Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Marton Árpád

A celebek halnak, a műfaj él

 

Tessék, most még a jós is, aki a misztikusan hangzó Stephanus művésznéven lopta be magát a közönség kegyeibe, majd lopta ki egy jóhiszemű asszonyság dugipénzecskéjét. A kiérdemesült tévéjós egyik laptárs szerint azért hunyt el élete delelőjén, mert – idézem – „érzékeny szervezete nem viselte el” a rá kirótt felfüggesztett börtönt. A jós halála mindegyre baljósabb tendenciákat körvonalaz a bulvár interpretációjában. 

Hisz a pletykalapok napok óta két haláleset sorsszerű egybeesésének lehetőségén rágódnak. Úgy esett, hogy viszonylag rövid időn belül két munkatársát is gyászolhatta a kereskedelmi média. Az időtényező csakugyan alkalmas az elméletgyártásra és a találgatások szárnyra kapására – különösen mostanság, hogy az egyik népboldogító csatorna élén lezajlott tulajdonosváltás nyomában már-már apokaliptikus közhangulat kerekedett széles e hazában. És mert a média – McLuhan óta tudjuk – mindenekelőtt is önmagát közvetíti, természetes, hogy a képernyőről ismert személyiségek halála sokak fantáziáját megmozgatja.

Ilyen a médiavilág. S hogy adósunk ne maradjon a tőle megszokott hiteles információkkal, rendre otthonunkba is röpíti az élők sorából tragikus hirtelenséggel távozott műsorkészítők utolsó perceinek igaz krónikáját. Nem jelent meg a munkahelyén, telefonját föl nem vette, kollégái kétségek közt hánykolódtak, rendőrök ajtót törtek, szeretett munkatársunkat holtan találták. Egy fél ország tekinti saját halottjának.

Igaz, ami igaz, ősrégi tapasztalat mutatja, hogy mindenki meghal egyszer, és mégis: sem a mozdonyvezető, sem a szövőnő, sem a tavaly húsvéthétfői locsolkodás végeztével eltávozott sarki hentes halála nem ver hullámokat a média óceánjában – igaz, ez utóbbi eset a maga novellisztikus időzítésével ígéretes alapanyaga lehet még szépirodalmunknak. De a riporter halála! Az bizony rendkívüli kázus.

Mert azzá tette a média, amely, emlékezzünk, mindenekfölött és mindenekelőtt is önmagát (re)prezentálja. Nem ismerem behatóbban a bulvárnyilvánosság szóban forgó érintettjeinek életművét, de nyilvánvaló, hogy lelkiismeretes és szorgos szakmunkásai voltak annak az álszent, okoskodó és tapintatlan kommunikációs szemfényvesztésnek, amelyet eufemisztikusan kereskedelmi médiának nevezünk, amelynek mélypontja a közszolgálati műsoridőnek hazudott locsogás, hisztériakeltés, csip-csup ügyek felfújásából és magántitkok kiteregetéséből összetákolt farizeus tényfeltárás. Amelytől tökéletesen idegen dolog a tapintat. A részvét. A hallgatás. Mindaz, ami a halál és más életveszteségek egyedül emberi kísérője.

Nem vagyok Stephanus, mégis megjósolhatom, hogy e tekintetben semmi nem változik, míg bulvárvilág a világ. Ahogy az Újvilágban mondják: the show must go on. Médiaszereplők tűnnek fel és vesznek el a feledés homályában, és a haláluk előidézte szenzációkeltés majd más borzalmaknak adja át a helyét. Merengve idézem vissza azt az időt, amikor a médiaszemélyiségek még csakugyan személyiségek voltak. A magyar televíziózás korszakos nagyságai. Többségük úgy tűnt el a rendszerváltozás médiaátrendeződésének viharaiban, hogy senki sem siratta őket. Néha-néha olvashatjuk, hogy egyikük-másikuk befejezte földi pályafutását. Legjobb esetben kiérdemelnek egy adást a Hogy volt? műsorfolyamában. Körülöttük senki sem kelt hisztit. Méltósággal távoznak – amilyen méltósággal tették a dolguk egykor. Na de ki is emlékszik már arra?  

 

 

martonarpii.jpgMarton Árpád a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán (1994) és a Szegedi Hittudományi Főiskolán (1995) végzett. 1992-től 2001-ig a Magyar Televízió Szegedi Körzeti Stúdiójának szerkesztője, majd szerkesztő-rendezője. 1998 és 2002 között több színházi produkció vetített látványterveit készítette el (Kajak-Kenu VB gálája a Szegedi Szabadtéri Játékokon, Anna Karenina a Kisvárdai Várszínházban, majd a Ferencvárosi Nyári Játékokon). 2001-től tárcái és cikkei jelennek meg a Délmagyarország, a Szegedi Élet és az Új Ember című lapokban. 2003 óta állandó szerzője a Szegedtől Szegedig antológiának. 2005-től számos kulturális eseményt szervezett a Móra Ferenc Múzeum közművelődési munkatársaként, köztük az első szegedi Múzeumok Éjszakáját. 2004-től alapító munkatárs a Magyar Katolikus Rádióban (szerkesztő – Zenei Kincsestár, A vasárnap muzsikusa; műsorvezető – Szépség-Szalon); számos kulturális és portréműsort készített, 1000-nél több zenei műsora között a Mozart teljes életművét bemutató, Mozart-galaxis című, rádiótörténeti jelentőségű sorozattal. 2001 és 2006 között tagja volt a H.S.D. Magyar Rendezők Társaságának, 2006 óta a MAKÚSZ Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének valamint a Szegedi Írók Társaságának. Könyvei: Musical Kalauz. (Móra, Bp., 1998); „Ő muzsikál rajtam keresztül” – beszélgetés Rév Lívia zongoraművésszel (Kairosz, Bp., 2007); „Hazavár az Isten” – beszélgetés P. Nemeshegyi Péter dogmatikaprofesszorral (Kairosz, Bp., 2008); „A művész Isten szolgája” – beszélgetés Tokody Ilona operaénekessel (Kairosz, Bp., 2008); A felettes Mi – kulturális és médiaetika egyetemi tankönyv (GerhardusKiadó, Szeged, 2009); A Mozart-galaxis (Gerhardus Kiadó, Szeged, 2009).

 
A szerző írásai korábban a SzegediLapon: Ég és föld közöttTízmillióan a SágváriértA kép születése...MarasztalásokA forrás és a csillagDóm tér, Isten veledMese a Barkos királylányrólIbolyák virulásaŐk tudjákSzilveszteri versviccekA nagy színésznő látogatása„Anima mea in dolore est”; Táj, képKorai siratóGiccs más a királyHoltszezonVerismo negro...Zene, fülemnek(Intermezzo No. 2...)Belepte a nyál...Alpesi AlhambraA Madách Szníház fantomja...Libaleárazás, dámabutik, pipipiac7 kérdés Herczeg Tamáshoz és Harangozó GyuláhozSzeged TabánjaTápai színvázlatHa szabad maradok!Negyedik este Boldog Elréddel7 kérdés Fekete GizihezGraciőz gráciákKöltészetnapi variációkA nyomra-vezetőAz én pálymunkámTűzben égőkTrio D'Arco AngelicoHódolat lovaknak s lovasaiknakÍgy vigalom, úgy unalomJézusmária!Viva la opera!ParasztvakításHegyén-hátán lakodalomDebil és fád„Színház! Pompázó hazugság”Nagy Anikó életmű-albuma, szegedi szerző művészportréjával; A gép öl, a lélek éltet (Tóth Pálról)A szólásszabadság határaiA cirkusz metafizikájaKrisztus négy megkísértéseChopin