veress Dániel: Mikes és a szülőföld. Kriterion, Bukarest)
Bene Zoltán színműve (amelyet a Brassói Lapok irodalmi melléklete, az Inga közölt először) nagyban megfelel azoknak a követelményeknek, amelyeket Szentesi Zsolt, az Eszterházy Károly Főiskola tanszékvezető főiskolai tanára támaszt a Mikes alakját alkotásában megidéző szerzővel szemben: „megrajzolni, bemutatni a lélek mélységét, összetettségét és konfliktusait, s felmutatni, hogy nem volt egyszerű megélni ezt a bármely szempontból nézve szenvedésteli életet.” (Szentesi Zsolt: Mikes Kelemen alakja a XX. század második felének regény- és drámairodalmában, in: Magyar Tudomány 2012/3.)
A Bujdosók természetesen és szerencsére azok számára is élményt jelent, akik mit sem hallottak Mikes Kelemenről. A szerző – noha egyetlen nap történetét meséli el – valójában élesen exponálja a fejedelmi kamarás és a rodostói magyar kolónia életének főbb eseményeit. Megjelennek a színen a történelmi figurák, Mikes mellett II. Rákóczi Ferenc, Bercsényi, a török nyomdászat megteremtője, a valószínű erdélyi unitáriusból lett müteferrika, Ibrahim. (Számomra még erőteljesebb volt a dráma ilyetén hatása, hiszen tavaly jártam a darabban említett helyszíneken, a sárfürdőnél, a savanyú – igazából sós – víz forrásánál, a Magyarok utcájában, álltam a megrozzant Bercsényi-ház előtt és ültem – Ali Kabul rodostói múzeumigazgató utólagos engedélyéért esedezem most! – a fejedelem által faragott karosszékben.)
Ám a Bujdosók nem válik pillanatra sem didaktikussá. Nem, mert a szerzőnek sikerül két fronton is drámai feszültséget keltenie, s amikor a szálak összeérnek, akkor valósággal szikrázik a színpad. Egy keserédes szerelem elfojtásának és az értelmiségi lét drámai megélésének lehetünk tanúi, részesei.
Pápai Gáspár (Varga János) és Mikes Kelemen (Ádok Róbert)
Ádok Róbert minimalista eszközökkel rendkívül hitelesen jeleníti meg Mikes alakját, aki korban, attitűdben sokkal közelebb áll a ma entellektüeljéhez, mint akár az ezredforduló sok szánalmas figurája. Felismeri helyét, szerepét a bujdosók mikrotársadalmában, ahol szinte oly észrevétlennek kell maradni, mint az időutazónak. Éppúgy nem szabad beleavatkoznia a történésekbe, mint amannak. Az ő küldetése nem a cselekvés, hanem a tanúskodás.
Izzik a levegő, amikor Kőszeghy Zsuzsival beszélgetnek a rodostói rózsalugasban. Pál Anita nagyszerűen alakítja a szerelmes, mégis inkább engedelmes árvát. A fiatalok szerelmének legmagasabb foka azonban csupán annyi, hogy Mikes bátorságot véve kijelenti: ő várja Zsuzsit.
Mikes Kelemen (Ádok Róbert) és Kőszeghy Zsuzsi (Pál Anita)
Zay Zsigmond báró (Kothencz Tibor)
A szerelmet azonban megöli a hűség. S a hűségnek számos példáját látjuk előttünk felvonulni. Mikes ragaszkodásán kívül a Zay Zsigmond barátságát. A bárót kedveltté avatja Kothencz Tibor ízlésesen visszafogott, mégis mókás alakítása. Amely ebben is segítségére van Ádok Róbertnek, hiszen az általa életre keltett Mikes komolyabb ám nem komor karakterként jelenik meg. (Noha epizódszerepe van, hasonlóan mókás a fürdőszolgát játszó Csenki József is.) Hűséges a fejedelemhez Pápai Gáspár, a bujdosók követe a Magas Portánál. Karakán figura, a kamaszkorú nézők kedvencévé avatja Varga János. És a Bera Sándor megformálta Sibrik Miklós ezereskapitány, valamint a Fodor Ákos által megjelenített Sántha Miska, hajdani kuruc lovaskatona, Rózsa Dániel szegedi kereskedő megbízottja is azzá válnak.
Zay Zsigmond (Kothencz Tibor) és Ahmed (Csenki József)
A darab talán legmegrázóbb jelenete Ibrahim müteferrika vallomása. A Bánk bán Tiborcát idézi Cseszkó Mihály, amikor elmondja monológját óhazája szeretetéről. És milyen egyszerű eszközökkel él Bene Zoltán! A müteferrikává lett hajdani kolozsvári diák csak akkor lesz ismét önmaga, csak akkor mondja ki újra keresztény nevét, ha újra Magyarország földjére lép. Mi tudjuk, soha nem lépett rá…
Ibrahim müteferrika (Cseszkó Mihály) és
II. Rákóczi Ferenc (Kátó Sándor)
Egyetlen hűtlen szereplője van e darabnak. Bercsényi Miklós gróf, akiről tudjuk, aludt, míg felesége haldoklott, s szemei nem könnyeket hullattak Csáky Krisztina után, hanem szerelmes pillantásokat vetettek Kőszeghy Zsuzsi felé. Dubecz Györgynek sikerül Bercsényi személyiségének kettősségét, emberi nagyságát és gyarlóságát egyszerre megjelenítenie.
Bercsényi Miklós (Dubecz György) és
II. Rákóczi Ferenc (Kátó Sándor)
Kőszeghy Zsuzsi (Pál Anita) és
Csáky Krisztina (R. Nagy Mária)
Szólnunk kell a Bercsényi Miklós feleségét játszó R. Nagy Máriáról, aki valóságos nagyasszonyt alakít a színpadon, és a magyarul megtanult szolgálólányt megjelenítő Szabó Szilviáról is, akinek józan ítélőképessége visszazökkenti a már-már a szabadságharc romantikájának hálójába eső gyanútlan nézőt.
Sibrik Miklós (Bera Sándor) és
II. Rákóczi Ferenc (Kátó Sándor)
Sántha Miska (Fodor Ákos), Mikes Kelemen (Ádok Róbert)
és Rüya (Szabó Szilvia)
Utoljára, de nem utolsó sorban: a II. Rákóczi Ferencet játszó Kátó Sándor – aki egyben a darab rendezője is – egy bölcs, higgadt, erkölcsi magaslaton álló, valódi nemes jellemet alakít, akinek van alapja és van bátorsága erkölcsítéleteket is megfogalmazni. Ám mint ország nélküli fejedelemnek, visszafogott, józan kritikájával nem tudja eltántorítani udvarának megtévedt kalandorát. Sem Bercsényi vallási fundamentalizmusát sem buja vágyát nem sikerül csillapítania.
Sántha Miska (Fodor Ákos), Mikes Kelemen (Ádok Róbert),
II. Rákóczi Ferenc (Kátó Sándor) és Sibrik Miklós (Bera Sándor)
Noha manapság nemhogy nem divatos, de egyenesen szégyenteljesnek tartott érzelmekről: szerelemről és hűségről beszél, Bene Zoltán színműve igazi dráma marad, nem csúszik szappanopera-szerű érzelmességbe. Egy apokrif Mikes-levél megszületésével zárul, mely kelt Rodostóban, 1723. április 25-én. Keserű és önmarcangoló levél ez. Eltér a többi Mikes-levél stílusától, mert bántó megjegyzéseket tartalmaz a fejedelmi udvar tagjaira nézve.
Nem csoda, ha szerzője megsemmisítette, és nem találni a Törökországi levelek között. Van viszont egy nappal később keltezett episztola. A rodostói időutas önmagára erőltetett parancsolatával, amely minden időutazás első törvénye is.
Hagyom, hogy Önök fedezzék fel e levelet!
Mert Bene Zoltán drámájának és az algyői színészek játékának egyik legnagyobb erénye és eredménye, hogy sokan a nézők közül még az előadás estéjén beleolvastak Mikes leveleibe.
Az előadás utolsó pillanatai a brassói Redut Színházban
Fotók: SzegediLap
Ambrus Attila 1965-ben született, Brassóban él. 1990 óta a Brassói Lapok főszerkesztője.