T. Ágoston László
Lóvasút
E hét szerdai ülésén a Város önkormányzata úgy döntött, hogy a magasra nőtt, már-már finanszírozhatatlan költségek visszaszorítása érdekében csökkenti a közösségi energia felhasználását többek között azzal, hogy a jövő hónap elsejétől megszünteti a magas jegyárak miatt amúgy is kihasználatlan városi villamos közlekedést. Helyette visszatér a jóval olcsóbb és kisebb baleseti kockázattal járó lóvasútra. A határozati javaslatot előterjesztő Városunk Pártja kidolgozta a közlekedési rend részletes szabályzatát, és megjelölte a projektben résztvevő lótenyésztő szakember és a kocsigyártó cég nevét is. A határozati javaslatot hosszú vita után huszonegy igen, és tizenkilenc ellenszavazattal fogadta el a közgyűlés. A zárt ülésen nem vehetett ugyan részt a Városunk Rádiója, de a teremből kilépő képviselőket az ajtóban várta riporterünk, Hírharang Tivadar. Ő kérdezte az új projektről a két frakció vezetőjét, K. Józsefet és B. Ferencet.
– Mély tisztelettel köszöntöm a rádió hallgatóit és a tiszteletre méltó frakcióvezető urakat. Hírharang Tivadar vagyok, a mai napon még ügyeletes riporter.
– Ennyi untig elég is bevezetőnek, ne untassa a kedves választópolgárokat – kapta ki a riporter kezéből a mikrofont K.József. – Az a helyzet, hogy az előttünk négy éven át kormányzó városatyák olyannyira lestrapálták az energiahálózatot, hogy ma már képtelen a villamos egyvégtében végigmenni a vonalon. Az ő hibájuk, hogy több szakaszra kellett osztani a járat hosszát, hogy közben a közvilágítás is legalább fél energiával működhessen. Szerződtetni kellett egy előfutó maratoni sportolót, aki elemlámpával megvilágítja az utat. Természetesen mindez pénzbe kerül, emelni kellett a jegyárakat.
– Így van, de miért? Mert a kedves képviselőtársam nem gondoskodott a pálya őrzéséről, és ellopták a villamos lámpáját, meg az ütközőt. És akkor még ők beszélnek közbiztonságról?
– Ugyan kérem, a lámpát, meg az ütközőt emlegeti? A maguk kormányzása alatt a teljes fékrendszernek lába kelt… Arról nem is beszélve, hogy félúton eltérítették a villamost, mert a nagymama a Sár utcában lakik.
– Maga csak ne emlegesse az én nagymamámat! Ki adott a maga keresztanyjának cukrászati engedélyt a főtéren, amikor neki csak varrónői szakvizsgája van? Ha valóban van, és nem hamisítvány az is…
– Maga beszél itt hamis papírokról, amikor csupán kegyelemből engedték át a harmadik pótérettségi vizsgán?
– Na ne… És a maga jogosítványa melyik fénymásolón készült? Bent ült a kocsiban a vizsgabiztos, amikor elütötte a Bagó Józsi tehenét.
– Elnézést, uraim, de… – szólt volna közbe a riporter.
– Maga csak ne dumáljon bele, semmi köze hozzá!
– Úgy van. Ezek a sehonnai újságírók még csak nem is ugatják a politikát, de azért ők akarnak irányítani ilyen fontos, stratégiai beszélgetéseket. Én nem is értem, hogy kerül ez ide?! Tény, hogy a maguk pártja juttatta csődközeli helyzetbe a várost.
– Mi az, hogy csődközeli helyzet? Ha mi nem fogtuk volna vissza magukat, már a térképen se lennénk. Eladták a városi erdőt, meg a Zöldkúti Forrást, eltékozolták a város tartalék földjeit…
– Most arra céloz, hogy az unokabátyám felvirágoztatta a lerobbant tehenészeti telepet? Új bikákat hozatott Svájcból, és három embernek teremtett ezzel munkahelyet. Ezt csinálják utána!
– Ugyan, kérem… És közben felvette a kétszáz milliós támogatást… Mi a feléből befagyasztottuk az uszoda vizét.
– Télen, Mínusz húsz fokban. Láttuk. Aztán odavezényelték a gimnazistákat kajak edzésre.
– Kár egy ilyen apró tévedésből skandalumot csinálni. Maguk se tévedhetetlenek, de mi legalább tanultunk a hibáinkból.
– Hát persze. Libákkal akarták lelegeltetni a parlagfüvet. Közben kiderült, hogy vadkender, és milliárdos lett belőle a libapásztor kislány.
– No ide figyelj, te lókupec!...
– Mi vagyok én neked, te rehabilitált olajszőkítő?
– Nyugodtan tegeződhetnek a képviselő urak a mikrofon előtt is – kottyant közbe a riporter – hiszen köztudott, hogy egy utcában laknak, egy iskolába jártak, és egy csapatban fociztak.
– Kuss! Nem pofázik bele, amihez nem ért!
– Hagyd, Józsi! Csak nem alacsonyodsz le ezekhez… Ami meg a lovakat illeti, higgyél nekem, hogy fél áron hozok olyan erős muraközieket, hogy galoppban végigszántják a várost az omnibusszal.
– Az olyan, mint a sörös ló?
– Hasonló, de ez az enyém, tehát jóval szebb és tartósabb.
– És söröspult is lesz az omnibuszon?
– Naná, hogy lesz. És még nincs eldöntve, ki kapja meg a kocsmajogot.
– No igen, ezt majd a bizottság elé kell vinni. A sógorod még az elnök?
– Hát persze. És ott kell majd dönteni arról is, ki legyen az utcaseprő. Mert ugye ahol ló van, ott citrom is terem. Végtére az is egy munkahely… Akár a villamosvezetőt is átképezhetjük.
– A citromot meg eladhatnánk a sártapasztóknak.
– Miféle sártapasztóknak? Arra gondolsz, hogy uniós támogatással felújíthatnánk a lakótelepet? Az se egy haszontalan projekt…
– Elnézést, uraim, de mindössze húsz másodperc van még hátra a műsoridőből… Lesz lóvasút, vagy nem lesz lóvasút?
– Te Feri! Ez még mindig itt van? – Nézett elképedve a kollégájára a képviselő, majd a riporterhez fordult. – Ne haragudjon, de így nem lehet kommunikálni, ha maga állandóan közbeszól… Végtére is magát akarja hallani a választópolgár, vagy bennünket?!!
