SzegediLap

Kovács doktor az olimpiával élt lelki életet, mert a pártfegyelem korán kinevelte belőle az istenhitet. Csak ült a tévé előtt, imádkozott testével mit sem törődve, mindezt az erő ünnepén, amely éppen elhagyta őt. – Sultanus Beatus tárcája

…Gyurta Danit kérdezi a riporter olimpiai aranyúszása után. A ragyogó küllemű fiatalember édesanyját, családját és a felkészülését irányító edzőit említi: ők osztoznak sikerében. Szinte az értelem fölötti magasságokba érve arról beszél: iszonyat kemény 200 métere során képes volt olyan élményeit felidézni, amelyek erőt adtak további kitartásához… Mint mondja, az elejétől uralta a távot, nem az utolsó 50 méteren kezdte a hajrát. Teljesen érthető taktika, de fölsejlenek a kockázatok is. Ha akár 10 méterrel a cél előtt elfárad, kész, vége. Ezzel szemben, ha csak az utolsó 50-et nyomja meg, de tiszta szívből, kisebb a kockázat… Más kérdés, hogy az kevés lehetett volna. S egyszer csak megejtő tisztasággal kijelenti Gyurta, szeretne 15 millió magyart átvinni ezen a 200 méteren. Mindent tudó s mindent jobban tudó igehirdetőink az elhangzott, s változatlanul főbenjárón bűnös szavak óta hallgatnak… Eszembe jut az előbb leköpött, majd már-már elfogadott Antall József mennyit kapott eminens mindent tudóinktól kijelentéséért: lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke szeretne lenni… − Tráser László cédulái

Sonkával sírtunk az első aranyunk után is. Kétszeres örömkönnyeket ejtettünk: egyfelől Áron ríkatott meg, másfelől Mariann. Szilágyi Áron csodálatosan vívott, dagadozott a kebelünk a büszkeségtől − Sonkáé kivált, végtére is zsenge gyermekként egyszer járt egy vívóteremben, izzadt kezében percekig szorongatta a kardot, míg ki nem világlott totális tehetségtelensége a vívósporthoz. Áron diadalát külön beccsel toldotta meg Horváth Mariann. Végtelenül emberi módon és tiszteletet parancsoló hozzáértéssel közvetítette az asszókat. Nagy boldogságot jelentett Sonkának meg nekem. Abban a gyalázatos „riporter”-mezőnyben, amivel a tévé bünteti a hazai sportrajongókat, üdítő színfolt Horváth Mariann. − CHG olimpiai blogbejegyzése

…rémisztő látni, amint Európára ereszkedik az acélketrec. Annak a hajdanán kedélyes világnak órákon belül vége, a Pénz uralma mindenekfelett. A jelenlegi nyugat európai kormányok feladata levezényelni ezt az átállást, elkerülve mindenféle meggondolatlanságot. A forradalmak kora lejárt, az alul lévőknek már régen nem osztanak lapot. Hamarosan elválik, meg tudják-e mindezt tenni, hajdani boldog Európánkkal a pénzemberek. −­ Tráser László cédulái

Szomszédom talált egy magyarázatot. A Neten. Ahol hemzseg az ilyesmi. Szomszédom esküdt ellensége a kóbor macskáknak. És a nem kóboroknak ugyancsak: hiszen az a négy-öt macska is zavarja, aki a társasházunk hátsó kertjében lakik. Amikor elutazik az a szomszédasszony, aki eteti őket, összeszedi és kidobja a tálkáikat. (Amikor nevezett szomszédasszony otthon van, nem tesz ilyet.) Háborút folytat az állatok ellen, akik a hátsó kertünkben élnek. − CHG jegyzete

Sokan ismerik a pillangóhatást, talán az ebből készült filmet is, amely bemutatja, hogy egy apró rovar szárnycsapása milyen visszafordíthatatlan változásokat indíthat el a világban. Még tovább szűkítve a szóképet: egy-egy apróbbnak tűnő esemény néha sorsdöntő fordulatokat idézhet elő tágabb környezetünkben is. Egy ország adósságcsapdába jut, megszorít, állampolgárai vegetálnak. Egy ember elveszíti a munkáját például Kiskunhalason, majd a jobb élet reményében Pécsre költözik, de csak csúszik tovább. Mi tette az utcára? A devizahitel? Egy rossz házasság? Az alkohol? Vagy a rossz gyerekkor? Egyik érv sem számít, ha megtörtént a pillangónak az a szárnycsapása, amely végül egy lány életét oltotta ki. Az utolsó láncszem, a fojtogatás, a rablás előtt még számított volna. Már csak a tett, a következmény létezik, és az áldozat. A 25 éves lány, akit Bándy Katának hívtak. Illetve P. László, akinek a személyiségi jogok miatt nem mondjuk ki a teljes nevét… – Boldog Zoltán írása

…Corfe Castle angliai falu lakói traktorokkal akarták eltorlaszolni az utakat, így akadályozva meg, hogy a magyar Veres Richárd az olimpiai lánggal keresztülfusson a településen. A falubeliek azért tiltakoztak a magyar kickbox-bajnok megjelenése ellen, mert a település egyik lakója ellen egy marketinges cég összeomlása miatt eljárás folyik Budapesten. A falusiak szerint az angol férfi hónapokat töltött, szerintük borzalmas körülmények között magyar börtönben. Mellesleg Kassai Viktort nagy tapssal fogadták az olimpiai lánggal az angolok, elvégre nem adott meg egy ukrán gólt – ellenük. – Tráser László cédulái

…Eljött a nap, indulni kellett. Nem is lett volna semmi baj, ha nem lett volna akkora a hőség. A városháza előtt harmincnégy fokot mutatott a hőmérő. A lomtalanításból szerzett vastag csuklyás kabátot csak az ajtó előtt vette magára, de hirtelen olyan melege lett benne, hogy még ott is csurgott róla a verejték. Mármint ott, ahol a legkellemetlenebb. A ragasztott bajusz állandóan félrecsúszott, a szakáll nem akart odaragadni… Kész cirkusz volt az egész… − T. Ágoston László novellája

…Kinn hiába kerestük azt a medencét, aminek a partján hajdan körös-körül beton virágtartók sorakoztak, és amiből gyerekkorunkban gyakorta menekültünk ki fejvesztetten, mivel mindig akadt vicces kedvű egyén, aki beleszart. Olyankor kiürült, míg az úszómester egy hálós készséggel ki nem halászta a hurkát. Utána a nép visszaereszkedett a vízbe. A helyén most amőbaalakú élménymedence. Csúszdák futnak bele, élményelemek működnek. Ha valaki beleszarik, a Föld is megáll forgásában: fertőtleníteni kell… ­− CHG az Aquapolisban

...Romsics Ignác történészprofesszor, akadémikus, Gerő András történészprofesszor szerint antiszemita. Tamás Gazsi filozófus és mindent tudó szerint nagyon káros ilyeneket mondania G. A. jónevű történész kollégának,  ráadásul pont most, hogy támad és hódít az antiszemitizmus, hiszen mind tudják, hogy Romsics nem az, különben is, vádló és vádlott, mindketten derék antifasiszták. Többen (professzorok és más tudós elmék) nyilatkozatot írtak alá R. I. védelmében. Akit érdekel, elolvashatja mindezt a Rubicon honlapján. Csak olyan elkeserítő ez a „vita”. És értelmetlen. Lealacsonyítja a magyar szellemi elit maradék guruit. És pont most, hogy szükség lenne végre megújítani a 20. századi magyar történelemről való tudásunk. Vagy annak ez az ára? Keserves. − Tráser László cédulái