Botz Domonkos
Vadászó Diána – avagy, amikor egy nő „szeret”
- Görbe tükör a közösségi oldalak világából -
Férfitársaim hajlamosak azt hinni, hogy a vadászat az ő privilégiumuk és hogy a másik nem képezi a „vadat”, holott ez bizony nem minden esetben van így. A vadászatnak megvan a maga etikája, ceremóniája és szokásrendje, ami az évszázadok során – részben a technika fejlődésének köszönhetően – sokat változott, de mára már a szerepek is megváltoztak, felcserélődtek és odáig jutottunk, hogy mindenki vadászik mindenkire. Mondanám, Isten gyönyörűségére, de azért ez nem mindig van így...
Amikor egy nő megpillantja, kiválasztja leendő zsákmányát, vagy későbbi áldozatát, igazi vadászhoz illően kezd bele a becserkészésébe. Korábbi tapasztalataira támaszkodva figyeli meg annak minden mozdulatát, tökéletesen rögzíti szokásait, mozgási területét, feltérképezi kapcsolatrendszerét, a múltban kutat, matat, elemzéseket, összehasonlításokat végez. (Ugye nem is gondolták volna?) Látása tökéletes. Elég egyetlen pillantás és már a bundája alapján, - melyből később kiforgatja - megállapítja, melyik kaszthoz tartozik, mire is számíthat tőle. Semmi nem kerüli el a figyelmét.
Közben persze nem feledkezik meg önmagáról sem. Idővel egyre rutinosabb vadásszá válik, mint hinnénk! Már rég nem ő kajtat a vad után. Magához vonzza, szinte megszelídíti úgy, hogy áldozata abból mit sem vesz észre és boldog farokcsóválgatások közepette, önként sétál bele a csapdába. A biztos siker érdekében reggelente a megszokottnál hosszabb időt tölt a tükör előtt, és mert tudja, hogy a terepmunka fárasztó, nehézkes, ezért még némi alaki változtatásokra is hajlamos. Hamarosan belekezd a reformkonyha önsanyargató, lélekmarcangoló megpróbáltatásaiba, sűrűbben kezdi el látogatni az oly népszerű konditermeket, szoláriumokat, ruhatárát is felfrissíti, amire aztán végképp nem lenne szüksége, de mindent a cél érdekében!
Ő, aki éveken át csak a gyorséttermek unásig ismert, sekélyes választékán élt, ilyenkor hirtelen megtáltosodik, esténként Balzac, Hemingway, vagy Proust helyett a hazai és ázsiai konyha rejtelmeibe ássa bele magát, és idővel a szakácskönyvek mellett szaporodni kezdenek a konyhában a divatos krómozott edények, és mert biztosra szeretne menni, még egy olcsó, ámde roppant használhatatlan wokot is beszerez valamelyik kínai piac kínálatából.
Mindent a cél érdekében!
A gyakorlott vadász lévén minden csapás ismert a számára, így aztán, ha némi gerontofil beütéssel is rendelkezik, akkor még az SZTK várótermeiben, vagy akár a sebészeti műtő előterében is otthonosan mozog. Kívülről fújja az alhasi és mellkasi problémák tüneteit, és nincs azon semmi meglepő, ha hatalmas malaclopó táskájában a hajsütővas és egyéb kellékek mellett még némi savlekötőt és bélfertőtlenítőt is tart. Persze épp oly otthonosan mozog az „itatóhelyek” környékén is, sőt, ha kell maga is képes lealacsonyodni áldozatának szintjére, és ha még ez sem elég, akár együtt is röfög vele.
Mindent a cél érdekében!
Mert jobbára magányos vadász, zsákmányán nem osztozik, másnak nem engedi át, de még csak a kiszemelt, ám még meg sem szerzett prédát sem, mert ő volt az, aki előbb vetette ki a rá a hálóját. Ez a háló persze lehet akár virtuális is, és jaj annak, aki a zsákmányához közelít!
Ilyenkor aztán elszabadulnak a gátlások, és semmi sem rettenti vissza, ha bárki is leendő, vagy már megszerzett áldozatához közelít. Étvágya mellett vehemenciája és gátlástalansága is hatalmas. Minden eszközt megragad, ha prédáját veszélyeztetni látja, ha kell névtelen leveleket írogat, ígérget, lebegtet, fenyegetőzik, de a koncon nem osztozik. Ami az övé, az-az övé! Ide nekem az oroszlánt is, de az sem baj, ha bika, bak, kos, vagy akár hal az illető, csak vadászható legyen! Az imént azt írtam, hogy jó vadász. Tényleg az. Remekül bánik a „virtuális háló” nyújtotta lehetőségekkel. Ez mindig megenged némi kozmetikázást, plasztikázását a jelennek. Előkerülnek a tíz évvel ezelőtti felvételek, melyek között természetesen ott vannak a csábítás minden kellékét felvonultató áttetsző, vagy falatnyi kis rucik, egy-két vízparti felvétel, amelyen a mára már begyűjtött felesleges kilók még nem látszanak
Ám a vadászatnak van egy buktatója. Mert, ha a küzdőtér csupán virtuális, akkor bizony érheti meglepetés a hajdani, még ideget megfeszítő Diánák mai, kései utódait. Megeshet, hogy az áldozat – mert esetleg ő sem kispályás –, Marlon Brando középiskolás fényképét tette fel maga helyett és a hátteret adó képeket a fodrászüzletben talált, és onnan meglovasított magazinból vágta ki, és szkennelte be a munkanélküli központ amortizációra megérett számítógépén.
És ekkor hirtelen megváltozik a szerep és vádászból lesz a zsákmány. Vagy eljutottunk a zsákbamacska-effektushoz, és a végén derék vadászunk már annak is örülne, ha az áhított kos, bika, bak, vagy hal után legalább egy girhes macska landolna a hálóban.
Pedig, … mindent megtett a cél érdekében!
Botz Domonkos író, újságíró, a Szilaj Csikó című újság rovatvezetője, külső munkatársa a Külváros című hetilapnak, a Kanadában megjelenő Tárogatónak és az Amerikai Magyar Naplónak. Publicisztikai anyagai, versei, novellái folyóiratokban, magazinokban, antológiákban jelennek meg.
A szerző írása korábban a Szegedilapon: Isten markában; Thaiföld –a mosoly országa. II. rész; Thaiföld –a mosoly országa. I. rész; Hirtelen felindulásból; Három vers; Vers Pilinszky János emlékére