Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Botz Domonkos
Ciprus – a szerelem szigete
 
„Hölgyeim és Uraim! Itt a kapitány beszél. Rövidesen leszállunk Larnakában, ahol a helyi idő két óra huszonöt perc, a külső hőmérséklet huszonhárom Celsius fok.” – Nem tudom, találkoztak-e már ezzel a mondattal, Ha még nem, úgy kérem, tartsanak velem egy rövid, képzeletbeli utazásra!
Ciprus, vagy, ahogyan sokszor nevezik: „a szerelem szigete” 1960-ban nyerte el a függetlenségét, majd az 1974-es török katonai megszállás után két részre szakadt. Az északi területek a ciprusi törökök ellenőrzése alá tartoznak, míg a déli területek felett a ciprusi kormány gyakorolja a hatalmat. Az ország 2004-ben Magyarországgal együtt lett az EU teljes jogú tagja.
Úticélunk, Larnaka a sziget déli részén fekszik. Neve a legenda szerint a görög „larnax” azaz kőkoporsó szóból ered, miután itt temették el a bibliai Lázárt. A város elődjét, az ősi Kitiont (bibliai nevén Kittim) még a föníciaiak alapították a Krisztus előtti IX. században.
A 35 000 lakosú város, kedvező fekvésének és klímájának köszönhetően egyre népszerűbb nem csak a turisták, hanem az ingatlan-befektetők körében is. A sziget lakosai cipriotáknak vallják magukat, hivatalos nyelvük a görög. Bár a lakosság görögkeleti vallású, utunk során az ortodox templomok mellett láthatunk néhány mohamedán mecsetet is, melyek imaidőn kívül látogathatók.  A repülőtérről a város felé haladva a baloldalon fekszik a Larnakai Sóstó, pontosabban az a vakítóan fehér sóréteg, ami a fenekét borítja, miután a nyári hónapokra a tó teljesen kiszárad. A túlparton látható a mohamedánok legszentebb zarándokhelye, a Hala Sultan Tekke. A városba vezető Artemis avenue végén az út névadójának szobra áll.  Hogy megismerjük a várost, sétánkat a tengerparti szállodasor végén, az erődnél kell kezdenünk. Az építmény eredetileg hadászati célból épült, majd a későbbiekben börtönként szolgált, ma pedig kiállításoknak, kulturális eseményeknek ad otthont. Elhagyva a partot a St. Lasaros streeten jutunk el a Szent Lázár templomhoz, melyet Krisztus után 900 körül alapítottak, majd az évszázadok során többször átépítettek. Figyelemreméltó a szentély gazdagon aranyozott, faragványokkal díszített ikonosztáza, mely a XVIII. században készült. Érdemes innen ellátogatni a Larnacai Régészeti Múzeumba is, ahol a kiállított kő-, agyag-, bronz- és márványleletek segítik az odalátogatókat a település történelmének megismerésében. Azoknak, akik szeretik a „beszélő köveket”, ajánlom, keressék fel a kitioni ásatások területét, ahol a mai város elődjének romjai találhatók.
 
ciprus---larnaca---st.-lasarus.jpg
A Szent Lázár templom
 
Ennyi mozgás után jól esik egy kis pihenés, melyet érdemes összekötni a kulináris élvezetekkel. A parton éttermek tucatjai kínálják a tenger gyümölcseit, a helyi ételkülönlegességeket, melyeket a szíriai, libanoni ízvilág tesz különlegessé, de megtalálhatók itt a görög és török ételspecialitások is.  Mialatt mi a hatalmas adagokkal küzdünk, a parton vonuló színes kavalkádban a helyi fiatalok mai Aphroditéjüket keresik – és általában meg is találják néhány „kontinentális” szépség személyében. Miután sikerült feltöltődnünk, az estebéd végeztével tehetünk egy kis sétát a parttól beljebb húzódó keskeny kis utcácskákban, ahol mintha párszáz évet mentünk volna vissza az időben. A fehérre meszelt házak magas kőkerítésekben folytatódnak, útját állva a kíváncsi tekinteteknek. Zöldre, vagy kékre festett, mindig csukott kapujaik fölé magasodó, kovácsoltvassal körbevett teraszai a ház hajdani gazdájának vagyoni helyzetéről árulkodnak.  Évszázadok görbültek az udvarokon álló magas, kúpos kemencékbe, melyek jelenlétéről csak az időnként felszálló halvány füst árulkodik.  A poros kis utcák után, szállodánk felé botorkálva nem árt egy kis időre betérni valamelyik hangulatos tavernába, ahol megkóstolhatjuk a kiváló helyi borokat, melyek közül a legismertebb talán az „Aphrodité”, ez a száraz, könnyű fehérbor, vagy a sziget egyik specialitása, a „Commandaria”, amely egy édes desszertbor. A bornak – vagy, ahogy egyszer egy hazai borosgazda fogalmazott –, „a szőlő költészetének” megismerésén kívül némi ízelítőt kapunk a helyiek legendás vendégszeretetéből is.
 
larnaca---djami-kebir-mosque.jpg
Kebír mecset, Larnaca
 
A sziget 340 napsütéses napot, több mint 400 km hosszú tengerpart-szakaszt, számtalan sportolási és kirándulási lehetőséget kínál, amit lehetséges szervezetten, utazási irodákon keresztül megoldani, de lehetőség van motor, esetleg gépkocsi bérlésére is. És akinek még ez sem elég, annak egy rövidke sétával elérhető a kikötő, azzal TENGERRE MAGYAR!
Fotók: a szerző
 

botz-domonkos.jpg

Botz Domonkos író, újságíró, a Szilaj Csikó című újság rovatvezetője, külső munkatársa a Külváros című hetilapnak, a Kanadában megjelenő Tárogatónak és az Amerikai Magyar Naplónak. Publicisztikai anyagai, versei, novellái folyóiratokban, magazinokban, antológiákban jelennek meg.