Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Dinók Zoltán

Megélni

Betegen feküdt. Nagy lélegzeteket vett. Már nem írt többet. Csak a legújabb novellája megjelenését akarta megélni. Még két hét volt odáig. Szörnyű ez. Szörnyű idő. De ki kell tartani. A mindennapos citromos tea tartotta életben. Meg a cigaretta. Nem kímélte szívét és tüdejét. Telefonon szólt a fiának:

– Imre, kérlek, gyere haza!

– Jó. Most úgysincs sok dolgom.

– Még holnap!

Nem válaszolt, le is rakta a kagylót. Imre másnap batyukkal érkezett meg az apjához. Látta hogy fekszik, s hogy az állapota fele sem tréfa.

– Hogy vagy, apa?

– Tartom magam.

– Ágyban vagy…

– Öreg vagyok és beteg. Mind a kettőt tudod! Meg azt is, hogy valaha milyen sikeres író voltam…

– Apa, hagyd ezt! Már tudom, hogy nagyon régóta semmit nem írtál. Kiöregedtél! Miért nem állsz vénségedre két lábbal a Földön?

– Micsoda süket duma! Hazajön és máris kötekszik!

Imre sóhajtott, odament az apjához. Megfogta jéghideg kezét.

– Soha nem álltam én két lábbal a Földön – motyogta az apa. − Ha tudnád, hogy hányatott fiatalságom milyen nagy nyomot hagyott bennem.

– Mire mégy most ezzel az önsajnálattal?

– Nekem olyan ifjúságom és fiatalságom volt, Imre fiam, hogy sose gondoltam volna, hogy megérem az öregkort. De még a vénséget is megértem.

– Hát akkor gratulálok!

– Hát azzal tényleg nem sokra megyek!

– Tulajdonképpen miért hívtál?

Az öreg nevetett.

– Most meg mi a fenét nevetsz?

– Van egy novella. Megjelenik egy folyóiratban. Attól félek, már nem élem meg.

– Orvos mikor látott utoljára?

– Áhh... Azok már lemondtak rólam. Nyolcvanöt éves vagyok. Bár ahhoz képest még bizonyos értelemben egészséges is.

– Nem válaszoltál a kérdésemre!

– Jövő héten látni fog.

– És az írásod mikor jelenik meg?

– Két hét van addig.

– Akkor addig a két hétig veled maradok.

– Köszönöm, fiam…

– Ne köszönj semmit! Még a folyóiratért se tudsz elmenni! Vagy postás hozza?

– Nem. Annyiszor megjelentem benne, hogy nem postázzák már. De én itthon akarom elolvasni.

– Akkor én megyek érte.

– Jól van, Imre, köszönöm.

Imre kipakolt, elrendezkedett az apjánál. Jókat sakkoztak, kártyáztak, felelevenítették a régi szép időket, amiket nem felejtetek még el. Azonban az író állapota egyre romlott. Mikor az orvos megérkezett, hogy megvizsgálja, azt kellett közölnie vele, hogy kórházban lenne a helye. Nagyon rossz bőrben van.

– Kórház? –  kérdezte Imre

– Igen –  felelte az orvos. Hozzáértő szemeknek kellene őt látnia mindennap.

– Értem. De nem akar bemenni. Semmiképpen. Erről már beszéltem vele.

– Majd holnap hívjon fel. És mesélje el, hogy van.

– Oké!

Az orvos elköszönt az apától is. Másnap az író állapota romlott, már véreset köpött, de Imre azt hazudta a telefonban az orvosnak, hogy jobban van. Az orvos furcsának találta, de nem vitatkozott.

– Imre, köszönöm, édes fiam!

– Megvárjuk azt a lapot!

Az író kínjában nevetett. Egy pár napig orvosi ellenőrzés nélkül maradt. Közben élvezte a fiával az életet, mintha néha egy-két órára visszatért volna belé az igazi élet.

A következő hét hétfő reggelén olyan rossz állapotba került, mint még soha. Ekkor jelent meg a lap. A fia rohant érte. Hozta haza az újságot. Az öreg író csukott szemmel feküdt az ágyon.

– Apa! Meghoztam a lapot! Remek írás! Már útközben beleolvastam. Apu… hallod?

De már látta, hogy nem él. Könnyesek lettek a szemei.

– Apu... nem… Miért, ó, Istenem?...

Ott tartotta kezében a lapot, miközben sötét lett az ég is.

 

 

dz.jpgDinók Zoltán 1981-ben született Kecskeméten. Volt hírlapárus és könyvkereskedő. Leginkább novellákat ír, de versekkel is próbálkozik. Ezeket a Partium, a Kapu, a Napsziget, a Várad, a Kláris, Látó, a Palócföld, a Népújság, a Napút, a Szabadság, a Muratáj, az Újnautilus, az Ezredvég, a Nappali Menedékhely és a Stádium közölte.

A szerző írása korábban a SzegediLapon: Béla szentestéjeLátogatás az albérletbenZoli és a matektanár;  A hajléktalan és a HamletAz árvaBosszú törött nyakú kakassalNehéz szülésVégül az anya szégyenkezikA randevúMózes, a munkanélküliA zongoradarabA szerző írása korábban a SzegediLapon: A hajléktalan és a HamletAz árvaBosszú törött nyakú kakassalNehéz szülésVégül az anya szégyenkezikA randevúMózes, a munkanélküliA zongoradarab