SzegediLap

…Erőss Zsolt baljós halálhíre egy időre szinte megállította a világ forgatagát s rövid csend támadt. Valaki magyarnak sikerült a Lehetetlennel határos, fölment a Hegyre műlábbal, a világ egyik zord, nem embernek való tetejére. Már amikor elvesztett lábát műlábbal pótolva, újra hegyet mászott, úgy véltem, ez valami abszurd vállalkozás, tisztes meghátrálás helyett, szembeszállni a Sorssal, kihívni a Végzetet. Elvégre ilyen cselekedetre nem szabad vállalkozni, tudomásul kell venni a vereséget: másfél láb oda nem elég! Nem tette. Sőt: úgy viselkedett, mint aki előtt nincs akadály, ott folytatta, ahol abba sem hagyta. − Tráser László cédulái 

...Z. úr imádta a lovakat. Puha, az árvácska bársonyát idéző orrukat, játékosan mozgó, okos fülkagylóikat, a sörény sprőd, mégis eleven simaságát. Szemeik néha melankolikus, máskor meglepően emberi tekintetét, nyakuk ívének elegáns lágyságát, a hát meleg, gömbölyű, már-már erotikus vonalait, az erős, mégis érzékeny patákat, melyek a hatalmas testet oly biztonsággal hordozzák... – Szilágyi-Perjési Katalin novellája 

Már lassan félórája ült a szerelvényen és nem látott mást, csak az állomás épületének valamikor sárga, mára már szürkébe fordult falát, melyet olykor mozgásba hozott egy-egy előtte elhaladó nyomorult. Mert egészen biztos, hogy hozzá hasonlóan ők is azok voltak, csak szerencsétlen kis földönfutók. Máskor, hogy elüsse az időt, megpróbálta kitalálni, hogy ki, ki lehet, mivel foglalkozhat, de most szerette volna kiüríteni a tudatát, és nem gondolni semmire. Felejteni akart, kiradírozni mindent az emlékezetéből, de tudta, nem lehet az éveket kitörölni egyik napról a másikra csak úgy, nyomtalanul. Írni kellene, visszatérni a munkához, és csak írni és írni, de nem ment. Ez sem ment és más sem. Alkalmatlan volt mindenre, egy csődtömegnek, egy használhatatlan, kiégett kupacnak érezte magát. – Botz Domonkos prózája

Nagy útra készülődött Fülöp apostol Samária városában. Miután Péter és János elvitte hozzájuk a Lélek ajándékát, alaposan megszaporodott a gyülekezet létszáma. Nemcsak zsidók, hanem görögök és más népek fiai is sorra megkeresztelkedtek és Jézus követőivé váltak. Nagy szerepe volt ebben Fülöpnek, aki Jeruzsálemből érkezve hirdette köztük Isten igéjét, meg Krisztus cselekedeteit. Hatalmat adott neki az Úr ahhoz is, hogy felmutassa a jeleket, amelyek őt Istenhez kötik. Tisztátalan lelkeket űzött ki a megszállottakból, sántákat, vakokat, bénákat gyógyított, s beszéde örömmel töltötte be a város lakóinak szívét. Úgy gondolta, hogy ha a városban ilyen nagy megértéssel és hittel fogadják Jézust, a többi samáriai helységbe is el kell vinnie, s hirdetnie kell az emberek között az evangéliumot. Izrael Istenét, és az Ő törvényeit ismerték a samáriaiak. Jézust, a Messiást kellett felmutatni nekik, az üdvajándékot és az újszövetséget, melyet az Úr az emberekkel kötött. – T. Ágoston László elbeszélése

...amíg volt NDK (Német Demokratikus Köztársaság), addig ott is emberkísérleteket folytattak a nagy nyugati gyógyszergyárak. Ez természetesen mostanság derült ki, nagy német lapok „szenzációs és leleplező” cikkeiből. A 70-es, 80-as években tömegével végezték az ilyen „kísérleteket”, amelyek hatalmas előnye az volt, hogy a gyógyszerek kipróbálásának költséges folyamatát lerövidítették, kihagyták a hosszadalmas és körülményes engedélyeztetési eljárásokat, az állatkísérletek után közvetlenül léptek az emberekhez. A lapok szerint mintegy 50 NDK-béli kórházban, több tízezer beteget használtak, akik úgy tudták, „jó nyugati gyógyszereket” kapnak, amitől majd gyorsan meggyógyulnak... – Tráser László cédulái 

…Az Úr szép, enyhe tavaszestet adott ez alatt a galagonyabokor alatt. Még sziporkáznak az ünnep fényei a csillagok vibrálásában. Az ilyen estéken kitágul a lélek, és megszűnik a távolság, amely elválaszt eget és földet, múltakat és öröklétet, minket, akik itt ücsörgünk e dúslombú galagonya tövében azoktól, akik messze indultak régen. Beszélgessünk. A párbeszéd a lelkek fürdője Istenben, aki az Egy… – Marton Árpád novellája 

Szálkás keresztek címmel jelenik meg Botz Domonkos prózakötete a 2013. évi ünnepi könyvhétre a Hungarovox Kiadónál. A kötetet az Azok a bizonyos nehéz idők című írással ajánljuk. 

...ezzel kellett volna kezdenem, mert olyan örvendetes hír: tegnap délután csivitelésüket hallottam csak, ma reggel viszont láttam is néhányukat az égen, amint cikázva, egyedül általuk érthető okból röpdösnek rövid szakaszokban zöld fák és kék légtér keretében. Idén a fecskék nagyon kis számban érkeztek hozzánk április végén, így csupán remélhetjük, hogy társaik zöme még úton van. Megjelenésük a nyáridőt bizonyítja, miként majd november elején a varjak érkezése meghozhatja a telet. Már akkor, ha úgy történik minden, amint eleink megszokták. Mi elvárjuk e hagyomány folytatását sorsunk alakítóitól... – Tráser László cédulái 

A táj úgy sötétült el körülöttük, ahogyan az alvadó vér sűrűsödik össze, feketedik meg; a villámok a vastagon úszó felhőrétegek mögött lobbantak, szétfutó lila-fehér derengésük gagyi filmtrükköket idézett. Tip, a kis fehér kandúr hangosan nyávogott műanyag ketrecében; a kilencéves Opal hol az állatot nyugtatgatta, hol az autóablakon bámult kifelé. Felajzotta a holdbéli pusztaság látványa, a szélben kavargó por, a csenevész, meggörnyedt fák; kérdésekkel nyaggatta Claire-t, mi történne, ha belecsapna a villám a kocsiba, ha hirtelen eléjük ugrana egy állat, vagy egy… – Erdei Lilla elbeszélése 

...a vén kőrisfa hetekig visszatartotta a levélbontást, csak a napokban engedte el a kis zöldeket, melyek most egyszeriben ott ülnek az ágakon. Váratlan látvány, még ha ezerszer láttam is, még ha megéltem épp elég tavaszt, rég megszokhattam volna, számomra mégis különös látvány, megörvendeztet. Ha Isten segít, néhány nap után zöld levélkék borítják majd az ágakat mindenfelé és fű, fa, virág, madár, bogár – sürgős ütemben igyekszik pótolni, amit kényszerűségből nem tehetett: nyílni, fészket rakni, célirányosan nyüzsögni. Ezt mondják a Természet ébredésének. Egyszóval tavaszodik, amit bámulni is gyönyörűség. Majd ha a fák kizöldülnek, beindul a nagy futószalag és illatosan, dús füvekkel, mintha a szörnyű tél meg sem történt volna, minden a helyére kerül, a világ ünnepel és virágzik. Talán ha „rosszkedvünk telét York napsütése fújja szét…” Bár adnád, Uram. – Tráser László cédulái