Andor Csaba
Időjárás
A meteorológia komoly tudomány, egyáltalán nem arra való, hogy művelői jóslásokba bocsátkozzanak, magyarázta egy évfolyamtársam 40 évvel ezelőtt, amikor második szakként felvette. Valóban: a matematikát sem arra találták ki, hogy a pókerasztal mellől elégedetten keljünk fel hajnalonta, bár némi tanácsot ehhez is ad a játékelmélet.
A szakma művelői olykor maguk is megfeledkeznek arról, hogy pontosan hol is húzódik illetékességük határa. Sokan egyenesen azt mondják, nem is lehet hónapokra előre prognózist készíteni. Pedig lehet, csak nincs semmi értelme. Ha azt állítom, hogy a júliusi középhőmérséklet Budapesten meghaladja majd a januárit, akkor csaknem biztos, hogy igazam lesz; más kérdés, hogy ezzel gyakorlatilag semmilyen információt nem árultam el.
A meteorológia közszereplői szinte mindig másról beszélnek, mint amire a néző vagy a hallgató kíváncsi lenne. A nyaralni szándékozót általában egyáltalán nem érdekli, hogy milyen lesz a nyár! Előre eldönti magában, hogy akár lesz nyár, akár nem, ő bizony elmegy nyaralni, csupán azt nem tudja még az évszak kezdetén, hogy a július elejétől augusztus végéig terjedő két hónapban melyik lesz az a 14 napos intervallum, amikor a „legjobb” lesz az időjárás. Nem a legmelegebb, s főképp nem meteorológiai értelemben, vagyis árnyékban, két méterrel a földfelszín fölött. A kérdés inkább az, hogy Napon, két centivel a vízfelszín fölött milyen lesz a hőmérséklet? Voltaképpen néhány bitnyi információra lenne szüksége a nyaralásra készülődőnek, ám ezt a keveset is hiába várja a más logika szerint gondolkodó prognóziskészítőktől. Nem tudja meg azt sem, hogy ha sátorozni készül, várhatóan melyik lesz a legszárazabb 14 nap? Annyit azért általánosságban nem árt tudni, hogy Magyarországon (nyaralási és nem meteorológiai szempontból!) többnyire az augusztus a legmelegebb. Hogy miért? Mert az a legszárazabb, legnapfényesebb hónapunk, s ehhez mérten eltörpül annak a jelentősége, hogy árnyékban mit mérnek a szakemberek. Kell a fenének az árnyék! Mint ahogyan az sem számít (bár a sátrazóknak ezzel azért számolniuk kell), hogy hosszabbak az éjszakák, így egészen természetes, hogy a napi középhőmérséklet még akkor is alacsonyabb (különösen a hónap vége felé), ha a napi maximumok rendre meghaladják a júliusban mért értékeket.
Ahogyan azzal sem törődnek a szakma közszereplői, hogy a napi időjárás-előrejelzésből ki mire lenne kíváncsi, csak mondják a magukét. 30–40 évvel ezelőtt még tisztában voltak vele, hogy ez egy olyan ország, ahol nem keleten, de nem is nyugaton, hanem a kettő között, félúton él a legtöbb ember, és ennek megfelelően sohasem mulasztották el, hogy Budapest várható időjárásáról is szót ejtsenek. Ma ezt titok övezi: csak a keleti és nyugati végeken várható időjárási eseményekről értesülünk.
A modern magyar meteorológia felszínességére mi sem jellemzőbb, mint vizeink hőmérsékletének közlése. Nemhogy jósolni, de még mérni, és a mérési eredményeket világosan közreadni sem képesek a tömegtájékoztatással kapcsolatot tartó meteorológusaink. A legforróbb nyári napokon rendre egy-két fokkal hide-gebbnek mondják a Balatont az esti, mint a reggeli híradások. Valaha pontosan megmondták, hogy hány órakor és a tó melyik pontján (Siófok, Keszthely stb.) mérték az adott hőmérsékletet, de az ilyen részletek mára elvesztek. Valahol, valamikor, a nap folyamán, valahány fokos volt a Balaton; kell ennél pontosabb információ? Az már – ahogy mondani szokás – csak hab a tortán, hogy október közepén ugyan kit érdekelhet, hogy 14 vagy 15 fokos-e a víz?
