Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Petró János
A legfurcsább nevű magyar olimpikon
 

1896_poszter.jpg

1896, Athén. Csodálatos és hősies idők voltak. Az első újkori játékokon három számban is elindult a magyar állampolgárságú, szerb nemzetiségű Tapavicza Momcsilló. A játékok lebonyolítására és szervezésére, vagy inkább szervezetlenségére mi sem jellemzőbb, hogy Görögországot a párizsi konferencián, ahol végül Athénnek ítélték a rendezés jogát, Dimitrios Bilekas költő és műfordító képviselte. Később a szervezés során bőven akadtak gondok, sőt az anyagi nehézségek miatt egy ideig fennállt annak a lehetősége, hogy Magyarország legyen a rendező. Ám Coubertin és Kemény Ferenc közös munkája ellehetetlenült a hivatalos körök érdektelenségén. A játékokat Konstantin trónörökös és a világban szétszóródott, tehetősebb görögök adakozása mentette meg.
De térjünk vissza Tapavicza Momcsillóhoz. A kornak megfelelően úgynevezett „all round” sportember volt, egyes források szerint montenegrói származású (ezek természetesen nemzetközi kutatók adatközlései), ám valójában az Újvidék melletti Nádalján született. 1890-ben Szegeden érettségizett, s ezért nyugodtan tekinthetjük az első szegedi kötődésű magyar olimpikonnak is. Előzetesen súlyemelésre, tornára  azon belül lóugrás, korlát és gyűrű versenyszámokra  és atlétikára, súlylökésre nevezte a magyar csapat. Végül a helyszínen a súlyemelés, birkózás és tenisz sportokban indult. A nyolc magyar indulóból ő volt az egyik, aki saját költségén utazott.
Tapavicza, miként annak idején a többi „all round”  sportoló kitűnő felépítésű, nagy erejű, ám könnyelmű és kockázatot vállaló típus volt. Majd minden sportágban kiemelkedett, ám ezt egy percnyi ragyogásért könnyű szívvel kockára tette. Nem volt ez másként Athénben sem. Súlyemelésben elsőszámú favoritnak számított és ezt mindenképpen jelezni kívánta ellenfeleinek is. A kétkaros emelésnél a 80 kg-os súly következett. Tapavicza határozott lépésekkel közelítette meg a számára szinte csak belépőnek számító súlyt, majd megpróbálta azt, ami az edzőteremben már oly sokszor sikerült, fél karral kiemelni. Athénban ez nem jött össze, a kísérlet ugyan érvényes volt, de súlyos mellizom sérülést szenvedett. Visszalépett, ám így is 6. helyen végzett. (Azt azért tegyük hozzá, hogy akkoriban az egykaros súlyemelés külön számként szerepelt az olimpia műsorában, ám Momcsilló barátunk elhamarkodott döntése miatt ebből a számból már kimaradt.) Néhány nappal később sérülése ellenére elindult a birkózó versenyen is, ahol 4. helyezést ért el és ezzel a magyar csapat legnagyobb vesztese lett. Ereje és tudása több aranyra feljogosította, ám meggondolatlansága miatt csak helyezésekkel térhetett haza eredetileg választott sportágaiban.
 
momcilo_tapavica.jpg
Tapavicza Momcsilló
 
Sérülése után ideje bőven maradt, ezért benevezett az egyébként is foghíjas tenisztornára. De tegyünk egy kis kitérőt! Egy John Pius Boland nevű ír fiatalember éppen az olimpia idején látogatta meg barátját, Thraszívulosz Mánoszt Athénben. Mánosz tagja volt a szervezőbizottságnak, benevezte Bolandot a teniszversenyekre. Vele és Tapaviczával együtt is csak 13 indulója volt az egyéni számnak. Boland a korabeli források szerint kölcsönütővel játszott, vagy esetleg a helyszínen vásárolt magának. Egy azonban biztos, amíg le nem szállt a hajóról, fogalma sem volt arról, hogy hazáját fogja képviselni az első újkori játékokon. Arra vonatkozó információink nincsenek, hogy a magyar versenyző vitt-e magával teniszütőt Athénba, de Tapavicza Momcsillóról könnyedén feltételezhetjük, hogy legalább tíz versenyszám részvételére alkalmas felszereléssel érkezett. A lebonyolítás egyszerű volt, egyenes kiesés, a versenyzők páratlan száma miatt fordulónként egy erőnyerővel. Az első fordulóban Tapavicza könnyedén lépett túl görög ellenfelén, a másodikban viszont valamicskét visszaadott neki a sors abból, amit korábban meggondolatlansága miatt elvett tőle. Őt sorsolták ki erőnyerőnek, így máris az elődöntőben volt. Itt ugyan vereséget szenvedett egy másik görög versenyzőtől, de ennek ellenére, mivel csak a döntőt játszották le, megosztva ugyan, de bronzérmet szerzett hazájának. Az olimpiai bajnok, a korában megismert ír fiatalember lett, aki görög barátjával a páros számot is megnyerte. Mindezek ellenére Hajós Alfréd két gyorsúszás aranya, Dáni Nándor 800 méter síkfutás ezüstje, Szokolyi Alajos 100 méter síkfutás bronza és Kellner Gyula maratoni futás bronzérme mellett Szeged városának is jutott egy elfeledett, majd az alapos kutatók munkájának gyümölcseként megtalált bronzérem. (Csak zárójelek között: a korabeli magyar közvélemény úgy gondolta, hogy szerény számú küldöttségünk vert seregként fog hazatérni. Szerencsére már az első olimpián bebizonyosodott, hogy a magyar sportolók eredményei nincsenek egyenes arányban lehetőségeikkel.)  
Igen, az első újkori olimpiáról, Athénből van egy bronzérmünk. Mert ez a sok országot megjárt, sport pályafutása utáni életében szinte a teljes balkánt belakó, furcsa nevű ember, mégiscsak itt Szegeden, a Magyar Királyi Állami Főreál Iskolában érettségizett, méghozzá jeles eredménnyel. Tegyük hozzá, tenisz sportágban ez volt ez első és azóta is utolsó érmünk. És ettől kezdve teljesen lényegtelen, mikor és hogyan döntött úgy Tapavicza Momcsilló, kicsomagolja a teniszütőjét. Ez a döntés 1896-ban Athénben egy bronzérmet hozott.
 
 
Források:
 
Bali Mihály: Szegedi sportolók az olimpiákon 1896-2004., Szeged, Bába és Tsai, 2006.
Barcs Sándor: A modern olimpiák regénye, Budapest, Sport Lap- és Könyvkiadó, 1968.
Dr. Mező Ferenc: Olympiai kalauz, Budapest, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1936.
 
 

   

pj.jpg
Petró János költő, újságíró, szerkesztő. 1958-ban született, Szegeden él.
 
A szerző írásai korábban a SzegediLapon: Thealter cédulák 10.Thealter cédulák 9.Thealter cédulák 8.Thealter cédulák 7.Thealter cédulák 6.Thealter cédulák 5.Thealter cédulák 4.Thealter cédulák 3.; Thealter cédulák 2.; Thealter cédulák 1.Az álom tenyerénKét vers a költészet napjáraKarácsonyi énekÜres papírlapokSzegedi Jazz NapokIsten parancsára tettem„Elszaladni késő, itt maradni kár”, A börtön ablakába...Tudok énekelni, de nincs hangomSzukafattyakDicső híre-neve fennmaradt örökreHa fojtogatszA bomlás hideg kabátja lazulFájdalmas és bús emlékezés (színházcédulák, Thealter 23)VersekRémmese és elfeledett énekSzt. István térEgy nyár végeHárom versAkik lebegnek, azok jól vannakMágikus realizmusHaza a bivaly hátán