Kávézóba költözött utcaművészet
Treplán Gábor kiállítása
A street-art, vagyis az utcaművészet az amerikai utcai bandák területmegjelölési módszereiből alakult ki. Napjainkra egyfajta városi népművészetté vált, amely szerte a világon meggyönyörködteti, vagy éppen megbotránkoztatja a járókelőket. Magyarországon sem lehet büntetlenül falat firkálni, bármilyen igényes műalkotást is szán az alkotó a vakolatra. Így aztán előfordul, hogy az utcaművészet beköltözik a galériába.
Az év elejétől új színhellyel bővült Szeged kulturális élete. A galériaként is funkcionáló Zéró kávézó elsőként Treplán Gábor, népszerűbb nevén TréGé képeit tárta a közönség elé. A fiatal alkotó a festészet egyik különleges ágában találta meg az önkifejezés lehetőségét.
Az utcaművészet lényege, hogy idealizálás és szépelgés nélkül, mégis dekoratív, sokszor stilizált formaképzéssel hozzon létre kompozíciókat, amelyek a ma emberéhez szólnak. A street-artra jellemző a harsányság és az irónia együttes jelenléte, eszköztárába beleférnek a feliratok, betűk, emblémák is. Ez a színes, figyelemért kiáltó, ám mégis a szubkultúrába szorult világ Gábort is hamar megbabonázta.
„Lázadás, illegalitás, adrenalin. Ezek a dolgok kezdetben nagyon izgalmasan hangzottak számomra.” – mesélte Gábor, aki kezdetben „hagyományos” graffitiket is készített. Hogy miért cserélte mégis papírra, vászonra az aszfaltot, betont és vakolatot? A válasz nagyon prózai: „A rendőrség se nagyon szereti, ugyebár, ha az utcára alkotunk, nem mindig hagyják kibontakozni az embert.” – érvel a fiatal képzőművész, aki ezzel a kiállítással azt is szerette volna bizonyítani, hogy valóban az önkifejezés az elsődleges, nem pedig a rongálás. Így aztán az utcaművészet beköltözött TréGé szobájába, onnan pedig a Zero kávézó falaira. A fiatal művésznek ez a második kiállítása, amelyre teljes életművéből válogatott, leszámítva persze azokat az alkotásokat, amelyek nem mozdíthatóak.
A legkorábban készült képei valóban csak annyiban különböznek a graffitiktől, hogy nem az utcán látjuk őket. Néhány alkotás azonban már arról tanúskodik, hogy a fiatal művész kezdi megtalálni saját formanyelvét, amely a vásznon is funkcionál. Ezeken is érzékelhető utcai rajzok frissessége és merészsége, ám mélyebb tartalmak is kirajzolódni látszanak. A kompozíciókban több a feszültség, a felületek kiérleltebbek. Izgalmassá, egyszersmind mozgalmassá teszi őket, hogy TréGé nem riad vissza a vegyes technikától. Beveti a festékszórót, a temperát, az olajfestéket, és lakkfilcet, akár ugyanazon a képen belül.
Treplán Gábor Street-art című kiállítása egy ígéretesen induló képzőművészi pályába enged bepillantást, amelyre egyszerre jellemző a naivitás és dörzsöltség, a dekorativitás és a lázadás, a könnyedség és a küzdelem. Egy-két képével ugyan megközelíti a giccs határait, de ha leszámol a pálmafákkal és hagyja a mélyebbről jövő gondolatait érvényesülni, rátalálhat arra az útra, amely mentén értékes alkotások teremnek a keze alatt.
A kiállítás február 9-ig tekinthető meg.
SzegediLap.hu