Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Weiner Sennyey Tibor

Magyar Gólem

„Valaki megvádolhatta...”

Franz Kafka

 

1.

– Barátom, amikor mindenki elszaladt szürke, bocsánat, fehér lovat bámulni, én éppen a cukrászdában ettem az arany-, bocsánat, somlói galuskámat. Mondja meg nekem őszintén, félbehagyna-e egy igazi, isteni finom, bármilyen galuskát egy lóért? Ugye nem? Ettől azért még hazafinak érezhetem magamat? – kérdezte mosolyogva Balassa Ármin fiatal barátjától, Lipóttól, aki éppen szemközt állt vele, miközben a földalattin utaztak. Lipót izgatottan nézett körbe, mint aki azt figyeli, hogy meghallották-e barátja hangjában az iróniát, vagy egyáltalán figyeli-e bárki őket. Senki. Megnyugodott. Ezt a pillantást azonnal észrevette Balassa, és miközben elővette selyem zsebkendőjét, hogy megtörölje gyöngyöző homlokát, csak ennyit szólt: – Nyugodjon meg. Van jegyünk – és erre Lipót elmosolyodott.

– Visszafelé mehetnénk fiákerrel, Ármin bácsi. Szép tavaszunk van, nem értem, miért ragaszkodik a metróhoz.

– Ejnye, Lipót, de ellustult itt a fővárosban! Elárulom a Papának! – A „Papa”, Lipót édesapja, nem más volt, mint Löw Immánuel, a szegedi főrabbi. – Már ahhoz is lusta, hogy metróval menjen moziba? Én itt voltam ennek a csodálatos járműnek az átadásán. Első volt a kontinensen!

– Első volt a kontinensen! – mondta szinte egyszerre Árminnal Lipót és hangosan felnevetett.

– Most most van! – szögezte le kissé dacosan Balassa, majd hozzátette: – Visszafelé majd meglátjuk.

– Igen, Ármin bácsi: „Akkor akkor lesz.” – idézte Lipót Balassát. Jól tudta, hogy ezek a kedvenc mondatai az öregnek.

 

2.

A Széchényi fürdőnél szálltak le, majd lassú sétával értek el a Fortuna moziig. A Fortuna, özvegy Fényes Mártonné által alapított és vezetett egyik állandó, és első mozi Pesten, közel húsz éve nyitott meg a Panoptikummal és a Barlangvasúttal egy épületben. Nyáron naponta játszott, teltházzal rendszerint, ellenben télen csak szombat, vasár- és ünnepnap. Ilyenkor tavasszal, ha bejött egy-egy új, nagy érdeklődésre számító alkotás, mint például most, Fényesné nem habozott nyári nyitva tartást hirdetni. Persze moziba csak a városi polgárság és a munkások jártak leginkább, az arisztokrácia nagyon ritkán jelent meg ilyen züllött helyen. Ők máshol züllöttek.

– Tudja, Lipót, szerintem hamarosan minden filmszínházban hangosak lesznek a filmek. – mondta botjára támaszkodva Ármin, majd felemelte fehér kesztyűs kezét és úgy hangsúlyozta : – Sőt, színesek!

– Maga fantaszta, öreg barátom. Rajong a metróért, a moziért, ábrándozik az újabb technikai újításokról, mégis, alig ismerek magánál nosztalgikusabb alkatot.

– Hogyne lenne nosztalgiám! Ifjú volt még maga, Lipótom, a háború előtt! Én sokat éltem abban a másik Magyarországban, amely mostanra visszahozhatatlanná lett. „Új Magyarország”, mondják... de nem vagyok benne biztos, hogy ugyanazt értjük az „új” szócska alatt.

– Megígérte, hogy nem politizál! – tette barátja vállára kezét Lipót.

– Nem is politizálok, csak polemizálok! Méghozzá az „új” szó jelentésén. Emlékszem, amikor ez a földalatti „új” volt, vagy amikor néhány évre rá özvegy Fényes Mártonné megnyitotta az „új” Fortunát...

– Mondja csak, Ármin bácsi, volt valaha ez a Fényes Mártonné nem „özvegy”?

– Talán.

– Mikor?

– Amikor még nem volt pénze mozit nyitni Pesten.

– Ejnye, Ármin bácsi! – kacagott fel Lipót. – Jöjjön inkább... már hallom is özvegy Fényes Mártonné derék fiát, a Gyulát... jöjjön!

 

3.

Fényes Gyuláról úgy tartották, a város legjobb és legtehetségesebb kikiáltója. Ő csalogatta be a nagyérdeműt a Fortuna moziba. Szövegei a közönség nagy része szerint szellemesek voltak, és állítólag nagyon értett az emberekhez, így aztán mindig azokhoz igazította mondandóját, akik éppen hallgatták. A Városliget fái finom és telt tavaszi illatot árasztottak, amely megtöltötte az ember tüdejét, ha alattuk sétált. A közé az alig két tucat ember közé vegyült Löw Lipót és Balassa Ármin is, akik Fényes Gyulát hallgatták.

– Hölgyeim és uraim, magam sem értettem drága jó anyámat, hogy miért hirdet ilyen korai tavasszal nyári nyitva tartást, hogy miért kell nekem felállnom ennyire korán erre az emelvényre, hogy miért kell nekem szegény gégémet ismét így erőltetni? Hölgyeim és uraim, magam sem értettem, amíg meg nem néztem új filmünket, melyet egész Budapesten a Fortunában láthatnak először! A ma este nem csak azért különleges, mert prömiert tartunk, kedves uraim és még kedvesebb hölgyeim, hanem mert a legújabb európai filmművészet legcsodálatosabb és legfantasztikusabb alkotásának magyarországi premierjét tartjuk meg! Figyelem: fiatalkorúak és várandós nők csak szülői felügyelettel, kísérettel, és saját felelősségre nézhetik meg ezt a filmet. Kedves hölgyeim és uraim, ami ma este a gyöngyvásznon megjelenik a Fortuna moziban, az nem csupán egy film, hanem a film!

– Mondd már a címét, Gyula! – kiáltott be egy féllábú huszártiszt, ami általános derültséget váltott ki a hallgatóságból.

– Ne rohanjon annyira, kedves tiszt úr! Ez a film ugyanis az 1500-as évekbe visz minket vissza. Soha ennyire élethűen és egyben művészien nem ábrázolták filmen a négyszáz évvel ezelőtti Prágát! Löw rabbi filmünk főhőse...

– Hát ezért hozott el, Ármin bácsi? – kérdezte Lipót mosolyogva barátját, aki biccentett egyet fejével, hogy hallgassák tovább a kikiáltót.

– ... a nagy tudású Löw rabbi, akinek a gettóban élő zsidókat meg kell védenie a külső támadástól! Ezért, most fogóddzanak meg, kedves Hölgyeim és Uraim, elkészíti a monstrumot, a hatalmas agyagszobrot, a gólemet! – A hatás kedvéért ekkor Fényes Gyula fia, ifjabb Fényes Gyula, aki mind ez idáig a hallgatóság közé vegyült, összeütött két hatalmas cintányért.

– Ah! – hallatszódott egy hölgy sóhaja, mint aki mindjárt elájul. Ekkor Balassa Ármin lassan odalépett, és udvariasan felajánlotta a selyem zsebkendőjét. A csinos hölgy kissé zavarba jött, talán mert valaki más közeledésére számított, és elutasította a kendőt. Ármin alig észrevehetően vállát megrántva lassan lépdelt vissza Lipót mellé, miközben Fényes Gyula – megvárva a kellő hatásszünetet – így folytatta:

– Egy misztikus varázsigével és a testébe helyezett csillaggal kelti életre Löw rabbi a félelmetes... gólemet! – újra cintányér. – Borzalom, fantasztikum és bűntény keveredik a német rendező, Wegener csodálatos filmalkotásában, melynek zseniális fordulatait és félelmes jeleneteit a Fortuna mozi kiváló zenészei élőben kísérik, fokozva ezzel az amúgy is sodró hangulatot. Vajon sikerül-e megmenteni Löw rabbinak zsidóit? Vajon a zsidó nép felszabadítására hivatott ember formájú báb mivé változik? Mi az a gólem? – újra cintányér.

Folytatjuk

 

 

2010_szeged.jpegWeiner Sennyey Tibor Egerben született 1981. május 10.-én. Költő, író. Szegedi egyetemi évei alatt két évig irodalmi- és tervezőszerkesztője volt a szegedi bölcsészkar Bölcső, majd további másfél évig a Szabad Ötletek című lapjának. Négy éven át a Győrből indult, Szabadka-Szeged-Győr háromszögében működött periodikának, a Drót-nak alapító alkotójaként is szerepelt. A Déltenger antológia szerkesztője. Békássy Ferenc szövegeit gyűjtötte össze, gondozta, szerkesztette és adta ki. A kötet utószavaként jelent meg az első, teljes Békássy-életrajz. Verseit, esszéit magyarországi és erdélyi lapok mellett közölték, különböző külföldi folyóiratok is, többek között Olaszországban, Törökországban, Finnországban, Mongóliában és Koreában. Több verses és prózakötete jelent meg. A Drót.hu főszerkesztője. 2005-ben Gérecz Attila-díjat kapott. Békássy Ferencről szóló, Költő és huszár című tanulmánya 2009-ben Nívó-díjat kapott a Honvédelmi Minisztériumtól és a Magyar Írószövetségtől.

Kapcsolódó anyagok: Interjú Weiner Sennyey Tiborral; Kritika a Magyar Gólemről