SzegediLap

Oltárképet festeni különleges, kivételes feladat, mély hitet és alázatot kíván, mondja a szegedi festő, akinek a felvidéki Ajnácskőn, az újszegedi lakótelepen, Erdélyben és legújabban Mórahalmon láthatók oltárképei. Újszegeden Teréz anya, Mórahalmon Szt. László képe előtt imádkozhatnak a hívők. Mi a titka és hogyan születik egy ilyen szentkép? – kérdezte Sonkodi Rita szegedi festőművészt Tráser László.

Nemezből bármit lehet készíteni. Egyedül a képzelet szab határt. Aki ezt nem hiszi, látogasson el a Somogyi-könyvtár Csillag téri Fiókkönyvtárába, ahol szebbnél szebb nemezből készült alkotásokat talál. A Színes szálak álmain című kiállítás darabjai Kiss Gabriella munkái. – Márki Kitti írása

Kezdetben volt csak a szín. A vérveres, a vers-véreres. Parázsló epicentrum a tábla egy pontján, egyedüli, az egyetlen pontként a lemez neutrális, vak határolatlanjában, amely tudvalevőleg minőségi léttöbbletként tekint a végtelen létállapotára, mely metafizikus létsík-váltás csekélyke, mégis elengedhetetlen föltétele és kiindulópontja ama parányi, izzó pontocska, ős-sejt, a gondolat zsarátnoka, kozmikus maghasadás, a nincs, jobban mondva a már-majdnem-nincs teremtő cirkulációja a vanba. – Marton Árpád Barkos Bea tárlatához

Meglékelt koponyába nyúló doktor, véres műtéthez „asszisztáló” angyalok, mankójukon botladozó torzszülöttek, álmélkodó nézőközönség körében végrehajtott foghúzás. Furcsa, meghökkentő, olykor elborzasztó témái a festészetnek, a középkortól egészen napjainkig. Az orvostudomány képzőművészetben megjelentő ábrázolásáról a Somogyi-könyvtár művészeti albumaiból nyílt kiállítás a bibliotéka első emeletén. – Kocsis Katalin írása

„Nem a kép tárgya a fontos, hanem a szellemi valóság, amely általa testet öltött.” Bernáth Aurél hitvallása kívánkozik mondandóm élére, amikor, sokadik ízben, annak fölfejtésére teszek kísérletet, vajon miféle késztetések munkálnak magát természetelvű festőnek valló barátunk, Simon Miklós alkotó ösztönének hátterében. – Marton Árpád Simon Miklósról

A műalkotás létrejötte maga a Titok, hasonlatos a Teremtéshez. Ha valaki meg is figyelné a műtárgy születését, a Művész keze alól kikerülő varázslat tárgyiasulását, akkor sem azt látná a lényeget. Maga a műalkotás nem nyilvánosan születik, annak valóságos színtere az alkotó benső tere, azaz láthatatlan, tudhatatlan s mint ilyen – halhatatlan. Barkos Bea képzőművésszel Tráser László beszélgetett. (hanganyag)

A II. Szőregi Képzőművészeti Alkotótábor kiállítását Árpás Károly nyitotta meg 2014. október 17-én a szőregi Tömörkény István Művelődési Házban. 

Szegedi gyűjteményekből és kortárs képzőművészektől származó alkotásokat láthat az érdeklődő az EDF Galériában. A válogatás a Fű-fa-virág címet viseli. A tárlatot megnyitó Tandi Lajossal Tráser László beszélgetett. (hanganyag) 

Fehér a nő, Péter, azon a képen, amit azért festettél akkor éppen, hogy sok gondod közt – lakhatás, meleg ruha, étel-ital – legyen angyalszárny is, ami tart, kitart téged a végtelenbe: topolyai méhész kaptárai fölé emel, mert ehhez a méhszárny bizony kevés! Pedig a jó méhész megálmodta: viszik a méhecskék szárnyukon a mézecskét, idvezült rovararcon naiv felbuzdulás!  A zöld fényű nap zöldet pingál: zöld kerítés lécei közt van a mennyország. – Fabulya Andrea miniportréja Nagyapáti Kukac Péterről 

Napjainkban két jeles szobrászművész születésének ünnepelhettük volna a 130 éves évfordulóját. Petri (Pick) Lajos 1884. június 8-án, Kisfaludi Strobl Zsigmond pedig 1884. július 1-én született. Azonban sem országos lapokban, sem a helyi lapban nem olvastam róluk, sem a rádióban nem hallottam, sem a televízióban nem láttam – igaz televízióm nincsen – e két jeles művészről megemlékezést, holott mindketten számos alkotással kötődnek Szegedhez. – Tóth Sándor jegyzete