Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


T. Ágoston László

Banánhéj

 

– Hú, micsoda éjszakám volt! – mondta Paticsné a porszívó csövét igazgató Nagy Pirosnak. Kissé elharapta a szó végét, mintha már meg is bánta volna, hogy egyáltalán szóba hozta a dolgot. No, meg azért is, hadd pukkadjon meg az irigységtől ez a lassacskán kóróvá vénülő… mi is? Ja, vászoncseléd. A rendészek becézik így, mert úgy fönnhordja az orrát, mintha valami igazgatói belső szaktanácsadó lenne, nem egy koszos takarítónő. Beszélő porrongy. Idejük van, híg agyuk is van hozzá, dől belőlük a hülyeség. Ezért utálja őket a Piros.

Utálja… hát persze, szóban nagyon utálja őket, és azt hajtogatja, hogy soha többé nem áll szóba egyetlen kétágú majommal sem. Aztán meg majd kiugrik a szoknyájából, ha meglát egy göndör hajú, kigyúrt pasast. De ha netán csak egy kopaszt jut neki, azzal is meg-elégszik. Mert válogatós a szentem… No, de persze ez még nem szerelem, puszta megélhetés. A takarítónői fizetésből nem lehet úriasszonyt játszani.

Már második éve takarította az igazgatósági emelet szobáit egy kis bögyös szőkével, aki hajnaltájban gyakran elosont sziesztázni a rendészekhez. A fene bánta, addig ő is szundított egyet az igazgatói kanapén. Nagyon kényelmes volt, és időnként jó volt belegondolni, kik meg nem fordultak azon… Aztán fordult a kocka. Kirúgták a szőke csajt, meg az egyik rendész srácot. Valakivel pótolni kellett a kiesett munkaerőt. Akkor hozta be társnak a Pirost, mert ez kétemberes  feladat. Nem hal bele a munkába, de ha megbecsüli magát, akár innét mehet nyugdíjba.

Most persze kifúrja az oldalát a kíváncsiság, hogy kiféle, miféle az a pasas, akivel neki olyan viharosa éjszakája volt. Mert ő már akárkivel nem áll szóba. Neki saját lakása, meg biztos állása van. Le is esett az álla, amikor elmondta, hogy ez az ő Zolija vállalkozó. Az építőiparban utazik. Ami pedig az éjszakát illeti, a kis lábujjától a feje búbjáig végigcsókolgatta. Igen, még ott is. Aztán, hogy miket mondott, és miket csinált még… Már több, mint egy hete nála lakik. Megígérte, hogy ha ő is úgy akarja, csendes társként beveszi az üzletbe. Azt is meg lehet csinálni, hogy az ő lakására íratják át a káefté címét, és ő lesz az ügyvezető igazgató. Zoli meg az elnök. Csak ehhez kölcsönt kellene fölvenni a banktól, az ő nevén viszont már fut egy kölcsönszerződés. A lakás lehetne a fedezet. De ezt csak akkor fogadhatja el, ha ő akarja, és aláírja a banknál a papírokat.

– Ne csiklandozz már Sári, mert a röhögéstől összepisilem magam! – mondta Piros és nevetve hanyatlott az igazgatói fotelba. – Te, mint káefté igazgató a nyolc általánosoddal…

– Manapság nem a papír számít – fordult el sértődötten Sári – hanem az ész. – A Zoli is ezt mondta. Neki sincs nyelvvizsgája, mégis a németekkel tárgyal. Azzal a Mercedes-Benzzel, vagy hogy hívják. Tudod, akit a rádióban is emlegetnek.

– Ez már a hülyeség teteje. Tudod mit? – villant hamiskásan Piros szeme. – Van nekem egy régi ismerősöm a Debreceni Jóska. Az a rendőr gyerek, aki még az albérletes korszakból való. Te is ismered. A  minap összefutottam vele az utcán. Három arany csillag van a vállapján. Túl szép ez a mese, amit elmondtál. Megkérem, nézzen utána a te Zolidnak. Addig csak csiklandoztasd vele a hasadat!

– Nem is tudom, mit tennék, ha rájön, hogy nyomoztatok utána… Lesül a képemről a bőr… Ő megbízik bennem, én meg… Már a lakás papírjait is odaadtam neki. Amilyen heves vérű, még képes fölrúgni az egészet. Pedig már úgy elterveztem, hogy te lennél a titkárnőm…

– Arról éppen lehet szó – bólintott rá Piros. – Én is szeretném abbahagyni az éjszakai munkát, mert nem rég találkoztam egy másik férfival is. Valamilyen Jóskának hívják. Jó kiállású ember. Magas, barna, kigyúrt izmokkal… Tudod amilyet én szeretek. Én se panaszkodhatok a vele töltött éjszakámra. Csak azért nem szóltam róla eddig, hogy ne bosszantsalak. Kertes házat akar venni valahol Pest közelben. Megígértem, hogy segítek neki. Ebből még akármi is lehet…

– Hát, ha ráhajtasz…Mert fölötted is eljár az idő…

 

*

 

Még egy hét se kellett hozzá, hogy Piros megszerezze a legfontosabb rendőrségi információkat Zoliról, a vállalkozóról, aki az építőiparban utazik.

– Ülj le! – mondta Sárinak, az igazgatói irodában falhoz támasztva a porszívót. – Helyezkedj el kényelmesen, mert amit mondok, az nagyon kényelmetlen lesz! Szóval ez a te Zolid  fél éve  szabadult a sittről. Hat évet ült szerelemféltésből elkövetett gyilkosságért. Ennyi idő alatt még akár a te kisujjadra is ráéhezhet egy effajta vadkan.

– Ugyan már, beszélsz itt hülyeségeket – csattant föl a másik. – Irigyled tőlem ezt a  férfit, ennyi az egész. Nem is hallgatlak tovább.

– Irigyli a fene. Rablógyilkost bármelyik börtön előtt találok a szabadulók között. Pont olyan szexéhes lesz, mint a te Zolid. Hagyd végigmondanom, aztán azt teszel, amit akarsz! Szóval ez a te vállalkozód a Papp József nevű kőműves mester mellett dolgozik segéd-munkásként. Magyarul malteroslegény. A Kossuth Lajos utcában dolgoztak egy özvegyasszonynál. Komplett lakásfelújítás. A nő még csak ötvenéves, de már öt éve özvegy. Zolika nála maradt éjszakára, megvigasztalta, és elkezdődött a románc. Amikor fizetni kellett volna a kőművesnek, kiderült, hogy valaki megfújta az özvegy minden pénzét és ékszerét. A mesternek is üres a kasszája. Zoltán volt, nincs. A rendőrség két hete körözi.

– Egyetlen szavadat se hiszem. Ő egy több nyelven beszélő úriember. Ez… Ha nem hiszed el, nézd meg magad! Holnap este feljön hozzám a banki papírokkal.

– Tudod mit? Meg is nézem. Most már én is kíváncsi lettem erre az emberre. A Jóska vidékre utazik, csak reggel jön vissza, éppen ráérek. Majd én lekáderezem a te Zolikádat.

 

*

 

Zoltán valóban becsöngetett  Sárihoz a megbeszélt időpontban. Frissen vasalt ingében, újnak tetsző öltönyében valóban úriember benyomását keltette. Gyengéden megcsókolta az asszonyt és letette az asztalra a borjúbőr aktatáskát.

– Itt van minden papír, drágám, csak alá kell írnod. Arról a százezerről is csináltattam az ügyvédemmel egy kölcsönszerződést, amit a múlt héten adtál. Gyere, itt írd alá! Lent vár a kocsiban az ügyvéd. Leviszem neki a papírokat, hadd intézze, aztán jövök vissza hozzád. Milyen pezsgőt hozzak?

– Ülj csak le, Zoltán! – mondta a nő szenvtelen hangon. – Beszédem van veled.

– Zoltán? Jó, hogy nem magázol, Sárikám… És mi ez a rideg fogadtatás? Azt hittem, ma ünnepelni fogunk.

– Kuss! Ha igaz, amit mondanak rólad, itt várod meg a rendőrséget.

– Na, de… Mi az, hogy mondanak? Kicsoda? Te nyomoztatsz utánam? – nézett körül a férfi valami menekülési lehetőséget keresve, de nem talált mást, csak a konyhaszekrényen heverő kenyérvágó kést. Azon akadt meg a szeme. Ha nem lesz más választása…

– No, akkor kezdjük! – állt elé a nő. – Hat évet ültél gyilkosságért. Nem vagy vállalkozó, hanem malteroslegény. Kifosztottad az özvegyet, meg a kőművest is. A rendőrség köröz, miközben engem is szeretnél kifosztani. Hülyének nézel, Zoltán?

– Ki beszélte tele a fejedet ennyi hülyeséggel? És te ezt még el is hiszed? Mondd: nem nézel túl sok krimit a tévében?  Nem, így nem lehet tárgyalni!... – pattant föl ültéből idegesen a férfi. – Ez mind hazugság. Tudod mit? Hagyjuk a francba az egészet! Én szerettelek, gazdaggá akartalak tenni, de aki ennyire bizalmatlan, azzal nincs mit kezdeni. Elmegyek, és nem is jövök vissza többé.  A szívem hasad meg belé, de soha többé nem látsz, édes Sárikám! – Ezzel a táska után nyúlt, de a nő megfogta a kezét.

– Nem, Zoltán, itt maradsz! – Mondta, és az órájára pillantott. – Szépen megvárjuk a rendőröket. Ha bebizonyosodik, hogy tévedtem, térden állva kérek tőled bocsánatot, mert én is szeretlek. Ha mégis te vagy, akit keresnek, nagyon szomorú leszek, de átadlak ne-kik.

– Eressz, te hülye ribanc! – ragadta meg a táska fülét, de azt már a nő is fogta. – Hallod? Agyonütlek, az anyád szentségit! – A másik kezével éppen elérte a kést. – Nem mondom még egyszer!... – és már szúrt is a táskát tartó kézbe. Aztán még kétszer valahová a mellébe.

Sári hangtalanul, véresen zuhant a konyha linóleum padlójára. A férfi megfogta a táskát és az ajtó felé indult. A küszöbön találkozott Pirossal.

– Józsi, te mit keresel itt? – nézett rá álmélkodva a nő. – Azt mondtad, vidékre mész…

– Megcsalt ez a hülye kurva! – ordította, és félrelökte az útból. Aztán, mint aki rossz álomból ébred, visszanézett rá, és elhaló hangon kérdezte : – Te mit keresel it?

– Csak nem?... lépett hátrább Piros. – No de menj csak, húzd el a beledet, te rohadt állat! – Szólt utána elhaló hangon. A férfi meg visszalépett, és a táskát tartó baljával úgy eltalálta, hogy a vérben fürdő Sári felé fordult, és ájultan zuhant mellé.

 

*

 

A lépcső alján valóban várta három rendőr. Piros állította oda őket, hogy majd szól, ha szükség lesz rájuk. Nem szólt, hát vártak tovább, de mikor meglátták a véres késsel rohanó férfit, csak megállították.

– Nem kérdezem, ki vagy és honnan jössz – állt elé az egyik. Nyilván ő volt a rangidős. – Látom, még a kés is a kezedben van. Aztán hivatalosra váltotta a szót. – Kovács Zoltán, a törvény nevében letartóztatom. – Majd a mellette álló, ugrásra kész két társához fordult. – Bilincseljétek meg! A két nőhöz meg hívjatok mentőt!

A kapitányságon egy százados vezette a kihallgatást. A gyanúsított nem tagadott, nem is lett volna értelme, hiszen szinte minden a rendőrök orra előtt történt. Elmondta, hogyan ismerkedett meg a két nővel, s azt se tagadta, hogy mindkettőnek házasságot ígért, vagy valami olyasmit. Aztán kiderült, hogy megcsalja Sári, és ettől ment föl nála a pumpa. Igazán sajnálja, de indulatból ölt. Mindössze ennyi a bűne.

– No ácsi! – szólt a százados – Ez a nő Kovács Zoltán után érdeklődött nálunk. Te vagy az az álvállalkozó, aki valójában malteroslegény, aki az özvegynél dolgozott, Meg…

– Ne is folytassa, százados úr! Én vagyok, de egy nagy tévedésen alapul az egész.

– És ki az a Kovács József, aki a másik nőnek kertes házat ígért?

– Na látja, itt van az eb elhantolva. Az is én vagyok. Százados úr, engem Kovács Zoltán Józsefnek hívnak. Aztán hol az egyik, hol a másik nevemet használom. Ezt még a törvény se tiltja. A nyomozati dossziéban mindent megtalál rólam.

– Rendben van – mosolyodott el a százados. – Minden szél-hámosnak megvan a maga elhantolni való ebe. Lazítsunk! Azt mondd meg, hogy győzted egyszerre a három asszonyt? Le a kalappal előtted. Ha nem itt ülnénk, még gratulálnék is neked. De látod, milyen kicsi a világ, elég egy rohadt kis banánhéj, és máris elcsúszik rajta minden. Mehetsz vissza a sittre. És már megint ember-ölés…

– Nem, százados úr, téved. Ennek szerelemféltésből elkövetett gyilkossági kísérlet a neve. Így áll a bétékában is.

– Valóban – mosolyodott el a rendőr. – Betéve tudod a törvénykönyvet. És még a kísérlet is stimmel. Nem rég mondta valaki, hogy nem halt meg az az asszony. Az éjjel megoperálták, teljesen rendbe fog jönni.

– Én nem akartam, százados úr… – sápadt el hirtelen a gyanúsított. – Csak ez az átkozott, lobbanékony természetem. A bíróság enyhítő körülménynek veszi.

– Feltéve, ha jó ügyvédet fogadsz. Különben te tudod, Zoltán, Józsi… Én a helyedben örülnék, ha életfogytiglanra ítélnének, mert ha netán egyszer mégis kiszabadulsz, három asszony vár majd a kapuban.

 

 
 
tagostonlaszlo.jpgT. Ágoston László író, újságíró. 1942. október 14-én született Tasson. 1970-től újságíró. 1971-73. között végezte el az újságíró iskolát, majd 36 évesen főiskolai diplomát szerzett. Üzemi, intézményi lapok munkatársaként, szerkesztőjeként dolgozott. Első novellája 1966 decemberében jelent meg a Csepel újságban. Novelláit, elbeszéléseit, szatíráit, meséit közölte a Népszava, Népszabadság, megyei lapok, Somogy, Hévíz, Hevesi Szemle, Új Hevesi Napló, Lant, PoLísz, Ezredvég, Új Horizont, Keresztény Élet, JEL, Amerikai Magyar Népszava, Amerikai Magyar Szó, Bécsi Napló, kanadai Krónika, Kaláka, belgiumi Kilátó, stb. Írásait mintegy két tucat antológiába válogatták be, de önálló kötete csak 2001-ben jelenhetett meg. 1989-ben Krúdy Emlékérmet kapott, majd 1999-ben dicsérő oklevéllel ismerte el munkásságát a Szabad Magyar Újságírók Szövetsége (Washington). Díjat nyert a rádió irodalmi pályázatán, majd 2000-ben különdíjat az országos millenniumi pályázaton. Több írószervezet tagja.