T. Ágoston László
Lóvasút
E hét szerdai ülésén a Város önkormányzata úgy döntött, hogy a magasra nőtt, már-már finanszírozhatatlan költségek visszaszorítása érdekében csökkenti a közösségi energia felhasználását többek között azzal, hogy a jövő hónap elsejétől megszünteti a magas jegyárak miatt amúgy is kihasználatlan városi villamos közlekedést. Helyette visszatér a jóval olcsóbb és kisebb baleseti kockázattal járó lóvasútra. A határozati javaslatot előterjesztő Városunk Pártja kidolgozta a közlekedési rend részletes szabályzatát, és megjelölte a projektben résztvevő lótenyésztő szakember és a kocsigyártó cég nevét is. A határozati javaslatot hosszú vita után huszonegy igen, és tizenkilenc ellenszavazattal fogadta el a közgyűlés. A zárt ülésen nem vehetett ugyan részt a Városunk Rádiója, de a teremből kilépő képviselőket az ajtóban várta riporterünk, Hírharang Tivadar. Ő kérdezte az új projektről a két frakció vezetőjét, K. Józsefet és B. Ferencet.
– Mély tisztelettel köszöntöm a rádió hallgatóit és a tiszteletre méltó frakcióvezető urakat. Hírharang Tivadar vagyok, a mai napon még ügyeletes riporter.
– Ennyi untig elég is bevezetőnek, ne untassa a kedves választópolgárokat – kapta ki a riporter kezéből a mikrofont K.József. – Az a helyzet, hogy az előttünk négy éven át kormányzó városatyák olyannyira lestrapálták az energiahálózatot, hogy ma már képtelen a villamos egyvégtében végigmenni a vonalon. Az ő hibájuk, hogy több szakaszra kellett osztani a járat hosszát, hogy közben a közvilágítás is legalább fél energiával működhessen. Szerződtetni kellett egy előfutó maratoni sportolót, aki elemlámpával megvilágítja az utat. Természetesen mindez pénzbe kerül, emelni kellett a jegyárakat.
– Így van, de miért? Mert a kedves képviselőtársam nem gondoskodott a pálya őrzéséről, és ellopták a villamos lámpáját, meg az ütközőt. És akkor még ők beszélnek közbiztonságról?
– Ugyan kérem, a lámpát, meg az ütközőt emlegeti? A maguk kormányzása alatt a teljes fékrendszernek lába kelt… Arról nem is beszélve, hogy félúton eltérítették a villamost, mert a nagymama a Sár utcában lakik.
– Maga csak ne emlegesse az én nagymamámat! Ki adott a maga keresztanyjának cukrászati engedélyt a főtéren, amikor neki csak varrónői szakvizsgája van? Ha valóban van, és nem hamisítvány az is…
– Maga beszél itt hamis papírokról, amikor csupán kegyelemből engedték át a harmadik pótérettségi vizsgán?
– Na ne… És a maga jogosítványa melyik fénymásolón készült? Bent ült a kocsiban a vizsgabiztos, amikor elütötte a Bagó Józsi tehenét.
– Elnézést, uraim, de… – szólt volna közbe a riporter.
– Maga csak ne dumáljon bele, semmi köze hozzá!
– Úgy van. Ezek a sehonnai újságírók még csak nem is ugatják a politikát, de azért ők akarnak irányítani ilyen fontos, stratégiai beszélgetéseket. Én nem is értem, hogy kerül ez ide?! Tény, hogy a maguk pártja juttatta csődközeli helyzetbe a várost.
– Mi az, hogy csődközeli helyzet? Ha mi nem fogtuk volna vissza magukat, már a térképen se lennénk. Eladták a városi erdőt, meg a Zöldkúti Forrást, eltékozolták a város tartalék földjeit…
– Most arra céloz, hogy az unokabátyám felvirágoztatta a lerobbant tehenészeti telepet? Új bikákat hozatott Svájcból, és három embernek teremtett ezzel munkahelyet. Ezt csinálják utána!
– Ugyan, kérem… És közben felvette a kétszáz milliós támogatást… Mi a feléből befagyasztottuk az uszoda vizét.
– Télen, Mínusz húsz fokban. Láttuk. Aztán odavezényelték a gimnazistákat kajak edzésre.
– Kár egy ilyen apró tévedésből skandalumot csinálni. Maguk se tévedhetetlenek, de mi legalább tanultunk a hibáinkból.
– Hát persze. Libákkal akarták lelegeltetni a parlagfüvet. Közben kiderült, hogy vadkender, és milliárdos lett belőle a libapásztor kislány.
– No ide figyelj, te lókupec!...
– Mi vagyok én neked, te rehabilitált olajszőkítő?
– Nyugodtan tegeződhetnek a képviselő urak a mikrofon előtt is – kottyant közbe a riporter – hiszen köztudott, hogy egy utcában laknak, egy iskolába jártak, és egy csapatban fociztak.
– Kuss! Nem pofázik bele, amihez nem ért!
– Hagyd, Józsi! Csak nem alacsonyodsz le ezekhez… Ami meg a lovakat illeti, higgyél nekem, hogy fél áron hozok olyan erős muraközieket, hogy galoppban végigszántják a várost az omnibusszal.
– Az olyan, mint a sörös ló?
– Hasonló, de ez az enyém, tehát jóval szebb és tartósabb.
– És söröspult is lesz az omnibuszon?
– Naná, hogy lesz. És még nincs eldöntve, ki kapja meg a kocsmajogot.
– No igen, ezt majd a bizottság elé kell vinni. A sógorod még az elnök?
– Hát persze. És ott kell majd dönteni arról is, ki legyen az utcaseprő. Mert ugye ahol ló van, ott citrom is terem. Végtére az is egy munkahely… Akár a villamosvezetőt is átképezhetjük.
– A citromot meg eladhatnánk a sártapasztóknak.
– Miféle sártapasztóknak? Arra gondolsz, hogy uniós támogatással felújíthatnánk a lakótelepet? Az se egy haszontalan projekt…
– Elnézést, uraim, de mindössze húsz másodperc van még hátra a műsoridőből… Lesz lóvasút, vagy nem lesz lóvasút?
– Te Feri! Ez még mindig itt van? – Nézett elképedve a kollégájára a képviselő, majd a riporterhez fordult. – Ne haragudjon, de így nem lehet kommunikálni, ha maga állandóan közbeszól… Végtére is magát akarja hallani a választópolgár, vagy bennünket?!!
T. Ágoston László író, újságíró. 1942. október 14-én született Tasson. 1970-től újságíró. 1971-73. között végezte el az újságíró iskolát, majd 36 évesen főiskolai diplomát szerzett. Üzemi, intézményi lapok munkatársaként, szerkesztőjeként dolgozott. Első novellája 1966 decemberében jelent meg a Csepel újságban. Novelláit, elbeszéléseit, szatíráit, meséit közölte a Népszava, Népszabadság, megyei lapok, Somogy, Hévíz, Hevesi Szemle, Új Hevesi Napló, Lant, PoLísz, Ezredvég, Új Horizont, Keresztény Élet, JEL, Amerikai Magyar Népszava, Amerikai Magyar Szó, Bécsi Napló, kanadai Krónika, Kaláka, belgiumi Kilátó, stb. Írásait mintegy két tucat antológiába válogatták be, de önálló kötete csak 2001-ben jelenhetett meg. 1989-ben Krúdy Emlékérmet kapott, majd 1999-ben dicsérő oklevéllel ismerte el munkásságát a Szabad Magyar Újságírók Szövetsége (Washington). Díjat nyert a rádió irodalmi pályázatán, majd 2000-ben különdíjat az országos millenniumi pályázaton. Több írószervezet tagja.