Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Wilhelm József

A szenátusi határozatoktól a konzervműsorokig

 

Gondoltak-e már arra, hogy az ókori feliratok a mai modern media.jpgmédia első lépései voltak, sőt e tekintetben az ősemberek barlangrajzai még messzebb nyúlnak az időben, hiszen a média az információ rögzítésére és közvetítésére használt eszköz. A latin medium szó jelentése valaminek a közepe; köz; közjó; közvagyon. A szó többes száma media.

A barlangrajzok, a feliratok információt hordoztak/nak azoknak, akik ezeket meg tudták/ják fejteni. Jussanak csak eszünkbe a híres delphoi jósda feliratai, hogy miről is tájékoztattak bennünket: „Gnóthi szeauton!” (Ismerd meg önmagad!), „Méden agan” (Semmit se túlságosan!/Tarts mértéket!), „Metron ariszton!” (Legszebb dolog a mérték/nyugalom!) vagy Szolón bölcs jelmondata „Akkor fogsz tudni uralkodni, ha megtanultál engedelmeskedni.”

Eddigi ismereteink szerint Európában az első rendszertelenül megjelenő írott tájékoztatót az ókori Rómában jelentették meg. A papírlapra kiakasztott Acta Diurna szenátusi, főpapi határozatokat tartalmazott, és a város fórumán függesztették közszemlére. Később már jelentősebb ütközetekről, politikai nagygyűlésekről írt, amit sokszorosítottak, majd a birodalomban más pontjain is terjesztettek.  Az információk írásos terjesztését azonban messze megelőzte a szóbeli terjesztés, ami sokszor pletykálkodássá süllyedt. Az információt hordozó személy volt a közvetítő (mondhatnám médiumnak is!). Itt bizonyára beugrik mindenkinek a „közhírré tétetik” szövege, a kisbírók dobverése, az újságokat áruló rikkancsok kiáltozása. Ez utóbbi esetében megfigyelhetjük az átmenetet a szóbeli és írásbeli közlés között. Ez mindmáig megmaradt, hiszen a tévéműsorokban, rádióadásokban is találhatunk lapszemlét, csemegézéseket bizonyos írásokból.

Visszaugorva az időben. Az írás megjelenésével párhuzamosan beindult a tájékozódás, tájékoztatás, de csak szűk körben terjedtek az információk, kevesen élvezhették ugyanis ekkoriban az írás-olvasás ezen előnyeit. Az ókori információtovábbításnak a módja a magánlevelezés, a hivatalos jelentés volt. Ezek is - mint ahogy a középkori újságlevelek - főleg a kiválasztottakhoz, a gazdagokhoz jutottak el leginkább, olykor egy-egy hírmorzsa persze a tömegekhez is eljutott, többnyire valamilyen manipulálási célzattal.

Nekünk, Európa-centrikusok számára egyértelműen a Gutenberg-galaxis kialakulása jelenti a média világának kitágulását. Ezt követően a XVII. században jelentek meg az első újságok. A felvilágosodás kora csak tovább lendített a tájékoztatás helyzetén. A gyorsulás mára olyan mértékű, hogy alig lehet lépést tartani vele. A még nemrég gyermekcipőben járó digitális világ mára szinte eluralta a médiák univerzumát. Ebben nagy jelentősége van az elkényelmesedésnek is, hiszen vizuálisan befogadni a világot kevésbé megerőltető, mint pl. olvasni.

A XVII. sz. egy mérföldkő az újkori média történetében. Az írni-olvasni tudók számának növekedése, és a tájékoztatás kiszélesedése a tömegek irányában meghozta az első komoly ellenőrzési kísérletet. Az angol parlament 1643-ban elfogadott törvénye kimondta, hogy minden nyomtatott kiadványt engedélyeztetni kell, azaz regisztráltatni a Cenzori Hivatalnál, feltüntetve a szerző, a kiadó és a nyomda nevét. Rendelkezett továbbá minden kormányt kritizáló mű elkobzásáról és megsemmisítéséről, továbbá kilátásba helyezte e törvényt megszegő írók, kiadók elfogását, bebörtönzését.

A tájékoztatásnak azonban nem csak külső gátjai lettek a cenzori hivatalok, az öncenzúra, a meghozott szigorú törvények vagy a pénzügyi háttér által, hanem az információ továbbításnak örökös belső gyengéi voltak és vannak. Ezt már az ókori görögök is tudták, hiszen fennmaradt a következő „tanmese” Szókratészról.

Az ókori Görögországban Szókratészt nagy becsben tartották tudása miatt. Egy nap egy ismerősével futott össze az utcán, aki azt mondta:

– Szókratész, akarod tudni, hogy mit hallottam a legjobb barátodról?

– Várj egy pillanatot! – válaszolt Szókratész. – Mielőtt bármit mondanál, szeretném, ha megfelelnél három kérdésre. Ezt hívják a tripla szűrőnek. Az első szűrő az Igazság. Teljesen megbizonyosodtál arról, hogy amit mondani akarsz igaz?

– Nem. – Válaszolta az ember. – Éppenséggel csak hallottam róla, és ...

– Rendben, szóval nem igazán vagy biztos benne, hogy igaz-e vagy nem. Most próbáljuk meg a második szűrőt, a Jóság szűrőjét: az, amit mondani akarsz a barátomról, valami jó dolog?

– Nem, épp ellenkezőleg...

– Szóval – folytatta Szókratész – valami rosszat akarsz mondani róla, de nem vagy benne biztos, hogy igaz. – Semmi baj, a harmadik szűrő még vissza van: a Hasznosság. Amit mondani akarsz a barátomról, az hasznos lesz nekem?

– Nem igazán.

– Nos – vonta le a következtetést Szókratész – ha mondani akarsz nekem valamit, ami nem igaz, nem jó és nem is hasznos, miért mondanád el egyáltalán?

A tájékoztatás egy igen összetett és érzékeny feladat, mely során figyelembe kellene venni a különböző érdekeket. Egy információ továbbításának esetében ugyanis 3 különféle érdek áll egymással összefüggésben. Először azoknak az érdeke, aki tájékoztatnak, másodszor azoknak az érdeke, akiket a hír érint, és harmadszor a kívülállók érdekei.

A XX. sz. végén az emberiség a hírözön világába lépett. Ez új kérdések megvitatását hozza magával. Bár bővült a médiák száma, és megsokszorozódott a lehetősége annak, hogy az ember saját maga jusson minél pontosabb információkhoz, az emberek többsége a korábbi szokásainak rabja maradt. Bár több a csatorna, több a program, különböző nyelvű, beállítottságú műsorokat lehet nézni, hallgatni stb. a több nem hozott lényeges objektív, tartalmilag minőségibb változást. Ez még egyelőre előttünk áll!

A nagy tömegek a mainstream hírcsatornák vagy a konzervműsorok rabjai lettek. Ez utóbbiak közé tartoznak azok a műsorok, adók, újságok, amelyek egy-egy adott témára álltak rá, pl. sport, zene, természet, utazás, főzés, TV-shop adások stb. Mindkettő rettentően beszűkíti a látókört.

A mainstream média kisajátítja, átértelmezi, felhígítja, kommentálja és kommercializálja a különböző aktuális politikai, gazdasági, kulturális, de még a sport, egészségügyi és egyéb tartalmakat is. Bizonyos híreket felkap, másokat agyonhallgat. A mainstream média hátterében álló médiaházak befolyása néhol már meghaladja egy-egy adott állam befolyását is. A mindinkább globalizálódó médiabirodalmak megnehezítik az alternatív, független, új szemléletű tájékoztatás fennmaradását vagy betörését a piacra.

Érdekes egy belső ember, egy újságíró véleményét elolvasni a mainstream média befolyásáról. Dan Rather, a CBS korábbi műsorvezetője, még 2009-ben, egy beszéde során a következőket mondta: „Az én koromban és helyzetemben végre elértem oda, hogy nem kell hízelegnem senkinek,” – mondta. – „Csodálatos érzés.” Ettől függetlenül kihangsúlyozta, hogy az újságírás integritását tönkretette a pénz, a politika és a hírek lebutítása. Dan szerint ez a három tényező a felelős „a hírek butulásáért és a híres amerikai sajtó hanyatlásáért.” A média konszolidációját a bankiparhoz hasonlítva kijelentette, hogy a média „hozzávetőlegesen 80 százalékát” nem több mint 6, de talán még ennél is kevesebb társaság tartja kézben.”[1]

A média beépült az életünkbe. Egyre több ember információ- vagy konzervműsorfüggő. Egy ma élő átlagember havonta kb. 120-150 órát tölt a TV nevű családtagjával. Ezen kívül az internet nevű barátjával is naponta tartja a kapcsolatot, mellékesen rádiózik, magazinokat lapozgat. Nem tudom, mennyi ideje marad tényleges családjára és önmagára? De gondoljunk csak bele: mekkora befolyása van a 150-180 órás havi média-programozásnak? Miért vagyunk mindinkább a vágyakozás rabjai?

[1] http://idokjelei.hu/2012/07/a-new-york-times-elismerte-hogy-a-fovonalas-mediaban-egyes-hireket-a-kormany-jovahagyasa-utan-tesznek-csak-kozze/comment-page-1/

 

 
wilhelmjozsef.jpg
Wilhelm József a németországi Tübingenben született, különféle, többek között magyar, német, horvát, szlovák és miegymás génekkel kezelt ősök örököseként az 1970-es esztendőben. A Bácska Doroszló nevű falujában él. Történelemre okítja diákjait, ezen felül a művelődést szervezné olykor. Az írás élete kedves, de nem meghatározó része. Verseit, prózáit lapunk mellett a Kilátó, a Napút, a Sikoly, a Képes Ifjúság, a 7 Nap, a Családi Kör és a Dunatáj közölte, valamint a Kartc Irodalmi és Művészeti Online Folyóirat. A Szeged effekt 2 antológia szerzője.
 
A szerző írásai korábban a SzegediLapon: HitelbenCéltalan párhuzamA népesedési eltérések globális veszélyeiNapóleon, a mítoszgyártóA tömeges áttelepítések történelmi háttereAz egyedüli jóA terrorizmus történetének rövid áttekintéseAz ősz ízeHalántékáról csurgó álszánalomNövények a világtörténelem színpadánHőségAmnéziaA kommunikáció történetének...Harsogó kozmoszA malediktológia rövid áttekintése A láthatatlan vértRecenzió Sándor Zoltán kötetérőlFelőrlő közelharc az I. világháborúbanA hálóbanLélekmélység a kábeli űrzavarbanA karácsony csodája a fronton...A téli tájakA vegyi fegyverek...KerekdedA villámháború tervének fejlődése...KéplékenységAz első világháború kitöréséhez vezető útAz ÖrökszobárólA nagy háborúra való 100 éves megemlékezések csúf csapdáiMenni vagy nem lenniElhagyott othonokA lét cuppantása2 versA fejedelem, aki...Frázispufogtató korA szülőföldtelenség feléApránként a meghittség feléAz örömmámorért mindentProcesszióA diktatúrák jellemzőiVégletekHász Róbert regényérőlÉgi bolondozásEgy modernkori babona...Az édenkert pereménKedveske versA milánói edictumSétaA nagyvárosok mint az emberiség...Vass Tibor kötetérőlTélVárakozásbanTeremtett világA valóság hanyatlásaHiszekA modern háborúkTámaszpont...ElakadvaMódhatározóHogyan gyártanak tervszerűen szemetet...?ÁdventHivatásos lelki barátok