Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


T. Ágoston László

Trafikrablás

A két fiú a tér sarkán lévő padon ült, és mereven figyelte a szemközti dohánybolt ajtaját. Olyan tizenöt-tizenhat év körüliek voltak. Fésületlenek és pattanásos arcúak. Olykor ráemelték tekintetüket, végigmustrálták az előttük elvonuló lányokat, némelyiknek még utána is füttyentettek arra várva, hátha visszaszól, de aztán gyorsan visszatért a tekintetük a fóliával gondosan lefedett trafikajtóra. Most az volt a fontosabb, sőt a legfontosabb. Már egy hete figyelték a ki-bejáró vásárlókat, meg a két eladót, ki mikor érkezik, mikor megy el, milyen szatyrot, vagy táskát visz magával. Mindent tudni akartak róluk. No, meg a rendőrről is, aki néha bekukkantott hozzájuk. Ő nyilván nem vásárló, mert még sose látták dohányozni. Azt is megfigyelték, hogy csak ez az őrmester jár be hozzájuk. Amikor nem ő van szolgálatban, egész nap nem lehet egyenruhást látni a környéken. Ezt biztosan megfizetik, hogy vigyázzon rájuk. Hát persze, mert szinte minden nap lehet olvasni az újságban a hírt, hol, milyen trafikot raboltak ki, kit öltek meg, vagy vertek nyomorékká a néhány ezer forintos bevételért. A tévében még meg is mutatják a tettest, amint vezetőszáron kísérik a rendőrök.

Régebben az egyszemélyes éjjel-nappal nyitva tartó kisbolt volt a „pénzszerzők” kedvence. Aztán jött ez a trafiktörvény, vagy minek mondják, és néhány nap alatt átrendezte a „kereseti viszonyokat”. Újra osztották a trafikjogot, és elrendelték, hogy az üzlet minden ablakát be kell fedni fóliával, hogy kívülről ne lehessen látni, mit árulnak odabent. No, meg azt is, hogy tizennyolc éven aluliak ne léphessenek be a helyiségbe. Végtére is a dohányzás tudvalévően káros az egészségre, és minden eszközzel meg kell óvni tőle az ifjúságot. Ki tudná ezt jobban, mint egy országgyűlési képviselő, aki rögtön föl is jelentette a rivális párti képviselőtársát, mert rajta kapta a képviselőház folyosóján a pöfékelésen. Méghozzá a törvény által kijelölt dohányzóhelyen kívül. Márpedig a törvényt ő is megszavazta…

− Te, Norbi! – szólt a kócosabbik fiú a társához két slukk közt. – Mit gondolsz, miért éppen ezzel a hülye fóliával kell letakarni az ablakokat?

− Jó hogy azt nem kérdezed, miért kapott két trafikot az alpolgármestert sógornője, az öreg Bóka meg, aki világéletében ezt csinálta a nyomorék lábával, ő meg egyet sem, pedig neki rokkant papírja is van.

− Oké, akkor ezt is megkérdezem. Szóval, miért kapta?

− Hát azért, mert az öreg tízévesen mezítlábas Kossuthot szívott, a Mancika meg illatosított Pall Mall bagóval kezdte a szakmát. Láttál te már egyáltalán amerikai cigarettát? Ugye, hogy nem?

− Honnan tudod?

− Apám mondta. Ő már csak tudja. Egyidős a Mancival. Osztálytársa volt a suliban. Azt mondja, már akkor is nagyon tudta riszálni a seggét. Most meg még jobban…

−Nekem ugyan nem kéne. Öreg csaj.

− Az hát, az anyád lehetne. Meg férje is van neki. Az a bankos csávó, aki Mercivel jár.

− Jól van, dobjuk a Mancit! – bólintott okos fejével a másik. – Nézzük a trafikját! Szóval miért kell rá a fólia?

− Hogy az ilyen hülyegyerekek, mint te, tudjanak mit kérdezni – bólintott rá bölcs nyugalommal a másik. Aztán magyarázni kezdte. – Hát, ha neked lenne egy fóliagyárad, meg te lennél az országgyűlési képviselő, akkor te mire szavaznál, hogy mivel kell besötétíteni az ablakot?

− Ja, hát akkor azzal, de nincs mindenkinek fóliagyára…

− Az nincs, de szavazata az van! Az apám már csak tudja… Érted…

− No, hát akkor megcsináljuk, vagy nem csináljuk meg? A sebhelyes türelmetlen. Azt mondta, ha szombatig nem kapja meg a dohányt, belénk ereszti a bökőjét. Tudod, még a múlt heti cucc árával is lógunk neki.

− Hát persze, hogy megcsináljuk. Megmondtam, nem? De hát nem szar ez, hogy elkapkodjuk… Tudod, a fater is ezt mondta, amikor úgy elverte a mutert, hogy be kellett vinni a kórházba. Aztán azt hazudtuk, hogy leesett a lépcsőn. Holnapig még a sebhelyes is várhat, nem?

− Várhat hát. Láttad a tegnap esti filmet a tévében? Oltári nagy balhé volt. Bankrablás. De nem ám dinamittal, meg lángvágó pisztollyal. Ésszel. Az ürge megvárta, míg elmennek az ügyfelek, aztán két lépésből lefegyverezte a biztonsági őrt, elvette a pisztolyát, és azzal ment a pénztárhoz. A csaj már adta is ki az ablakon a dohányt. Csupa ezreseket, dollárban. Az igazgató meg közben hívta a rendőrséget. Be is diktálta nekik, hogy néz ki az ürge. Jöttek is rögtön nagy szirénázással. Ez meg lezseren ledobta a göncét meg a parókáját, és egy piros melegítőben, kopasz fejjel kisétált a hátsó ajtón. Csak akkor kezdtek ébredezni a zsaruk, amikor az ő kocsijukkal húzott el a haver.

− Nem rossz. Látom, azért néha figyelsz is, Ricsi gyerek − mondta Norbi elismerően. – Ez az átöltözős trükk nekem is tetszik. A farmer alá fölvehetnénk egy tréning gatyát, meg valamiféle sport mezt. A nejlonszatyorban meg visszük magunkkal tornacipőt. A tér másik végén ott a posta, az előtt mindig áll néhány bicikli. Elkötünk kettőt, aztán kiönthetik gipsszel a keréknyomunkat.

         Még ücsörögtek ott vagy fél órácskát, nehogy feltűnjön valakinek a gyors távozásuk, aztán összeütötték a tenyerüket, és egy „csocsó holnap”-pal két irányba távoztak. A buszmegállóban Ricsi észrevette, hogy a nyomába szegődött valaki. A tarkóján érezte a pillantását. Kisvártatva meg a vállán a keze súlyát. Meg se kellett fordulnia, úgy is tudta, hogy a sebhelyes arcú az. Azt is tudta, hogy jókora rúgós kés lapul a zsebében. Megállt egy csendes kapualjban, és köszönés nélkül mondta:

         − Holnap megadom. Tuti, hogy megadom. Este, a téren, ahol szoktuk. Hozzál új adagot is!

         − Te mondtad, haver…− hangzott hátulról. – Ez az utolsó esélyed.

         Másnap este, úgy szürkület tájt újra ott ült a két fiú a tér sarkán, a kis padon. Langyos tavaszi este volt, többnyire ingujjban, lenge öltözetben sétálgattak az emberek. Csak ez a kettő ült nyakig begombolkozva, a fején baseball-sapkával. Az persze nem látszott kívülről, hogy a nejlonszatyorban gondosan kivágott símaszk is lapul a tornacipő és az konyhakés mellett.

− Indulhatnánk már – türelmetlenkedett Ricsi. – Már a hogyishívjákom is bepállott ebben a rohadt meleg cuccban. A te ötleted volt ez az átöltözős trükk. Nagy baromság, meg kell hagyni…

− Nem is igaz! – háborodott föl Norbi. – Te mesélted, nekem csak megtetszett. A fene gondolta, hogy ilyen meleg lesz ma este. Különben is csak addig kell izzadnod, míg bemegyünk. Kifelé jövet eldobjuk a dzsekit, is, meg a farmert is. Én direkt a fater kabátját vettem föl, hadd vegyenek róla szagmintát a zsaruk. Aztán majd jól elverik, ha nem akarja bevallani a rablást.

− Rajtam meg a bátyám nadrágja van – kuncogott Ricsi. − Marhára meg fog lepődni, ha letartóztatják. Meg is érdemli, mert, ha adott volna abból a múlt heti porból, lehet, hogy el se jöttem volna. Anyám is mondta neki, hogy ne ellenkezzen velem állandóan, de hát ennek a balfácánnak pofázhat az ember…

− Na, jól van, menjünk, mert sötétedik, és nem biztos, hogy lámpa is lesz azon a biciklin, amit elkötünk majd a posta elől – állt föl Norbi és megropogtatta elnehezült csontjait. – A kést csúsztasd bele a kabátujjadba, és csak akkor vedd elő, ha szólok. Majd én dumálok velük, te csak bólogass, és tedd, amit mondok! Amint belépünk az ajtón, a sapkát kicseréljük a maszkra. Majd meglátod, hogy egyből összetojják magukat. Csak arra vigyázz, hogy a lyuk a szemednél legyen!

− Figyuzz! – vágta hátba a másik. − A kiscsaj kijött, elmegy valahova. Most üssünk rajta a pasason!

− Jobb lett volna a csajjal tárgyalni, de ketten a hapsival is elbánunk. Csak akkor szúrj, ha muszáj, meg ha mondom!

− Jó. És mikor muszáj?

− Akkor, ha mondom. No, indulj már, mert lemegy a Nap!

Elindultak, és mint egy összeszokott járőr, szorosan egymás mellett lépdelve keltek át a zebrán. Egyenesen a trafik ajtajáig. Ott megálltak, gondosan körülnéztek, és mosolyogva nyugtázták, hogy éppen senki sincs a környéken. Levették a sapkájukat, fejükbe húzták a símaszkot, és elszántan lenyomták a kilincset. Norbi ment elöl, Ricsi meg utána. Majdnem leestek a lépcsőn. Az üzletben dolgozó férfi a polcon rendezkedett, háttal állt az ajtónak. A lépteik zajára meg se fordult, csak hátraszólt:

− Jónap’! Vigyázat, lépcső!

− Észrevettük – bukdácsolt le a lépcsőn a fiú.

− Pillanat türelmet! – folytatta az eladó. − Szolgálhatok?

− Naná, fater! – lépett közelebb Norbi. – Ez itt egy trafikrablás. Ide a dohányt! Mármint a kasszából…

− Különben? – fordult feléjük a nagydarab, izmos férfi.

− Különben megcsiklandozunk a kiskésünkkel – húzta elő a kést a kabátujjából. − Te is mutasd meg a tiédet, öcsi!

Ő is megmutatta. A férfi megnézte a két méretes konyhakést, rábólintott, aztán leült a kassza előtti székre.

− Uraim – mondta rezignáltan −, kénytelen vagyok meghajolni a felettébb meggyőző érveik előtt. Mibe kérik az alamizsnát? Merthogy elég gyenge forgalmunk volt ma, alig ötven-hatvanezer forint a bevételünk.

− Te csak ne találgass, majd mi megszámoljuk! – lépett közelebb Ricsi, és átnyújtotta a nejlonszatyrot. – Ebbe rakjad bele! Az aprót se válogasd!

− Megkapod, az anyád hétszentségit! – ugrott hátra a férfi a kezében egy pisztollyal. – Azonnal dobjátok el a kést, mert szétlövöm a seggeteket!

−Na, b…meg! – dobta el a kést Norbi. – Te pisztollyal őrzöd a bagót, buzikám? És még a zsaru is besegít? Hú, de nagyok vagytok ti ketten!

− Hagyd a francba! – mondta kissé idegesen Ricsi. – A végén még tényleg seggbe lő bennünket, aztán cseszhetjük… Add oda neki a kést, aztán menjünk!

− Ilyen könnyen azért nem ússzátok meg a dolgot, szemétládák! – üvöltötte a férfi, aztán látva, hogy mindkét kés a földön hever, ironikus hangra váltott. − Megkérhetném az urakat, hogy vegyék le a maszkjukat?! Meleg van idebent… Vagy én szabadítsam meg tőle az urakat?

− Menj te az anyádba! – káromkodta el magát keserűen Ricsi, és lekapta a fejéről a sapkát. A másik hasonlóképp.

− Ejnye, de modortalan vagy, édes fiam! – csóválta meg a fejét a férfi. – Íme a kis Ricsike, meg a Norbika! Hátulgombolós korotok óta ismerlek benneteket, és ti mégis képesek lettetek volna kiontani a belemet rongyos ötvenezer forintért? Nem szép tőletek, fiúk! –Rozikám! – szólt az éppen belépő lányhoz. – Ott van az a jó erős spárga a hátsó polcon. Megkérlek, hogy rögzítsd az urak kezét-lábát jó erősen a vendégszékhez, aztán szólj át telefonon a Csatári őrmesternek, hogy vegye őket számításba a fogdai vacsoraosztásnál.

A lány telefonált, a két fiú meg mélabúsan bámult maga elé, és egyre jobban izzadtak a dupla öltözékben. Hamarosan megérkezett az őrmester, és megbilincselte a foglyokat. Csak erre várt a trafikos férfi. Kissé fáradt mosollyal az arcán levetette magát a székre, és rágyújtott egy cigarettára a pisztoly alakú öngyújtójával.

 

tagostonlaszlo.jpgT. Ágoston László író, újságíró. 1942. október 14-én született Tasson. 1970-től újságíró. 1971-73. között végezte el az újságíró iskolát, majd 36 évesen főiskolai diplomát szerzett. Üzemi, intézményi lapok munkatársaként, szerkesztőjeként dolgozott. Első novellája 1966 decemberében jelent meg a Csepel újságban. Novelláit, elbeszéléseit, szatíráit, meséit közölte a Népszava, Népszabadság, megyei lapok, Somogy, Hévíz, Hevesi Szemle, Új Hevesi Napló, Lant, PoLísz, Ezredvég, Új Horizont, Keresztény Élet, JEL, Amerikai Magyar Népszava, Amerikai Magyar Szó, Bécsi Napló, kanadai Krónika, Kaláka, belgiumi Kilátó, stb. Írásait mintegy két tucat antológiába válogatták be, de önálló kötete csak 2001-ben jelenhetett meg. 1989-ben Krúdy Emlékérmet kapott, majd 1999-ben dicsérő oklevéllel ismerte el munkásságát a Szabad Magyar Újságírók Szövetsége (Washington). Díjat nyert a rádió irodalmi pályázatán, majd 2000-ben különdíjat az országos millenniumi pályázaton. Több írószervezet tagja.

A szerző írásai korábban a SzegediLapon: A bicigllitolvajVáltságdíj BéláértTiroli tehenekAz aradi emléktáblaGereblyés PistaAkkor, ötvenhétbenForgácsnyelvekAnyósokA veréb csípésePathópáliaEmlékek párbeszédeA híd, meg a lábaA dinnyecsősz házaAsszonyverőkPacsirta a diófánLenkey kaszáiBanánhéjHarangszó előttMiért nem lettem vasutas?Fürge cselleDadogós SanyikaA széklábVadon termett szabadságLenkey tizedesTapicskolóKakastolvajRózsa SándorLenkey és SzegedNyaklós álmokVérvételLakógyűlésA győztesek lakomájaÉn, Botos PanniSzüret; A hárámi lakodalom; Habakuk; Szexnovella; Keresztelők; Megszállottak; Az egyetlen meggyfa; Júdáscsók; Hadvezérek és próféták; Betesda; Ezek a megélhetésiek...; Lóvasút; Csapdlecsacsi; Sári; Rémálom