Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


X-embörök, Kalyber Joe, Pipás Pista
Képregény-seregszemle a Somogyi-könyvtárban
 
Különös társasághoz lehetett szerencsénk a Somogyi-könyvtárban november 17-én, szombaton. Mindjárt a bejáratnál, a 4. Szegedi Képregényfesztivál plakátjáról egy modern Pipás Pista köszönt ránk széles csípőjét billegetve, kacér mosollyal a szája körül. Kicsit beljebb találkozhattunk egy jól ismert féltestvérével, Kalyber Joe-val − mint kiderült, kettejüknek ugyanaz az édesapja. Kalyber Joe háta mögött az X-embörök tanyáztak, akiket tájszólásuk révén bárki könnyedén elhelyez a térképen. Ilyen jeles társaságból természetesen a nyugdíjas korban is módfelett aktív, 80 éves Superman és az 50 éves kora dacára hódító és fürge Pókember sem hiányozhattak. Körülzsongták őket a Manga-lányok, akiket pimasz mosollyal fitymált Piszkos Fred, a kapitány.
 
dscn4446.jpg
 
A képregényhősök családfája bizony igen szerteágazó. Vannak, akiknek az ősei az ókori birodalmak falfestményeiről és domborműveiről származnak, míg mások csak most jöttek le a falvédőről. Ahogyan Kertész Sándor szakíró, újságíró-képszerkesztő a fesztivál egyik előadásán elmondta, a második világháború utáni Magyarországon az 1956-os forradalmat követő időkben kaptak igazán szabad pályát, amikor az újságok lehozhattak bármit, ami szórakoztató volt és elterelte a figyelmet a politikai eseményekről. Az aranykornak aztán az amerikai képregények dömpingje vetett véget.
 
dscn4452.jpg
Kertész Sándor előadása
 
Egyes képregényhősök úgy tartják, közegük nem más, mint a kilencedik művészet. Mások szerényebb ambíciókkal élnek, nem törekszenek katarzisra, csupán mulattatásra. Akár olyan áron is, hogy − ha már ebben oly sokaknak telik kedve − fejezetről fejezetre, részről részre megmentsék a világot. Ennek érdekében különféle szuperképességeket fejlesztettek ki. Napjainkra az ilyen-olyan „man”-ekből Dunát lehet rekeszteni. Vagy éppen Tiszát, hiszen olyanok is vannak, akik nem New York felhőkarcolói között harcolnak a gonosz ellen, hanem a poros Alföldön. Váradi Gábor, a vállaltan X-men paródia, az X-embörök egyik atyja standjuknál megmutatta Rozgonyi Zalán ceruzarajzait, amelyeket ő húz és színez ki. A képes történeteket alkotó baráti társaság célja egyrészt az, hogy a képregény eszközeivel a kis magyar valóságba helyezzék az ismert fantasy  cselekményét, görbe tükröt tartva ezáltal úgy az amerikai sablonfigurák, mint azok magyarországi megjelenése, valamint a hazai állapotok elé. Noha eszközeik még kiforratlanok, füzeteik üde színfoltot képeznek az elpókemberesedett és elmangásodott piacon.
dscn4433.jpg
Váradi Gábor (balra)
és az X-embörök (jobbra)

dscn4459.jpg

 

dscn4436.jpg

A Képregényfesztivál visszatérő vendégei közé tartozik az 1996-os születésű Kalyber Joe, a szerethető hétköznapi hős, akit apukája igen fiatalon (12 évesen) „nemzett”. Pilcz Roland úgy látja, Magyarországon a kétezres évek elején elindult egy felfelé ívelő szakasz a képregény-piacon, amely napjainkban stagnál. A legnagyobb gond az, hogy igen nehéz elérni az olvasókat, maga a kiadás ugyan megoldható, ám a terjesztés embert próbáló feladat. Úgy érzékeli, a trafikokból kiszorult a műfaj, a könyvesboltokban pedig csak a céltudatos képregény-vásárlók akadnak rá a kínált portékára.
dscn4438.jpg
Pilcz Roland, Kalyber Joe atyja
 

4-feszt-560--1-.jpg

Pilcz Roland ceruzájának szüleménye az a titokzatos figura is, aki az idei plakátot díszíti. A szájában lévő pipa és csípőjének kerekdedsége persze nagyban hozzájárul a hős kilétének megfejtéséhez. Aki ismeri Pipás Pista történetét, az tudja, hogy a hírhedett átokházi rém igazi neve Rieger Pálné Fődi Viktória volt, bérgyilkosként tevékenykedett a szegedi tanyavilágban férjek láb alóli eltevésére szakosodva, mígnem akasztófán végezte. Gyüdi Sándor, a Szegedi Nemzeti Színház igazgatója a Képregényfesztivál megnyitóján elmondta, a Színház műsorára tűzött egy Pipás Pista-darabot, melynek 2013. január 25-i bemutatója alkalmából kiállítják majd a fesztivál során a címszereplőről született rajzokat.
A képregények kezdettől fogva rétegolvasmánynak számítottak, sokan az irodalmi művek lebutításának tekintették és tekintik őket. Nem használt a műfajnak az sem, hogy a valóban gyalázatosan silány cselekményű, amerikai „világmegmentős” történeteket egy kalap alá vették a művészi színvonalú alkotásokkal. A képregényt körüllengő underground-jelleg ellenére mégis volt idő, amikor sokkal szélesebb rétegek fogyasztották, mint manapság. Pedig a modern képregény próbálja megnyerni az olvasókat. A Szegedi Képregényfesztiválok standjain jól látható és évről évre nyomon követhető a változás: a gyűrött, kézről kézre adott, szamárfüles füzetek már a múlt ködébe vesznek, egykori kedvenceink impozáns, sokszor keménytáblás könyvek formájában látnak újra napvilágot, digitálisan felújítva, kiszínezve, új epizódokkal gazdagabban − igaz, az áruk is több ezer forintra rúg. A legtöbben ugyanis feladták a periodikaként való megjelentetést, mivel a képregény-füzeteket kevésbé keresik, mint korábban, a kiadók oroszlánrésze ezért ma már nem folytatásokban, hanem alkalmi kiadványokban gondolkodik.
 
dscn4427.jpg
 
Noha néhány évvel ezelőtt még a hazai képregénypiacon is tarolt a manga és más távol-keleti változatok, a Szegedi Képregényfesztiválon inkább csak mutatóba láttunk ilyeneket ­− szerencsére. Köszönhető ez annak is, hogy a hazai trendek újra a nyugati típusú történeteket és képi kifejezésmódot állítják az érdeklődés homlokterébe. Jóllehet a távol-keleti stílusú képregények éppen olyan komoly hagyományokkal bírnak, mint a francia, holland vagy amerikai vonulatok, ám az ázsiai képregények nem tudtak megküzdeni a népszerűséggel: amikor divatba jöttek és tömegesedtek, igen gyorsan váltak giccsessé és igénytelenné. Lassú háttérbe szorulásuk egyik oka talán az is lehet, hogy a magyar animáción nevelkedett generációk szemét ez a folyamat erősen bántja.
 
dscn4426.jpg
 
A kínálatból és az alkotókkal folytatott beszélgetésekből az is világosan kiderült, hogy képregényhőseink megszületésénél egyre gyakrabban bábáskodik a számítógép. A legtöbb képregény alapjait még ceruzával rajzolják a készítők, de a kihúzás és a színezés már computeres programokkal történik. A modern technika használata azonban szemmel láthatóan még nem forrta ki magát, az alkotók még nem minden esetben találták meg a közös nyelvet a szoftverekkel. A kétdimenziós rajzok friss karakterábrázolása, ropogós bája mára eltűnt, a harmadik dimenzió azonban még csak a program generálta fény-árnyék hatások, élettelen színátmenetek formájában jelenik meg. Egyelőre úgy tűnik, az a készítési mód működőképesebb, amelyik leteszi a voksot a határozott kontúrok, a kézi rajz dominanciája mellett. Talán azért van ez így, mert a teljes digitalizálás egészen más szemléletet és nem utolsó sorban komoly anyagi hátteret igényelne.

dscn4415.jpg

Az idei Képregényfesztivál díszvendége Haui József grafikus, rajzfilmrendező volt, akit Kiss Ferenc faggatott 60. születésnapja alkalmából. A beszélgetés elején levetítették a Vízipók, csodapók című rajzfilm soha be nem fejezett negyedik sorozatának egyedüliként elkészített első epizódját. A 2000-ben készült filmben az ismert figurákkal találkozunk, azok eredeti formájában. Ez azért fontos, mert a Kis Vuk okozta csalódás óta reszketünk, hogy meg ne szentségtelenítsenek még egy kedves gyerekkori emlékünket… Csakhogy attól függetlenül, hogy a Vízipók negyedik sorozata az első három sorozat ismert és elismert hagyományai mentén készült volna, Szenes Andrea, az MTV akkori alelnöke nemet mondott. Haui viszont megnyugtatta közönségét afelől, hogy ő egyfelől sohasem lesz nyugdíjas, másfelől sosem tud kiábrándulni a munkájából, ennélfogva amíg ceruzát tud fogni a kezébe, addig rajzolni is fog.
 
dscn4405.jpg
Haui József és Kiss Ferenc elmerülnek a Vízipók, csodapók
negyedik sorozatának első részében
 
A Haui Józseffel folytatott bensőséges beszélgetést plenáris előadások követték, délután pedig négy szekcióban formálódott tovább a fesztivál konferencia-arculata. A rajongók nagyobb része azonban mindvégig a képregény-kínálatot bújta, a rajzolókat figyelte, maga is leült egy-egy mester mellé rajzolni, a kapcsolódó kiállításokat tanulmányozta, vagy kedvenc alkotójától igyekezett beszerezni autogramot, netán közös fotót készíteni…
 
dscn4424.jpg
A Képes Kiadó standja
 
A mintegy 1200 látogató bizonyította, hogy a Somogyi-könyvtár nagy munkával és lelkesedéssel, elhivatottan megszervezett és lebonyolított rendezvényére igenis szükség van, s a négy éve született hagyományt érdemes folytatni, ápolni, gyámolítani….
 
 dscn4421.jpg
 
Szöveg és fotó: SzegediLap.hu