Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


T. Ágoston László

Gereblyés Pista

 

Pista nagyon unta már, hogy hetek óta üres tarisznyával tér haza a folyóparti horgászatokról. No, de ez még a kisebbik baj lett volna, hiszen bárkivel megeshet, hogy elpártol tőle a szerencse. A nagyobbik az volt, hogy a felesége, a lepcses szájú Annus telekiabálta a várost, hogy ő bizony nem engedi meg az urának, hogy befizesse a horgászengedély felemelt árát, mert ez a szerencsétlen még arra se képes, hogy egy húszcentis keszeget megakasszon. Bezzeg mások ötkilós pontyokat, meg tizenöt kilós csukákat visznek haza. Így aztán ő mehet a piacra a halászlébe valóért...

Nem ez volt az első eset. Tavaly is ezt csinálta. Rajta röhögött az egész kocsma. Meg is mondta az Annusnak, hogy : „ha be nem fogod azt a lepcses szádat, téged akasztalak föl a horogra, és megúsztatlak a nagy hídtól a zsilipig. Akkor aztán majd kárálhatsz, mint a csuka fogta vízicsibe!”

De hát ettől még nem jött a hal. Se kukacra, se kukoricára, se máléra. Pedig olyan málét főzött nekik, hogy még egy munkanélküli polgármester is megnyalta volna utána mind a tíz ujját. Mit tehet ilyenkor egy önérzetében sértett horgász? Elővette a kis vasmacskát, és jó néhányszor meghúzta vele a vizet. Persze csak óvatosan, nehogy észrevegye valamelyik zöld párti izéke. Mégis, mire az ötödik pontyot kigereblyézte, ott álltak körülötte vagy négyen. Hárommal nem is lett volna különösebb baj, de a negyedik a halőr volt.

− Hát te mit csinálsz, Pista? − kérdezte látható érdeklődéssel.

− Mit csinálok, mit csinálok? − kérdezett vissza zavartan. − Annyi itt a hínár, hogy mindig elakad benne a horog. Tegnap is vagy harminc méter zsinórom szakadt bele, az ólomról, meg a horogról nem is beszélve.

− Értem én, Pista, értem... Ezek a pontyok meg közben beleúsztak a tarisznyádba.

− Miféle tarisznyámba? Nincs is tarisznyám!

− Az jó, mert különben meg kellene hogy büntesselek a gereblyézésért. Nagyon csúnyán akasztották meg ezeket a pontyokat. Gyertek, megfőzzük halászlének a kocsmában!

Pista persze nem mert velük menni, nehogy kiderüljön a turpisság, de az Annus másnap elment a kocsmároshoz a tarisznyáért. A halőr csak mosolygott a bajsza alatt, s amikor Pista este beugrott a szokásos fröccsre, a háta mögött megszólalt egy nagydarab ember:

− Te, Pista! Kéne nekem egy jóképű gereblye. Nem tudnál ajánlani?

Hát ajánlani éppen nem tudott, de a fröccsöt nagyon gyorsan megitta. Dühtől szikrázó szemmel megfordult, fölnézett a hústoronyra, aztán csak annyit mondott: „vegyél magadnak a gereblye boltban!” Attól kezdve mindenki csak Gereblyés Pistának hívta.

De nem volt ő olyan buta horgász, hogy kifogjon rajta egy akármilyen halőr, meg néhány zöld párti izéke. Az Annusnak meg hal kell, mert ha az egyszer kinyitja a lepcses száját... Kiült a partra egy jókora nádnyílásba, és elkezdte szerelni a cájgot. Várt, míg arra nem ment egy horgász a tavalyi három közül, és tanácsot kért tőle, milyen előkét használjon. Meg mekkora ólmot. A halőr is arra ment motorral.  Azzal is váltott néhány szót. Megvárta, míg eltűnik a kanyarban, a nagy gesztenyefa mögött, csak azután vette elő a gereblyét. Úgy ment minden, mint a parancsolat. Néha fölszaladt a parti útra körülnézni. Ha jött valaki, gyorsan leszerelte az előkét. Kis horgot akasztott rá, és direkt kihúzta, hogy lássák, milyen törvénytisztelő horgász ő. Szépen gyűltek a pontyok. Már vagy öt két-három kilós tátogott a fához kötött hálóban. Egy jókora busát is sikerült megakasztania a hasa alján. Már éppen szedelőzködött volna, amikor meghallotta a halőr motorjának berregését. Jót nevetett magában, és derekasan lengette a keszegre szerelt botot a víz fölött.

− Hiába no, nincs ma kapás...− mondta a halőr.

− Cö-cö...− vonta meg a vállát Pista.

− Persze az is fárasztó, ha az ember az úton járókat akarja megakasztani...

− Hát még az, ha a pandúr motoron se éri el a gyalogost!...

− Motoron nem is, de a fán ülve igen.

− Akkor jó, mert mégse megy haza üres kézzel. Legalább egy kis madártojást vihet az asszonynak.

− Nem madártojás ez, komám! − húzta ki a tele szákot a halőr. − Gereblyézett halból főz ebédet.

− No nem...− ugrott oda Pista. − Honnan láthatta volna, hogy?... Maga blöfföl. Maga nem halőr, hanem hamiskártyás!

− Az lehet, csak tudod, Pista, a halőr se olyan hülye, mint amilyennek képzeled, mert ő is horgászként kezdte. Nem mentem én sehová. Letámasztottam a motoromat a gesztenyefa tövébe, fölmásztam rá, és ezzel a kis távcsővel figyeltelek, milyen furfangosan gereblyézel. Rajtam kívül senki se vette észre... Biztosra mentem, mert a felséged, az a lepcses szájú Annus tegnap végigkiabálta  a piacot, hogy ma halászlét főz, de nem ám olyan szemét halból, mint amit ott árulnak.

− Ó, hogy az ég... − kanyarította el a sudaras végű káromkodást Gereblyés Pista. − Akkor most mi legyen?

− Tudod mit? Egyelőre elveszem a haladat, meg a gereblyét. Aztán adok kölcsön annyit, hogy annak a lepcses szájú Annusnak megvehesd a piacon a halászlének valót.

 

tagostonlaszlo.jpgT. Ágoston László író, újságíró. 1942. október 14-én született Tasson. 1970-től újságíró. 1971-73. között végezte el az újságíró iskolát, majd 36 évesen főiskolai diplomát szerzett. Üzemi, intézményi lapok munkatársaként, szerkesztőjeként dolgozott. Első novellája 1966 decemberében jelent meg a Csepel újságban. Novelláit, elbeszéléseit, szatíráit, meséit közölte a Népszava, Népszabadság, megyei lapok, Somogy, Hévíz, Hevesi Szemle, Új Hevesi Napló, Lant, PoLísz, Ezredvég, Új Horizont, Keresztény Élet, JEL, Amerikai Magyar Népszava, Amerikai Magyar Szó, Bécsi Napló, kanadai Krónika, Kaláka, belgiumi Kilátó, stb. Írásait mintegy két tucat antológiába válogatták be, de önálló kötete csak 2001-ben jelenhetett meg. 1989-ben Krúdy Emlékérmet kapott, majd 1999-ben dicsérő oklevéllel ismerte el munkásságát a Szabad Magyar Újságírók Szövetsége (Washington). Díjat nyert a rádió irodalmi pályázatán, majd 2000-ben különdíjat az országos millenniumi pályázaton. Több írószervezet tagja.
A szerző írásai korábban a SzegediLapon: Akkor, ötvenhétbenForgácsnyelvekAnyósokA veréb csípésePathópáliaEmlékek párbeszédeA híd, meg a lábaA dinnyecsősz házaAsszonyverőkPacsirta a diófánLenkey kaszáiBanánhéjHarangszó előttMiért nem lettem vasutas?Fürge cselleDadogós SanyikaA széklábVadon termett szabadságLenkey tizedesTapicskolóKakastolvajRózsa SándorLenkey és SzegedNyaklós álmokVérvételLakógyűlésA győztesek lakomájaÉn, Botos Panni; SzüretA hárámi lakodalomHabakukSzexnovellaKeresztelőkMegszállottakAz egyetlen meggyfaJúdáscsókHadvezérek és próféták; BetesdaEzek a megélhetésiek...LóvasútCsapdlecsacsiSáriRémálom