Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tóth Csaba

Képi rétegződések Ale Ildikó festészetében

Egy geológus a földkéreg rétegződéseiből olvas, rekonstruálja az időt. A művészettörténet korszakai is hasonlóan rétegződnek egymásra, de egy műalkotáson belül is több rétegben fejthetjük föl az alkotó inspirációit, szándékait és a mű megszületésének folyamatait. Arról nem is beszélve, ha a művet – visszatérve kezdő gondolatunkhoz – fosszíliaként, kövületként értelmezzük, vagyis elfogadjuk, hogy tökéletes lenyomatát adja a létnek és az időnek, amelyben megfogant és megvalósult, akkor elérkezünk oda, hogy a mű többé válik, mint alkotója, létrehozója és megteremtője, és ez többlet, az idő végességének leküzdése nem más, mint a művészet örök mozgatórugója. 

01.jpg

Ale Ildikó

Különösen fontossá válik a „rétegkutatás” a modern és a kortárs művészetekben, ahol a látvány legtöbbször nem azonos a lényeggel, amikor a „képolvasás” abc-jét nem tanítják kellő súllyal iskoláinkban, és így ezen a téren a legtöbben analfabéták maradnak felnőtt korukra is. (Ezért foglalkozik manapság Ale Ildikó múzeumpedagógiával is, hogy ezt a hiányosságunkat leküzdje. A múzeumpedagógia ugyanis erről szól: kibontani és feltárni a műtárgyak rétegeit, felnyitni és kitárni értékeit, többletet adni ez által a nézőnek és befogadónak, a közönségnek.)

dscf3998.jpg

Ale Ildikót eredeti végzettsége azonban a rajzpedagógia területeire vértezte fel kompetenciákkal. Nem véletlen, hogy az első komoly szakmai sikereit ezen a téren könyvelhette el. A képírás és képolvasás alapjait itt, ebben a mélyvízben ismerhette meg, hisz a gyermekkor, a gyermekrajz egy olyan ősi princípium, amit kellően ma sem ismerünk eléggé. Egy gyermek olyan alkotóerővel és képzelőerővel rendelkezik, amit ha 100 egységnek tekintünk, az idő múlásával ebből csak veszít. Különösen akkor válik ez láthatóvá, amikor a verbális írás és olvasás felülkerekedik a gyermek képi, metaforikus kommunikációján.  Ekkor még, ahogyan Exupéry örökérvényűen megfogalmazta, a „szívünkkel látunk”. Ez a szívvel látás és gondolkodás a művészet, a műalkotás alapja is.

_7gk9375.jpg

Klee talált rá először erre a sérthetetlen ősrétegre, majd nyomdokain sokan mások, és így a múlt századi képzőművészet is új irányt vett. Ale Ildikó képalkotó gyakorlatában is fellelhető ez az alapréteg. (Legalább annyit tanult a kisiskolásaitól, mint ők tőle.)

070.jpg

Erre a képalkotó (képálmodó) gyakorlatra rakódott rá festészetében, furcsa zárvényként egy ornamentális réteg, ahol a képkonstrukció váza egyben ornamensé is válhat, a motívum mintává érlelődhet, kristályosodhat. Az ornamens ugyanolyan ősrétege a képzőművészetnek, mint a gyermekrajz, csupán az emberközösséggé válás gyermekkorából ered, így több közös elem is tálható bennük.

341.jpg

Ale Ildikó: Tolakodók  I-III., 2016, pasztell, papír, 65x50 cm

A legfelső, a látható réteg Ale Ildikó festészetében a képiség, a világ jelenségeinek élményszerű megragadása, megidézése. Itt is elsősorban a szív dominanciáját keressük. Vállaltan nem tárgyilagos, tudatosan nem tudatos, teljes mértékben a személyes, érzelmi, metakommunikáció birodalmát kereső alkotó. Eszköztárában itt válik főszereplővé a szín, amely mindig kulcsa e rejtélyes világnak.

ale-ildiko-valtozo-allando2-65x50-cm-papir--pasztell-2016.jpg

Ale Ildikó: Változó állandó II., 2016, pasztell, papír, 65x50 cm    

Természetes nem véletlen, hogy Ale Ildikó nyitott a társművészetekre, hisz a maga módján a költészet és a zene is ilyen metanyelv. Ugyanúgy nem a világ tárgyias megjelenítésére, megidézésére törekszenek, emlékek, érzések és sejtések tárulnak fel bennük, olyan rokon területek, mint Ale Ildikó festményeinek, pasztellképeinek világa.

Persze vannak a művésznek olyan képei is, melyek egyszerre képiek és egyszerre fogalmiak. Ezek talán mind közt a legizgalmasabbak, hisz az érem két oldala ritkán látható együtt. Ilyenkor paradoxonokat old fel és a felismerés eufóriájában részesíti a nézőt.

ale-ildiko-valtozo-allando4-65x50-cm-papir--pasztell-2016.jpg

Ale Ildikó: Változó állandó IV., 2016, pasztell, papír, 65x50 cm   

Ale Ildikó festészete felveti a kulturáltság és a kultúra egymásra utaltságát, sőt önazonosságát. Megfogalmazható tehát a kérdés: a kulturáltság, jelen esetben a vonalkultúra, színkultúra és formakultúra, amely az alkotó minden művén megmutatkozik, mennyire hordozza magát a Kultúrát? A művészettörténet tárházából számtalan példa, és Ale Ildikó eddigi életműve is igazolja, hogy mindezek ugyanazt jelentik: magát a kultúrát.

Fotók: Acsai Kinga, Ale Ildikó, Garas Kálmán,
Kiss Ágnes muzeológus (Szombathelyi Képtár)  

 

toth-csaba-portre.jpgTóth Csaba festőművész 1959. február 28-án született Szombathelyen. 1977-ben érettségizett a Budapesti Képző-és Iparművészeti Szakközépiskola játékkészítő-grafika szakán. 1985-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán. 1990-től tanít a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskolán (ma ELTE Savaria Egyetemi Központ), 2000-2002 közt a Rajz Tanszék vezetője volt. 1995-től tagja a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének, 2003-tól a Magyar Rajztanárok Országos Egyesületének. 2006-ban az Iconostasion képsorozatából állandó kiállítás nyílt a Szombathelyi Premontrei Rendi Gimnáziumban. 2016-ban Munkácsy Mihály-díjban részesült. Képzőművészeti tárgyú írásai jelentek meg az Árgus, Életünk, Hitel, Kortárs, Magyar Múzeumok, Műértő, Pannon Tükör és Vasi Szemle folyóiratokban.