SzegediLap

Július 4-én dr. Csorba László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója nyitotta meg a Madách Imre / Kass János  című grafikai tárlatot a szegedi Kass Galériában. Tráser László összeállításában először a Nemzeti Múzeum főigazgatóját hallják, akit ezúttal is lenyűgözött Kass János művészete.

Grin Igor Mezsgyén innen, határon túl című kiállítása június elején nyílott Hódmezővásárhelyen. – Diószegi Szabó Pál megnyitója 

2013. február 14-én Remake − Átjárók és áthallások címmel kiállítása nyílt az SZTE JGYPK Művészeti Intézete Rajz-művészettörténet Tanszéke tanárának, Szekeres Ferencnek a Kass Galériában. Az alkalmazott grafikai munkásságát valamint a művész által fontosnak tartott alkotók gondolatvilágára reflektáló installációkat is bemutató tárlat április 7-én zárul. Képiró Ágnes a kiállítás koncepciója kapcsán tette fel 7 kérdését Szekeres Ferencnek. 

Szekeres Ferenc alkotói tevékenységének széles spektrumából ad egy lenyomatot ’jubileumi’ kiállítása, mely címében (Remake) korábbi művészi alkotások újragondolt, újraértelmezett változatát is ígéri, valamint olyan átjárókat és áthallásokat kínál, melyek kreatív teremtő tere a különböző korok, művészettörténeti korszakok, alkotók, más és más művészeti alkotások közöttiségében nyílik meg, ahogy az alkotó, úgy a befogadó számára is. A kiállítás anyaga egy művészi dilemmát jár körül, az alkotó szavaival élve: „a megfoghatatlan művészi világ megfoghatóvá tételét”, mely értelmezésemben egyben az ember létezéséről gondolt gondolatának a vizuális látványba való megformálását is jelenti. Szekeres Ferenc alkotásai számomra azt reprezentálják, hogy a képzőművészeti reflexió folyamatában milyen módon és hogyan válik érzékelhetővé a filozofikus gondolat, akár az antik, a reneszánsz hagyományának elemeivel, vagy a számára nagyra tartott alkotók gondolatvilágának bevonásával, akár az álomban, a különböző idő- és térsíkokban vagy a reinkarnációban reprezentálódó átjárhatóságok és áthallások felvetésével… – Máté Zsuzsanna Szekeres Ferenc kiállításáról 

Az alkotás nemcsak a művészt és a befogadót kapcsolja össze, hanem – ha illusztráció, akkor – az alkotót és az illusztrátort, valamint a művet is. Ha pedig fordításról van szó, akkor ezen kívül a népeket és a kultúrájukat. Oly sok Bakacsi Lajos-kiállítás volt itt a Somogyi-könyvtárban, hogy nem kívánom részletezni. Szinte a művész műhelyébe kapunk bepillantást. A Somogyi-könyvtár már korábban is kapcsolódott az észt irodalomhoz. Az 1970-es évek végén meghívták a kor legnagyobb észt íróját, Jaan Krosst, aki lefordította Az ember tragédiáját. Korábban is, ma is érvényes a goethei gondolat. Az Európai Unió alkotmányának megfelelve szükséges az etnikai hagyományokkal, sajátosságokkal való ismerkedés: az elfogadáshoz kell az ismeret. – Bakacsi Lajos kiállításának megnyitója 

...A látható, száznál kevesebb műalkotás megkívánja a néző igazodását a művész teremtette világhoz! A művek ugyanis nemcsak valóságelemek, hanem irányított, azaz címkézett valóságrészletek is egyben. Köztudomású, hogy a cím, ha van, akkor segít a befogadónak, de ugyanakkor be- és lezárja a gondolatait. Ha meg nincs, akkor a befogadó kényszerű feladata a kiegészítés... 2013. február 7-én nyílt meg Tóth Magdolna Sára keramikusművész Dimenziók című tárlata a Somogyi-könyvtárban. − Árpás Károly megnyitója 

Hosszú téli szünet után, 2013. január 22-én újra megnyitotta kapuit a Móra Ferenc Múzeum, s azóta ismét látható az intézmény Galériájában, a Kassban a névadó művész lányának LÁT-KÉP címet viselő kiállítása. Az időszaki tárlat 2012. november 30-án nyílt, Kass Eszter második szegedi önálló kiállítása ez, melyen közel 25 festmény látható. Többnyire tájak – éjjel és nappal, változatos technikával és különböző méretekben. Kass János vonalas alkotói világával szemben Eszter – csakúgy, mint édesanyja, Hajnal Gabriella – dekoratív, folttal és színnel alkotó típus. Műveinek célja az elgondolkodtatás. A kiállítás kuriózuma, hogy látottak közül mindössze négy kép volt eddig máshol kiállítva. − Képiró Ágnes írása 

Rejtelmekről beszélnek a titoklátó Balló Andrea képei. Az élet, a természet, az ember – vagyis saját magántitkairól. De mert szemérmes és – mint minden művész – exhibicionista is egyszerre, bújócskát játszik velünk. Álom és valóság között bujdokol, ám azt jól tudja, ahol az álmok véget érnek, ott kezdődik a valóság. Katartikus képek ezek, megszenvedett, megtisztult léleknyomatok. Mert bármily különös is, mindegyik portré – az alkotó lelki portréja. – Sándor János megnyitója Balló Andrea Enigma című kiállításán 

…Opálos, vibráló, izzó, remegő, lüktető és zsivajgó az ő hallgatása. Lágyan elomló, kerekdeden kész, érett, magába fordultan teljes, melankolikusan lágy. Suhanások és zuhanások lenyomata a festő tája. Összebúvó házacskái: zarándok embernyájak. És a képben maga a művész. Tája fokozatosan kellékévé válik csupán egy benső táj láttatásának. A művész-lét: lét a valaholban. A vala-hol: van. A művész: benne hallgat. És hálát érez, amiért részt vehet a teremtésben… – Marton Árpád gondolatai Simon Miklós Mikor megyek hazafelé… című tárlatának megnyitóján

A street-art, vagyis az utcaművészet az amerikai utcai bandák területmegjelölési módszereiből alakult ki. Napjainkra egyfajta városi népművészetté vált, amely szerte a világon meggyönyörködteti, vagy éppen megbotránkoztatja a járókelőket. Magyarországon sem lehet büntetlenül falat firkálni, bármilyen igényes műalkotást is szán az alkotó a vakolatra. Így aztán előfordul, hogy az utcaművészet beköltözik a galériába. – Treplán Gábor, azaz TréGé kiállítása a Zero Art Caféban