Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Csizmadia Edit

A szegedi feminista nap – A nőmozgalmi vezérek útja: 1913. június 25.

 

A nők világparlamentje Budapesten

1913. június 15–20. között nagyszabású eseménysorozat zajlott Budapesten, a Nők Nemzetközi Választójogi Szövetségének VII. kongresszusa. A Zeneakadémia épületében tartott világkongresszuson az öt földrészről érkezett 3000 résztvevő mintegy 8 millió nőt képviselt. A tanácskozásokat és előadásokat délutáni városnézések követték. Az esemény nagyságát jól érzékelteti, hogy egy-egy ilyen körutazáshoz 250 fogatra és automobilra volt szükség, a Dunán három hajó szállította a kongresszus résztvevőit, 230 újságíró tudósított az eseményekről.

A feminista küldöttek kirándulásokon ismerkedtek meg hazánk több nagyvárosával, így jutott el egy közel negyven fős csoportjuk Szegedre. A nőjogi megmozdulás és résztvevőinek szegedi kirándulása katalizátora volt a helyi fiókegyesület megalakításának.

A Tolnai Világlapja 1913. június 29-én így tekint vissza a Budapestet a világ érdeklődésének középpontjába állító női parlamentre:

„A női jogokért való küzdelem történetében nevezetes marad a nők budapesti világkongresszusa, melyet a mult héten tartottak meg a világ minden részéről idesereglett feministák. Chapman Catt asszony, a Nők Választójogi Világszövetségének hires elnöknője maga vezette a kongresszus tárgyalásait. Több millió tulajdonosa ez a feministavezér s hivei a »nők koronázatlan királynőjé«-nek nevezték el. A kongresszus tagjainak magyaros vendégszeretetben volt itt részük.

Délelőttönként tanácskoztak, délutánonként pedig kirándulásokra mentek. Az utcákon, amerre menetelük levonult, mindenütt lelkesen üdvözölte őket a közönség. Jelentékeny szerepük volt a kongresszusban a magyar feministáknak is. Az ő indítványukra mondották ki, hogy nemzetközi pénzügyi bizottságot fognak szervezni, továbbá azt is, hogy a Nők Választójogi Világszövetségének eddigi sárga-fehér szövetségi szine helyett ezután a piros-fehér szint használják a »békés forradalom« jelképezéséül.”

01_kongresszus_belyeg.jpg

A kongresszusra készült bélyeg A Nő és a Társadalom feminista lapból

 

Egy feminista nap a városban

A kongresszust szervező Feministák Egyesületét Glücklich Vilma és Schwimmer Rózsa alapította 1904-ben Budapesten. Tíz év múlva – 1914. január elején – az országos szervezet fiókjaként alakul meg a Feministák Szegedi Egyesülete, mely céljául tűzte ki a nők választójogának kivívását és a „nők egyenjogúsítását minden téren”. A szegedi csoport szociális és társadalmi tevékenysége közel egy évtizedig nagy hatást gyakorolt a város közéletére.

A megalakuláskor az elnöki tisztet Jóny Lászlóné töltötte be, társelnöke Turcsányi Imréné volt. Turcsányiné férje, Turcsányi Imre orvos, a szegedi gyermekmenhely szorgalmazója, majd alapítója is aktívan részt vett az egyesület munkájában.

02_1913_dm_latogatas_kiv.png

A Délmagyarország tudósítása 1913. május 25-én

A látogatás előkészítéséről és a tervezett programról egy hónappal az esemény előtt részletesen beszámolt a helyi sajtó. A Délmagyarország május 25-i számában adott hírt a városháza közgyűlési termében tartott, Gaál Endre tanácsos által vezetett értekezletről. Ismertették a Lázár György polgármesterhez a világkongresszus szervezőinek leiratát, melyben bejelentették a csoportjuk érkezésének és elutazásának időpontját.

A meghívottak Turcsányi Imre, a gyermekmenhely igazgató-orvosa előterjesztésében meghallgatták és elfogadták a feminista küldöttség rövid látogatásának részletes programját. Az értekezlet végén felkérték az idegen nyelveken beszélő hölgyeket, hogy jelentkezzenek felvételre a fogadó bizottságba, és tolmácsként segítsék a szegedi látogatás sikerét.

03_turcsanyi_imre.jpg

Szeged, a kultúrváros

A Délmagyarország június 24-i cikke talán a legrészletesebb tudósítás a látogatásról. A lap közölte a külföldi delegáció névsorát, valamint egy rövid interjút Marie Veron ügyésszel, az egyik francia küldöttel. Szegedre a világ minden tájáról érkeztek a nőmozgalom követei: a svéd, dán, finn, amerikai, francia, német aktivisták mellett városunkba látogatott Mrs. Charlotte Despard, az angol nőmozgalom vezetője is.

04_mrs.despard.jpg

Az esemény kiemelt jelentőségét jól tükrözi a következő részlet: 

„Szegednek, a modern élet új igazságait mindenkor meglátó és megértő közönsége bizonyosan ugyanazzal a lelkesedéssel fogja fogadni és ünnepelni a nőmozgalom holnap ideérkező apostolnőit, mint a főváros közönsége. A rendezőség táborába sorakozik Szeged minden intellektusa, hogy valóban azzal a tapasztalattal menjenek el innen az európai kultúra harcosnői, hogy ezt a várost méltán megilleti a kulturvárosi epitheton.”

Az illusztris csoport 1913. június 24-én, kedden éjjel tizenegy órakor érkezett meg a vasútállomásról a Tisza Szállóba, ahol a vendégek kipihenhették az utazás fáradalmait, majd innen indultak másnap, június 25-én a tervezett programra. Először Turcsányi Imre igazgató kalauzolásával látogatást tettek az újszegedi gyermekmenhelyen, majd felkeresték az Árpád-otthont, a Jótékony Egylet foglalkoztató műhelyének kiállítását, a Napközi-otthont és a belvárosi iskola munkakiállítását.

05_gyermekmenhely_kep.jpg

A Gyermekmenhely Szegeden

Az újszegedi Állami Gyermekmenhely 1904. november 1-jén nyílt meg Turcsányi Imre igazgatása alatt. Az intézmény a hat hónaposnál fiatalabb csecsemőket és édesanyjukat fogadta be, majd 1945-től a három éves kor alatti elhagyott gyermekek számára nyújtott menedéket. Az épület 1952 óta a városi gyermekkórház.

06_arpad_otthon_1908.jpg

Az épület fotója az Új Idők 1908. október 18-i számából

Az 1908-ban átadott Árpád-otthon az egyik első gyermekfalu volt hazánkban. Az Országos Gyermekvédő Liga által Szegeden fenntartott intézményt a finn munkaiskolák mintájára alakították ki. Kezdeményezője Scossa Dezső királyi tanfelügyelő, első igazgatója Füzesi Márton, szőregi tanító volt. Az új gyermekvédelmi intézmény megnyitását országos érdeklődés övezte, az Új Idők képes hetilap hasábjain így méltatta a kezdeményezést:

„A Gyermekvédő Liga zajtalan, nemes működéséről csak elvétve szivárognak ki életjelek és amikor ez mégis megtörténik, mindenkor nagy emberbaráti tettek befejezéséről kapunk hírt. Most is ez történik, amikor Szegeden fölavatják az új Árpád-otthont.

Az erkölcs útjairól letért, nagyobbrészt szigorúbb nevelést igénylő árva gyermekek otthona lesz ez az új intézmény, ahol munkával – munkára nevelik őket. De nem szigorú munkakényszerrel, amelyet büntetés súlyosbít, fogják itt dologra a gyermekeket, hanem azzal, hogy a munkát kezdetben csupán szórakozásnak tüntetik föl előttük és így kedveltetik meg velük. Mindenki csak azzal foglalkozik, amihez kedve van és amihez hajlamot érez. Igy megszokják a munkát és a megszokásból lassankint a munkaszeretet alakul ki.”

A New York-i Közkönyvtár (New York Public Library) digitális galériájának fotója a feministák 1913-as szegedi látogatásáról:

nypl.jpg

http://digitalcollections.nypl.org/items/510d47e2-f2e9-a3d9-e040-e00a18064a99

A nőkongresszus eseményeiről készült fotókat tartalmazó album egyik oldalán néhány kép kíséretében rövid angol szöveg található. Magyarul így hangzik: Látogatás az Állami Gyermekmenhelyen. Ruffy Pál, országos felügyelő. Szirmayné járműre száll. RS [Schwimmer Rózsa] virágokat vesz át Szegeden.

Tizenkét órakor a városháza közgyűlési termében Lázár György polgármester fogadta a csoportot. A vendégek részéről Ruffy Pál miniszteri tanácsos, a gyermekmenhelyek országos felügyelője üdvözlőbeszédében kiemelte a gyermekmenhelyen tett látogatásukat, utalva az Országgyűlés 1901. évi VIII. törvénycikkére, amely lehetővé tette az árva gyerekek intézményesített állami ellátását: „a magyar törvényhozás az új század első esztendejében megalkotta azt a gyermekvédelmi törvényt, amellyel megelőztük az összes európai kultúrállamokat” – mondta a Városházán.

Ezután városnézés következett: ellátogattak a Közművelődési palotába, ahol Tömörkény István igazgató és Móra Ferenc könyvtáros fogadta őket. Megnézték a Somogyi-könyvtárat, a képtárat és a néprajzi múzeumot. A látogatás máig ismert egyetlen írásos emléke a Somogyi-könyvtár vendégkönyvébe írt bejegyzés, melyben a feminista delegáció tizenhét tagjának neve olvasható – 1913. június 25-i dátummal.

07_sk_vendegkonyv_kiv_vizj.jpg

A Somogyi-könyvtár vendégkönyvének részlete a feminista kongresszus küldöttjeinek aláírásával

A program sétával folytatódott: a résztvevők a Stefánia sétányon keresztül a Széchenyi térre mentek, majd kocsikkal indultak tovább a városba. Az út során a küldöttség tagjait hatalmas tömeg kísérte. „A korzón megéljenezték a feministákat a hölgyek, akik barátságos kézlegyintéssel köszönték meg az üdvözlést” – írja a Délmagyarország június 26-án megjelent terjedelmes beszámolója. A fél egyig tartó séta után a résztvevők elragadtatással beszéltek Szeged szépségéről, különösen a széles, tiszta terek és az egyenes utcák nyerték el tetszésüket.

08_kass_vigado_vizj.jpg

Kass Vigadó

A rövid városnézés után, délután egy órakor bankettet adott a város a hölgyek tiszteletére a Kass Vigadó Lloyd termében. A fogadáson Gaál Endre tanácsos úgy fogalmazott, hogy Szeged mindig is feminista érzelmű volt. Ezt támasztja alá a Feminista Egyesület országos lapja, A Nő és a Társadalom cikke is:

„A kongresszus szegedi kirándulása alkalmából a tiszai metropolis által rendezett fényes banketten a polgármestert helyettesítő dr. Gál József [Gaál Endre] tanácsnok kitűnő fölköszöntőt mondott. Ebben hivatkozott arra, hogy a modern Szeged mindenkor hivatalosan is feminista érzelmű volt. Már 30 év előtt nőtisztviselőt alkalmaztak a város szolgálatában, most pedig pl. a szegedi tantestületek szervezete, bár férfitagjai többségben vannak, nő elnöklete alatt működik. Ha ehhez hozzávetjük Lázár György polgármesternek lapunkban többször méltatott azt a törekvését, hogy leányok számára gimnáziumot, felső kereskedelmi iskolát és egyéb művelődési és képesítő iskolát szervezzen, örömmel ismerhetjük el Szeged jogcímét a feminista jelzőhöz. A rövidesen megalakítandó Szegedi Feministák Egyesülete egészséges talajon épül fel.”

A bankett után a feministák külön villamoskocsikon mentek a Rókusi állomásra, ahonnan három órakor Palicsra, majd Szabadkára indultak. Onnan utaztak Budapestre, ahonnan a világ minden tájáról hazánkba sereglett feminista küldöttek hamarosan hazatértek.

(A szerző a Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár helyismereti gyűjteményének munkatársa.)

 

csizmadia_edit_kep.jpg

Csizmadia Edit könyvtár-magyar szakon végzett a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán, majd a Magyar Drámapedagógiai Társaság drámajáték-vezetői oklevelét szerezte meg. Könyvtárostanári munkája mellett drámacsoportokat vezetett és olvasásnépszerűsítő rendezvényeket szervezett. 2009 őszétől a Somogyi-könyvtár munkatársa.
 
A szerző írásai korábban a SzegediLapon: „A jó plakát kilép az utca szürkeségéből” (Nagy Katalinnal); Mesélő képeslapokMóra Ferenc ezer arca