SzegediLap

 – mostanság, hogy derék ellenzékiek igyekeznek közgondolkodásunk első helyére tenni, ezért sulykolják a kormány, a hatalom, az árulók és kilövendők cselekedetét az örményekkel, eszembe jut egy hajdani történet. Talán a 70-es évek elején esett meg, hogy a szegedi egyetemről (akkor JATE) kiutazott egy csoport hallgató Jerevánba, az ottani univerzitásra. Vezetőjük aktív KISZ-es, elkötelezett fiatal férfiú, ideológiailag kellőképpen fölvértezett az osztályharc csatáiban való helytállásra. Kiérnek, és természetesen rögvest jön eléjük a konyak, pezsgő, nehéz örmény vörösborok, báránysült. Koccintanak, mint rendesen, egyik tószt a másik után, ékes oroszul, mint sajna az akkor még egyetlen közvetítő nyelven. A fiúk, lányok, magyarok, örmények pirosodnak rendesen, mikor a sokadik felköszöntő után a vendéglátó dékán kiböki az őszintét: két elnyomott kisnép, örmények-magyarok, igyunk a Szabadságra! A szegediek azt hitték, ütött végórájuk. Pedig még hány kör járt az után is… és mennyi tószt, meg vér! – Tráser László cédulái

…a hír szent, a vélemény szabad  − hirdeti büszkén a hasonlóképpen szabad média világszerte.  A hír adatokra épül, a vélemény az egyének alapvető emberi joga. Köztük az enyém is. Kifejezhetem gondolataimat, nézeteimet, ezernyi alakban, nem korlátoz semmi. Az alkotónak szabadságában áll karikatúrát készíteni szentekről, vallásalapítókról, szentségekről, kis nemzetek nemzeti címereiről − bármiről. Megszorítás, hogy vallási ellenfelünket csak a közegnek megfelelő hangnemben ajánlatos gyalázni, különben könnyen rajtavesztünk. Buddhából még nem rajzoltak bohócot, de az Afganisztánt elfoglaló tálibok ágyúi szétlőttek nem egy, Buddhát formázó óriás kőszobrot, ezáltal is nevelve a vallástól elbódult tömegeket. A véleményszabadság nevében és jegyében a művelt Nyugat újabban Mohamed prófétát gyalázza bárdolatlanul, lenézően, mélyen megalázva a Próféta követőit. Legújabban éppen egy zavaros szerzői háttérből született és többektől gagyinak minősített kisfilmmel. A mű tomboló dühöket generált vallásos arab körökben, amerikai, izraeli, újabban német külképviseletek elleni támadásokat eredményezett. Erre most Berlinben is levetítené ezt a fércfilmet egy német neonáci párt. Tudatlan kérdésem ezek után csak annyi: ennyire fontos a véleményszabadság? És akkor is véleményszabadság, ha pusztán alávaló és primitív provokációja bizonyos tömegeknek? Mindez talán tényleg példaértékű? A vélemény szabadsága? Kelet-Európa maradék normálisait az ilyen szólásszabadságtól, véleménynyilvánosságtól kirázza a hideg! És szörnyű, szörnyű időket idéz. A művelt Nyugat, talán történelmi tudatlansága okán, a Tűzzel játszik. Vagy valakik nagyon is tudják, miért történik mindez? Isten óvja a világot! – Tráser László cédulái

 …Nem mintha számítana. Ahogy öregszem, egyre kevesebb zenét érzek magaménak; közegem pedig tulajdonképpen már régóta nincs. De itt legalább, az aktuális divatnak megfelelően, nyugodtan viselhetek flitterrel kirakott humphreybogartos pólót a zakóm alatt, akár egy letűnőben lévő híresség, egy kiégett roncs, akit valami tévéműsor kedvéért csinosítottak ki stílusától és életkorától ordenárén elütő módon… – Erdei Lilla novellája

…kicsit több, mint száz évvel ezelőtt történt, hogy − amit elsüllyeszthetetlennek hittek − a Titanic mégis elsüllyedt, éppen első útján, miután összeütközött egy jégheggyel, 1912. április 14-én éjjel. Egy hónap és két hét múltán pedig, 1912. május 26-án Fiumében megszületett Csermanek János, aki később a nevét Kádár-ra változtatta. (Apám is ebben az évben született, idén éppen száz éves lenne.) Mi, akik Kádár országlása idején eszméltünk, nem tekintettünk előre, nem néztünk a Jövőbe. Számomra évtizedekig változatlannak látszott a világ. Annyira, hogy amikor megkezdődött a földindulás, készületlenül ért. Nem hittem benne… Még hogy a legyőzhetetlen Nagy SZÚ csak úgy feláll és kisétál Magyarországról?!?! Mi végre? Ki kényszerítené? Kiskunmajsán például sokan sírtak, amikor kivonultak Ivánék. Mert náluk tankmotort lehetett vásárolni egy marmonkanna pálinkáért, 5 forintos órabérért dolgoztak a katonák a földeken, a parasztok marhát hizlaltak, almát, meggyet, szőlőt termesztettek, pulykát, kacsát, libát, disznót tartottak, azután jó pénzért eladták a ruszkiknak. Mindenki jól járt. Ivánék ugyan néha kézigránáttal fogtak halat a parányi halastóból, pár fel nem robbant eszközt ott felejtettek a parton, majd másnap letagadták, hogy az övék lenne − de különben „aranygyerekek” voltak. Kádár után mindez véget ért. Most megjelent Huszár Tibor többedik könyve Kádárról. Számomra szinte le nem tehető olvasmány. Bár utóbb egyértelműen megállapítottam: megfekszi a gyomrom, nem való már nekem ilyen tömény, ilyen komoly adag Kádár országlásából. − Tráser László cédulái

…hiányzik a kiszámítható, „az évszaknak megfelelő” időjárás is. Nemzedékem még úgy tanulta: a mérsékelt égövön élünk. Mára naponként tapasztalhatjuk, nem így van. Ezt a kegyetlen leckét kényszerülnek tudomásul venni a fák, a bokrok, minden élőlény. A madarak is, amelyek közül, aki tehette, elmenekült a városból. Az egykor a Szentháromság utcára telepített gesztenyefák sora kiszáradt, a hőségtől összegyűrődött barna leveleiket már augusztus közepe óta hullatják, zizegő maradékukat forró szél sodorja az úton. Mi lesz velünk, ha így marad, és nem esik csöndes, hosszan áztató eső továbbra sem? Mi lesz a Tiszával, ami mélyen medrébe süllyedt? Meddig lesz ivóvizünk, hogy vetik el idén ősszel a jövő évi takarmányt és a kenyerünket? És még mindig nem kap észbe senki, nem akarnak imádkozni, földre borulva könyörögni az esőért! Gőgös, önhitt, ostoba emberek. A Király irgalmán kívül miben bizakodhatnak? − Tráser László cédulái

 …Csoport, vigyázz! Maguk mindezt a szocialista Magyar Néphadsereg egyenruhájában adták elő. Antiszocialista és szovjetellenes propaganda ez. Ezért kezdeményezni fogom a rendfokozatoktól való megfosztásukat. Valamint garantálom, hogy a hadbírósági ítélet miatt nem fogják ősszel megkezdeni az egyetemet! – Árpás Károly novellája

Kiabálhatsz utánam, amilyen gyorsan csak tudok, irányt változtatok, eltakarjon a nagy kanyar, az ívben kicsit lelassítok, nem bírok gyorsan, de szinte menekülök. Folyton kérdezel: hol a lóca,  a festett láda, a sámli, folyton leülnél, hogy mondhasd, miért utasítottam vissza azt a horgas embert, miért nem jó nekem, ahogy beszél; elhallgatom előtted, hogy őrjítő, ahogy bizonyos hangok ejtésekor beszívja az alsó ajkát és megcsillan rajta egy csepp nyál, mindezeket sosem vetted észre, semmi ehhez foghatót, ami oly fontos, a körme színét például, fehér csillagok látszanak rajta, pöttyök, de csillagnak látom, sosem nő le, eltüntethetetlen. − Deák-Takács Szilvia írása

…de most, hogy fölidézzük a Széchenyi téren bő másfél évtized előtt fölállított István és Gizella szobor elleni „kultúrharc” ellenérveit, beugrik egy fogvacogtatón bájos tromf is: a magyarok első királya soha nem is járt Szegeden, minek neki itt szobor?!! Az alkotó akkor így válaszolt: Lenin sem járt a városban, mégis szobrot kapott. És vajon, ha ma megszavaztatnák szabad és szeretett, továbbá felvilágosult polgártársainkat, Jézust vagy Barabást kiáltanának? Miközben szavalnak jótevőink tribünökről és följebbről is. − Tráser László cédulái

…egy jó hír a világ legfejlettebb demokráciájából: a The New York Times szerint, több mint 50%-kal nőtt tavaly az orosz Kalasnyikov gépfegyver „polgári” változatának forgalma Amerikában. Soha ekkora érdeklődést nem tapasztaltak a Saiga néven futó gépfegyver iránt, mint jelenleg, ami biztosítja az uráli Kalasnyikov gyár nyereségét és talpon maradását. Ezt érzékelve az üzem termékmódosítást hajt végre, és jórészt átállnak a polgári lakosság ellátására a hadseregek helyett. A statisztika szerint az amerikai polgárok ma közel annyi Kalasnyikovot vásárolnak, mint az orosz hadsereg és rendőrség együttvéve. Hja’ a demokrácia ára! Lám, nincs mitől tartanod, mert ha úgy ítéled, megvédheted magadat, s akár másokat is! Az AK-47-es gépfegyverből mára mintegy 100 millió darab van használatban a világ 60 államának hadseregében. Ezen felül ki tudja még, milyen terrorista szervezetek használják. Persze, a jó demokraták mellett… − Tráser László cédulái

…látásrontó szemüveg. Egy újabb vallási bigottságot jelző őrület, netán nyomorult, esendő védekezés a világ sodró árja ellenében. Ortodox zsidók viselnek ilyet Izraelben tömegével, hogy ne vegyék észre, ne lássák a kihívóan öltöző lányokat. Vezeklő szerzetesek viseltek (s teszik ma is) szúrós, a bőr alól vért serkentő szőr- vagy szöges övet a csuha alatt. Fanatikus keresztények korbácsolják véresre testüket, keresztre szegezve magukat (látszólag, de emelkedettség nélkül, ezért csak élethűn) másolva Jézus szenvedését. Ám aki a való világban él, tudja, milyen rettenetes feszültségeket, gyomorszorító görcsöket élünk át a húsvéti misztériumok nélkül is. És egy idő után arra is ráeszmélünk: nem szükséges szándékkal gerjesztenünk fájdalmainkat, rontani testünket, történik az magától is, gyorsabban, mint szeretnénk. – Tráser László cédulái