Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Petró János
Előolimpia a szomszédban
 
Ha a modern idők embere tekintetét a nyugati világ felé fordítva, angol és német előolimpiákról mesél, amelyek időben megelőzték Pierre de Coubertin álmának valóra válását, a szegedi polgár nem tekint olyan messzire, mert minden az ember által húzott határvonal csak elméleti lehet, Szeged és Szabadka között pedig ott pihen Palics. Az 1800-as évek végén a két város ezer szálon kötődött, a földrajzi közelségből adódó kulturális és gazdasági kapcsolatok, a vasúti összeköttetés, szinte kijelölte Palics szerepét. A tó és az erdő, a gyorsan fejlődő villanegyed, a Szabadkáról megépített villamos vonal, a színes Zsolnay-cserepek a háztetőkön, a hatalmas eozin amforák a parkban, és béke.

vermeslajos.jpg

1880-ban, tizenhat évvel az első újkori olimpia előtt, Csáth Géza és Kosztolányi Dezső kortársa, Vermes Lajos itt, ezen a fürdőhelyen megrendezte a „Palicsi Olimpiát”. Természetesen olimpiának már később nevezte el az utókór, sőt előolimpia névvel is felruházta. Vermes Lajos nyári játékoknak nevezte, és kezdetben három sportágban mérték össze erejüket a Budapestről és Belgrádból is érkező sportemberek. A jómódú szabadkai Vermes család felépítette a Bagolyvárat a sportolók elszállásolására, ha úgy vesszük, ez volt az első olimpiai falu, és a játékok rendszeressé váltak. 1882-ben a műsorba bekerült egy „Go as you please” elnevezésű verseny, melynek során bárki, férfiak, nők és gyerekek, tetszés szerint futva vagy gyalogolva tehették meg a Szabadka-Palics közötti távot oda-vissza. A győztesek az ókori mintára koszorút kaptak, természetesen a vidék jellemző növényéből, akácból fonták azokat. 1891-ben Vermes Lajos nem kis anyagi áldozatot hozva hosszú, ellipszis alakú kerékpárpályát építtetett, a beton csíkra aszfaltot húzva, a pálya mellé falelátót állíttatott. Magyarországon ez volt az első ilyen pálya, de Európában is csak a harmadik.
Persze hogy Vermes Lajos nem volt hibátlan ember, korabeli megítélése is változó. Orvosi tanulmányokat kezdett a budapesti egyetemen, majd bölcsésznek tanult. A modern sportok kialakulásának időszakára jellemző, úgynevezett „all round” (több sportágban is kiemelkedő) sportoló volt. Mi sem természetesebb, hogy első díját tornában, mégpedig lovon szerezte. A torna mellett atletizált, vívott, jeleskedett ökölvívásban, és a kerékpársport egyik megalapítója. Neve kikerülhetetlen a sportfotózás történetében, a korai fotókon vagy ő szerepel, vagy ő fotózta, vagy az ő általa rendezett versenyen készült a kép. Minden sportágat a saját dicsőségére űzött, és ebben mutatkozott meg emberi gyarlósága is. Győzni akart. Soha el nem ért, megvalósíthatatlan csúcsokat költött magának, névjegyeire címek, rangok sokaságát írta. Kicsit hiú és exhibicionista volt, bocsássa meg neki az utókor.
Manapság az olimpiai falu mérete egy kisebb magyarországi városéval vetekszik. A televíziós közvetítési jogok milliárdokért cserélnek tulajdonost. A sportolókat az eredmény hajszolásában védeni kell önmaguktól és orvosaiktól, hogy a különböző teljesítményfokozó szerek alkalmazásánál ne lépjék át a józanész határát. Az ókori Olümpiák hősei egymás vállát átkarolva csücsülnek odafönt, és nézik, nézik, mivé lett a szent játék. A jó Coubertin is ott ül mellettük, filozófia, építészet, művészetek, költészet, mindez már olyan távoli. A szellem és a test közös épülése valahol elveszett.
 
vermes-lajos-szobra-palicson.jpg
Vermes Lajos szobra Palicson
(Vera Počuča Gabrić alkotása, 2004)
 
Ha Belgrád vagy a görög tengerek felé utazol vándor, és Szeged felől átlépted a határt, térj le az autópályáról Palicsnál. Adj magadnak húsz perc pihenőt. Emeld le a tetőcsomagtartóról a kerékpárt, néhány méternyi betoncsík még ott van a pályából. Áll még a Bagolyvár, és a Női-strand épülete is. A Férfi-strand közelében kosárlabda és tekepálya van, a tó partján a sör ugyanolyan jólesik, mint százhúsz évvel ezelőtt. Hunyd be a szemed, s látni fogod, amit én látok. „Úgy kell játszani, hogy a játék ne kevésbé szolgálja a lélek felüdülését, mint a test egészségét” (Comenius)
 


pj.jpg
Petró János költő, újságíró, szerkesztő. 1958-ban született, Szegeden él.
 
A szerző írásai korábban a SzegediLapon: Kell egy csapatA Szent Mihály StadionA legfurcsább nevű magyar olimpikon;  Thealter cédulák 10.Thealter cédulák 9.Thealter cédulák 8.Thealter cédulák 7.Thealter cédulák 6.Thealter cédulák 5.Thealter cédulák 4.Thealter cédulák 3.; Thealter cédulák 2.; Thealter cédulák 1.Az álom tenyerénKét vers a költészet napjáraKarácsonyi énekÜres papírlapokSzegedi Jazz NapokIsten parancsára tettem„Elszaladni késő, itt maradni kár”, A börtön ablakába...Tudok énekelni, de nincs hangomSzukafattyakDicső híre-neve fennmaradt örökreHa fojtogatszA bomlás hideg kabátja lazulFájdalmas és bús emlékezés (színházcédulák, Thealter 23)VersekRémmese és elfeledett énekSzt. István térEgy nyár végeHárom versAkik lebegnek, azok jól vannakMágikus realizmusHaza a bivaly hátán