Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


„Hiába ilyen nagy a tér, és messze van az utolsó néző, ha én valamit nagyon érzek és gondolok, azt ők igenis látni fogják”
– 7 kérdés Udvaros Dorottyához –

 

Pár napja véget ért a Szegedi Szabadtéri Játékok 2015-ös évada. Az idei nyár időjárása nem minden esetben hozott szerencsét a Szabadtéri fellépői és nézői számára: hol a viselhetetlen forróság nehezítette a próbákat, hol az esőzés szabott gátat egy-egy előadás teljes vagy részleges bemutatásának. Az öt Dóm téri produkció közül másodikként, 2015. július 10-én és 11-én a Budapesti Operettszínház vendégjátékaként mutatták be az Abigél musicalt. A darabot hét éve játsszák nagy közönségsikernek örvendve, ám szabadtéri átdolgozásban idén volt először látható. A Horn Micit alakító Kossuth- és Jászai-díjas színésznővel, Udvaros Dorottyával Képiró Ágnes beszélgetett a darab második szegedi előadásnapján.

 

Képiró Ágnes: Hét éve játssza a darab egyik meghatározó alakját, az elbűvölő hadiözvegyet. Ön számára mit jelent Horn Mici szerepét alakítani?

 

01-udvaros_dorottya_foto_eori_szabo_zsolt-1.jpgUdvaros Dorottya: Adva van egy olyan regény, amelyet nagyon sokan ismerünk, ami a magyar irodalom egyik emblematikus pillanata; adva van egy írónő, akit annyira szeretünk, aki annyira népszerű, de mégsem egy bulvár írónő, hanem tényleg nagyon komoly gondolatok vannak a műveiben, ugyanakkor nagyon érthető és szerethető. Művei között az Abigél egy különösen ismert történet, ezen belül a Horn Mici egy emblematikus szereplő. Sok minden nyomaszthatott volna annak idején, akár az is, hogy Ruttkai Éva játszotta őt a tévéfilmben, amit annyian láttak, talán még többször is. De valahogy érdekes módon nem nyomasztott ez az egész, hanem inkább szárnyakat adott, hogy most nekem is lehetőségem van eljátszani ezt a szerepet. Ez egy nagyon szépen megírt nőfigura: egy olyan nő, akinek nagyon nagy vesztesége van, és mégis meg tudta őrizni az örömre való képességét azáltal, hogy másoknak segíteni akar, hogy másoknak adni akar, hogy barátsággal és szeretettel tud fordulni mindenki felé, és nem zárkózott be egy ilyen tragédia után. Horn Mici egy nagyon szépen és gazdagon megírt figura.

02.jpg

Képiró Ágnes: Ruttkai Éva az 1977-es Abigél filmben szintén emlékezetes alakítást nyújtott Horn Mici szerepében. Ön játszott-e valaha együtt Ruttkai Évával, vagy voltak-e valamilyen közvetlen viszonyban, esetleg tekint-e az ő alakítására előképként?

 

Udvaros Dorottya: Nem játszottunk soha együtt. Egyszer egy tévéfilmben egy icipicit elment mellettem, de még akkor nagyon kicsi voltam. Nagyon ritkán fordul elő, hogy előképeket építsek be az alakításomba, hiszen minden egyes alakításnak egy szuverén dolognak kell lenni. Tehát engem nem befolyásolhat ő, bármilyen csodálatosan játszotta el ezt a szerepet. Nekem a saját közömet kell megtalálnom Horn Micihez. Az enyémet. Semmit nem segít, ha ő bármit mesél. Az biztos, hogy nagyon érdekes egy színésznek egy másik legendás színésztől történeteket hallani, de a szerep megformálásában teljesen indifferens. Azt az utat nekem kell megrágnom.

 

Képiró Ágnes: 2008 óta játsszák az Abigélt Budapesten. A szegedi bemutató előtt hol játszották még, milyen tapasztalatokkal?

 

Udvaros Dorottya: Voltunk már vele itt-ott vidéken, nagyobb helyeken, Budapesten is több helyszínen mutattuk be: az Operettszínházon kívül volt szerződésünk a Thália Színházzal és a Pesti Magyar Színházba is elvittük ezt a produkciót. Mindig egy újabb generáció nő föl, és találkozik a darabbal, mely ma már – ha jól tudom – kötelező olvasmány, és azért színdarab formájában találkozni az Abigéllel nagyon megkönnyíti a gyerekek helyzetét. Ez nem egy unalmas kötelező olvasmány, amin végig kell, hogy rágja magát a diák, hanem ez egy nagyon szépen megírt történet, amely egy fiatal számára nagyon izgalmas lehet. Úgyhogy sokszor játszottuk sokfelé és még fogjuk is, remélem.

 

Képiró Ágnes: A válaszai azt sejtetik, hogy Önhöz az Abigél mint irodalmi mű, közel áll. Szívesen olvas Szabó Magdát?

 

Udvaros Dorottya: Szabó Magdát nagyon jó olvasni. Egyébként olyan érdekes, mert az édesapám, Udvaros Béla színházi rendező, most már ugyan nagyon idős, nem dolgozik, de még egy pár évvel ezelőtt egy Szabó Magda Ajtó című darabot bemutatott, és amikor elment Magdához elkérni a darabot, Magda azt kérdezte tőle: „Béla, maga pont ezt a közepes darabomat akarja bemutatni?!?” Ez is sejteti, hogy Szabó Magda egészen páratlan humorral és emberséggel bírt, bölcs asszony volt.

03.jpg

Képiró Ágnes: 2013-ban játszott először a Szegedi Szabadtéri Játékokon, az Alföldi Róbert által rendezett István, a királyban Saroltként. Az idei szerepe pedig a második alakítása a csillagtetős színpadon. Mennyiben más itt játszani, mint a korábbi, megszokott színjátszó helyeken?

 

Udvaros Dorottya: Nagyon nehéz ekkora nézőtérrel szemben alakítani, pláne prózai színészként, s még ha egy nagyobb színházban is játszom, akkor sincs azért ezer főnél nagyobb közönség. Na jó, a Vígszínházban sokan beférnek, mert magas a karzat, de ennyi emberrel szemben nagyon nehéz tudomásul venni azt, hogy egy szomorú tekintetet nem fognak látni, amíg egy kőszínházban az ember jobban építkezik belülről. Tehát meg kell győznie magát az embernek, hogy az összes érzései, amik megszületnek, azok igenis majd fognak élni nagyszínpadon, és nem kell elkezdenem összevissza hadonászni ahhoz, hogy észrevegyenek a színpadon. Azt a belső erőt az embernek nagyon-nagyon komolyan szuggerálnia kell és hinnie kell benne, hogy hiába ilyen nagy a tér, és messze van az utolsó néző, ha én valamit nagyon érzek és gondolok, azt ők igenis látni fogják.

 

Képiró Ágnes: A Szabadtérin túl alakult-e ki valamilyen kapcsolata Szegeddel?

 

Udvaros Dorottya: Nem nagyon, mert két éve és most is nagyon intenzív időszakunk volt. Amikor ide lejövünk, akkor szinte csak arra van az embernek ideje, hogy éjszakába nyúlóan próbáljon és a nap első felében megpróbálja kipihenni magát, hogy aztán a következő nap megint bírja éjszaka. Igazán a várossal sok kapcsolat nem alakulhat ki, bár a fontos helyein az ember megpróbál egy kicsit sétálni: Tisza-part, belváros, Széchenyi tér, stb., de azért mélyebb kapcsolat nem tudott kialakulni ez alatt az idő alatt sajnos, mert Szeged egyébként egy isteni város. Ahhoz az kellene, hogy a Szegedi Nemzeti Színház hívjon meg egy vendégszereplésre, amikor itt töltök mondjuk két hónapot, és nem egy ilyen nagyon intenzív időszak van, mint most a Szabadtérin, mert ez egy nagyon koncentrált munka.

 

Képiró Ágnes: Az év további részében milyen tervek és megvalósítások várnak Önre?

 

Udvaros Dorottya: Nyáron még elég sokat fogok turnézni, mert elkészült egy új lemez anyaga, melyet Hrutka Róbert és Bereményi Géza írtak. Stúdióba megyünk, meg volt is koncertünk, lesz is még koncertünk, tehát ez a legfontosabb, ami nyáron kitölti az életemet. Ősszel szeretnénk ezt a „Majdnem – valaki” című lemezt megjelentetni, közben azért vannak előadásaim is a nyáron és aztán szeptember végén pedig elkezdek próbálni a Nemzeti Színházban, lesz egy Cervantes Don Quijote-bemutatóm, az lesz a következő munka, ahol Dulcineát fogom játszani. Emellett Gigor Attila Kút című filmjében forgatok ezen a nyáron, ami nem egy főszerep, de egy nagyon fontos szerep és egyszerűen a Gigor Attila annyira tehetséges ember, hogy nem azt méricskéltem, hogy ez elég nagy szerep-e, hanem nagyon szeretem őt és ezért aztán örülök, hogy együtt dolgozhatok vele.

Fényképek forrása: Szegedi Szabadtéri Játékok
A művésznő portréját Eőri Szabó Zsolt készítette

  

szegedilapba.jpg
Képiró Ágnes Mátészalkán született, 2004 óta él Szegeden. Felsőfokú tanulmányait a Nyíregyházi Főiskola, a Szegedi Tudományegyetem és a Magyar Képzőművészeti Egyetem bölcsész és művész képzésein végezte. Jelenleg az ELTE Történelemtudományi Doktori Iskola hallgatója. 2010 óta a Madách Irodalmi Társaság tagja, Az ember tragédiája és a Madách-életmű illusztrációinak és alkalmazott művészeti megközelítésének feldolgozásával foglalkozik valamint Kass János grafikusművész emlékének méltó ápolásával. Tevékenysége kiterjed az alkalmazott művészetek egyéb területeinek elméleti megközelítésére és a kultúraközvetítő publikálásra is.

A szerző írásai korábban a SzegediLapon: 7 kérdés Ströck Barbarához; 7 kérdés Ale Ildikóhoz7 kérdés Fonyó Barbarához7 kérdés Szekeres Ferenchez7 kérdés Orosz IstvánhozKass Eszter a Kassban7 kérdés Csorba KatáhozInterjú Trogmayer Ottóval a 85 éve született Kass János tiszteletéreTérkultúrák7 kérdés a Kerekes Bandhez7 kérdés Farkas Krisztinához és Farkas JánoshozOlimPia7 kérdés Kentaurhoz7 kérdés Novák Ferenchez7 kérdés Czene ZoltánhozSzoborlelkek randevújaNincs bemondás, csak lemondásEmlékezés Kass JánosraMárcius 15. a határon túlSzegeden láthatók a világ egyik első hadifotográfusának remekművei7 kérdés Kancsár Józsefhez, a Pinceszínház igazgatójáhozJohn Lennon, a képzőművészLeonardo a Belváros(i)ban járt7 kérdés Székely Norberhez, a szegedi próbaKör atyjához