Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Próza

Cikkek

Lukáts János: Rókacsapda

2015.09.18

A szilvafáról fűrészeltem le az elszáradt gallyakat, egy kis ápolás mindenkire ráfér. Törik és döf a szilvaág, ki hitte volna róla. Morgolódtam vele valamelyest, aztán a fa tövénél halomba raktam a széjjelhullott gallyakat. – Lukáts János novellája

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Próza

Tráser László: Cédulák (74.)

2015.09.08

mindenki csak annyi szeretetre képes, amennyihez tehetsége van, mondja Páskándi Géza özvegye, már 70 fölött, magyarázva néhai anyja szeretetlenségét. Nincs ellenérvem. Talán e kijelentés csak más formája annak, hogy oly igen eltérők vagyunk s voltunk is mindenkor. Mégis érdekes, ha így van, mert akkor ezt figyelembe kéne vennünk – de általában nem tesszük. Mélyen megbántódok, amikor úgy érzem, viszonzatlanul szeretek… Holott a másik alkalmasint csak képtelen kimutatni…  – Tráser László cédulái

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Próza

Bátyi Zoltán: Erdődal, forrástánc

2015.09.01

Ne mondják, hogy megbolondultam. Igenis, pontosan emlékszem, hogy az utca megtelt a házak leheletével. A huszonnegyedik kilométernél egy háromemeletes, bontásra ítélt bérházból dőltek rám a szagok, régen elhalt szolgálólány sóhajának kesernyés illata, az úrfi kölnijének fanyar-édeskés bűze, aki szerelméhez rohant, amikor errefelé még orgona virágzott. De éreztem azt is: ebben házban sok évtizeddel ezelőtt mosókonyhában marta a lúg az asszonyok torkát-tüdejét, ám tízet lépve eltűnt szemem elől szétmosódott arcuk képe, és akkor már egy másik, kicsiny, földszintes, véletlenül itt hagyott házból hatalmas kondérban főzött káposztaleves savanyú párája csapódott le a homlokomon. – Bátyi Zoltán novellája

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Próza

Czipott György: Grabrajberferi

2015.08.16

A katonák díszegyenruhában, már vállukon a puskáikkal, oldalt, kicsit távolabb álltak a gyászolóktól. Becsörtetett a néma, szomorú kegyeletadók közé, imbolyogva. Rosszul ítélte meg a távolságot, ezért meg kellett kapaszkodnia valakiben. Kevés híján magával rántotta az ismeretlent, de valahogy sikerült félig megdőlve megállnia. – Czipott György novellája

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Próza

Tráser László: Cédulák (73.)

2015.08.11

csak a vak nem látta, hogy újabb népvándorlás közeledik – jelentette ki a minap egy fontos magyar író, Spiró György. Pedig bizonyosan sokan voltunk vakok, tudatlanok, ami aggasztó tény, manapság kivált. Nem ismerjük a vándorokat mozgató intézményeket, személyeket, így az éppen most fölkerekedő százezrek valós indítékaival sem vagyunk tisztában. Nehéz elképzelni, hogy a teljes tudatlanság állapotában vágnak neki az útnak. Elenyésző hányaduk gyermekeiktől és asszonyaiktól kisérve, elsöprő többségük magányosan, férficsapatokhoz csapódva vándorolnak. Tényleg elhiszik, hogy kilométerek ezrein túljutva egyszer csak megérkeznek valahová, ahol a biztonságos, békés élet vár rájuk? Vagy egyszerűen a tömeg erejében bíznak, ami majd legyőz minden gátat, ha kell, életáldozatok árán is beveszi a várat, meghódítja Európát? Bár kegyetlen, de győztesnek is bizonyulhat a stratégia… – Tráser László cédulái

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Próza

Bátyi Zoltán: Albumhistória

2015.08.09

Azt mesélte, három nappal az újesztendő előtt született. Kínok között hozta világra az anyja, de amikor meghallotta, hogyan sír föl a pici lány, már mosolyogva szusszant a világra: be ne írják Ilonkámat a könyvbe! Majd csak elsején. Január elsején. Később öregszik a lelkem. Meg aztán január elsején született Petőfi Sándor, a nagy magyar költő és forradalmár is. – Bátyi Zoltán elbeszélése

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Próza

Dinók Zoltán: Bosszú törött nyakú kakassal

2015.08.04

Mátyás hajat mosott, felöltözött és indult biciklivel a városba. A falutól odáig jó öt-hat kilométer volt a távolság. Fájós lábbal tekerte a pedált, mikor az úton egy embert látott feküdni. – Talán részeg lehet? – gondolta. Leszállt a bicikliről, odament a férfihez. A közelben talált egy kutat,  próbált belőle vízhez jutni, de addigra a férfi elhajtott a biciklijével. – A nemjóját! – hördült fel. – Dinók Zoltán novellája

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Próza

Lukáts János: Páratlan parádé

2015.07.25

A liftajtó előtt sokaság gyülekezett: szépkorúak, tipegők és négylábúak. Mindegyiknek volt fecsegnivalója a többiekhez. Króni visszahőkölt a lépcsőházi perzsavásártól, egy lapos pillantás széjjelosztása után gyalog indult el a hátsólépcső felé. – Lukáts János novellája

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Próza

Tráser László: Cédulák (72.)

2015.07.19

...a körülmények bénító, ösztönző, serkentő, csüggesztő, reménytelen, bátorító hatással vannak ránk. Mikor milyennel. Manapság, szétnézve a világban, pozitív képet aligha rajzolnak elénk. A Nyugat örökölt gazdagságának dekadens ernyedtségében az ablakok alá érkező nyomorultak tömegei egyszeriben idehozták, megkerülhetetlenül jelezték, hogy fényes, törékeny álomvilágban élünk. De az úton a Sötétség közelít. Nagy munkákba fogni, távlatos szemléletű képet vizionálni… mivégre? Vihar szele érződik, már reteszelik a spalettákat. Megszokott világunk bomlik, szálai szertefoszlanak, eresztékei megcsúsztak – mi jön utána? Előre nem vezet út, visszalépni nincs hová, a remény fogyatkozik, szürkület közeleg. Mit tegyünk? Európa elfordult Istentől, az Ember tanácstalan és magára maradt. És talán az Isten is elfordult már Európától... – Tráser László cédulái

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Próza

Wilhelm József: Amnézia

2015.07.14

Álmosan botorkált a fürdőszoba felé. Felcsapta a villanyt.  A gazdaságos izzó fehér fényétől hunyorogni kezdett. Csak egy pillantást vetett a tükörbe, majd szinte színültig vizelte a piszoárt. Megkönnyebbülve a tusoló alá lépett. – Wilhelm József írása

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Próza

« előző

1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32

Következő »