Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


„Kulturális és civil központ akarunk lenni, valamint tehetségeket és példaadó embereket akarunk a szegedieknek bemutatni.”
7 kérdés Szécsi Imréhez, a Millenniumi Kávéház programszervezőjéhez
 

millkalogo.jpg

A Spanyolnátha művészeti folyóirat 2009-es Szeged-tematikájú számában írta Szécsi Imre a Millenniumi Kávéházról, hogy: „kiegészülve egy klubhelyiséggel, valóban Szeged egyik kulturális központja lett, bátran állíthatom. Sokan szeretik, sokan járnak ide. Nem egészen olyan, mint amilyet gimnazista koromban álmodtam, de olyan sok ember munkája és munkássága gazdagítja, hogy nem szívesen mondok róla rosszat… Talán nem is tudok. Sok tekintetben változott körülöttünk a világ, változtunk mi is, ami megmaradt, megmarad a régi elképzelésből, hogy a Kávéház a Szegeden Katolikus Háznak nevezett épület pincéjében kapott helyet, mindmáig ott működik (ahol egykor Engel Lajos nyomdája és a Szegedi Napló szerkesztősége). Pincében. Vagyis egy picit még mindig földalatti…” 2012 nyarától azonban a Kávéház (azaz a Millka) rapszodikusan működik. Ennek okairól, a jövő lehetőségeiről Szécsi Imrének tettünk föl 7 kérdést.
 
SzegediLap: A Dugonics teret 2012 tavaszának végén, nyárelején lezárták, mondván, megkezdődnek a felújítások. Aztán hetekig, hónapokig látszólag mi sem történt. Azon kívül, persze, hogy a nyaranta megszokott Millka-terasz hely hiányában elmaradt. Amikor ősszel elindultak a munkálatok, hosszú ideig csak egy háborús övezethez hasonlatos területen átvergődve közelíthettük meg a Kávéházat. A térfelújításnak lassan vége, véget ér-e ezzel a Ti kálváriátok is?
 

szecsi_imre.jpg

Szécsi Imre: Ezt csak remélni merem, állítani nem. A jelenlegi helyzet olyan – a hasonlat kifejtésénél maradva –, mint a háborút követő békekötés. Igazából nem sok biztos dolog van; ami egyértelműnek látszik az egyik pillanatban, az a következőben már tökéletesen bizonytalan. De azért minden kétséget kizáróan a vége felé közelít a térfelújítás, ami remélem, számunkra is sok örömet okoz majd. Mondjuk olyat, hogy nem felejtik el teljesen a vendégek a Millenniumit, s hogy végre egy egészséges gazdasági és kulturális közegben lehet majd tovább működtetni a kávéházat.
 
SzegediLap: Grand Café, Cooltour Café, s a legújabb: Zero Art Café. Hirtelen ez a három jut eszembe mint olyan vendéglátóhelyek a városban, amelyek egyfajta művészkávézókként határozzák meg magukat. De említhetném a Rongy Kocsmát is, ott is számos kulturális tevékenység zajlik. Úgy tűnik, a körtöltésen belüli művelődési házak bezárása óta egyre inkább a vendéglátás veszi át a kulturális terek szerepét. Ebben a Millka úttörő szerepet játszott annak idején, s annyiban ma is feltétlenül, hogy nem egy civil szervezet talált otthonra Nálatok, ami a többi intézményre nem feltétlenül, vagy nem ilyen mértékben jellemző. Képes-e fennmaradni a Millenniumi Kávéház és Klub sajátos művelődési, vagy inkább: civil házként?
 
 storyville.jpg
Storyville-koncert a Millkában (2009)
 
Szécsi Imre: Hát, ez a legnehezebb kérdés… Vagyis: hogy egyáltalán fenn maradunk-e? Én bizakodó vagyok, de valljuk be, ezen a téren is sok a bizonytalanság. Valamennyire köztudott az, hogy egy alapítvány, nevezetesen a Katolikus Ifjúsági Alapítvány üzemelteti a kávéházat. Ebből a tényből és néhány egyéb adottságból kifolyólag számos, tőlünk független tényező köti meg a kezünket, szebben fogalmazva, sok külső tényezőre kell figyelemmel lennünk a működtetés és programszervezés kapcsán. Ezen túlmenően és ezzel együtt a mi felfogásunk az, hogy mindenekelőtt legyünk tisztességesek. Az üzletben ne pancsoljuk az italokat, mindenről adjunk számlát, minden pincér legyen bejelentve. A programok kapcsán meg úgy tartjuk helyesnek, hogy aki kulturális értéket teremt, felmutat, megjelenít, az legalább egy jelképes tiszteletdíjat kapjon. Ha ezeket sorra vesszük, akkor ebből, remélem, jól látszódik, hogy itt nem a vérprofi profithajhász szemlélet az uralkodó. Hogy mindez működni tudjon, ahhoz azonban pénz kell. Mondjuk úgy: pályázati forrás. Na, ebből az elmúlt évben igen kevés jutott, nevetségesen kevés. A kávéház körül van egy civilnek nevezhető tömörülés, a kávéház egy picit ernyőszervezetként is működik. Jól látjuk a civilek nehézségeit, és érezzük a sokban ezzel analóg saját gondjainkat. Mindenki küzd, ahogy tud, és ez a küzdelem egyben egy tisztulási folyamat is. Többen eljutottak arra a szintre, hogy nem pályáznak tovább, nem próbálkoznak többet – ha külső forrás nélkül fennmaradnak, akkor megmaradnak, ha nem, akkor ennyi volt. Úgy érzem, mi ezt nem tehetjük meg. Amíg számítanak ránk, addig kötelességünk mindent megtenni, hogy ne csalódjanak a vendégeink, a szegediek. Visszatérve a kérdésre, ez a pót-művelődésházi szerep nekünk nagyon tetszik, akarjuk is folytatni. Remélem, valóban sikerül.
 
SzegediLap: Említetted, hogy a Kávéházat a Katolikus Ifjúsági Alapítvány működteti. Mennyiben befolyásolja a Millka életét, mindennapjait, programjait ez az egyházi kötődés?
 
 dscf1160.jpg
Gyülekezik a közönség a Szeged effekt antológia
bemutatója előtt (2011)
 
Szécsi Imre: Van néhány alap, ami nagyon. Például az, hogy csak az egyházi szemlélettel, keresztényi tanítással összeegyeztethető tartalom jelenjen meg. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet kritikát megfogalmazni és megjeleníteni, hanem ellenkezőleg, mi a civil kontroll szerepét igyekszünk betölteni Szegeden és az egyházmegyében. Érthetőbben fogalmazva, nekünk az a feladatunk, hogy megmutassuk az egyház nem annyira reklámozott arcát: hogy az egyház azon emberek közössége, akik hétköznapi módon élik életüket, ugyanúgy hibáznak, mint bárki más, ugyanúgy örülnek, mint bárki más, csak az életükben létezik egy vezérvonal, ami szerint próbálnak gondolkodni, cselekedni. A kávéházat úgy kezeljük, mint egy közösségi teret, ahol a háttérmunkában és a programok területén valamilyen formában ez a gondolat, ez az alapelv vagy életvezetési, világlátási koncepció tetten érhető.
 
SzegediLap: Aki hozzátok jár, megszokhatta, hogy a pincérek többnyire egyetemisták. Ez a tény a hely hangulatát igen erősen meghatározó tulajdonság, s biztosít egy családias, bensőséges miliőt. Említetted, hogy nem vagytok afféle vérprofi, profitorientált vállalkozás. Nos, ezt érzem én, erre gondolok, amikor a bensőséges miliő kifejezést használom. És nem hiszem, hogy egyedül lennék azzal, hogy nagyon nagyra értékelem a Millka a jó értelemben vett nem-profi légkörét. Ez ugyanis azt is jelenti, hogy nem üzleties, nem idegen. Lehet hozzá közöm… Hanem: mi lesz akkor, ha a körülmények változnak? Nem kell-e kényszerűségből ezen is változtatnotok?
 
 30.10.2012-20-00-32_00471_atmeretezve.jpg
Lennert (Móger) Tímea verseskönyvének bemutatója
a Kávéház Klubjában (2012)
 
Szécsi Imre: Ezt a döntést, azt hiszem, nem akarjuk meghozni. Az elmúlt 13 évben nagyjából 50 dolgozó fordult meg nálunk, akik közül szinte mindenki becsületes, rendes ember volt és maradt. Ez a munkahely a diáknak jó, aki rákényszerül, hogy idegen emberekkel kapcsolatot létesítsen, ebből a tantárgyból is vizsgázzon. Közben rengeteg fiatallal, híres emberrel, művésszel, tehetséggel találkozik. Vagyis nem csak arról van szó, hogy keres egy kis pénzt a tanulmányai alatt, hanem az emberi kapcsolatok terén hihetetlen lehetőségeket kap. Márpedig az egyetemi évek a tudomány tanulmányozása mellett a kapcsolati tőke építéséről szólnak. Akik nálunk dolgoztak, azok nagy része nagyon szép karriert futott be, és sokan találták meg életük párját is általunk, a kávéház által. Ezek fényében ezen változtatni a részünkről lenne butaság, saját céljainktól távolodnánk el…
 
SzegediLap: Beigazolódott-e az induláskor lefektetett alapkoncepció, vagy vannak pontok, amelyeken így, utólag szívesen változtatnátok?
 
 nk4_0.jpg
A Millka terasza
(ha éppen nem újítják a Dugonics teret, tavasztól őszig működik)
 
Szécsi Imre: Volt, ami módosult, főleg a gazdaságosság és a működés területén, de a lényeg, azt hiszem, nem változott. Kulturális és civil központ akartunk lenni, valamint a tehetségeket és a példaadó embereket akartuk a szegedieknek bemutatni. Sok árnyalattal, hol jobban, hol kevésbé jól, de valahogyan azért csak sikerül mindez.
 
SzegediLap: Mire vagy a legbüszkébb az immár tucatnál is több eltelt évből?
 
Szécsi Imre: Magára a kávéházra és a kollégáimra. Az életem jelentős szakasza telt el velük és itt. Azt gondolom, hogy biztosan lehetett volna jobban csinálni, de mi magunkból ennyit tudtunk kihozni, és ehhez nagyon sokan nagyon sokat hozzátettek.
 
SzegediLap: Mióta a Millka létezik, hozzátartozik az életedhez, s Te az övéhez. Legközelebbi munkatársaidról ugyanez elmondható. Ugyanakkor, hogy ezzel a közhellyel éljek, az ember nem fiatalodik. Van-e utánpótlás? Egyáltalán: gondolkoztok-e ebben, megengedik-e az ilyen irányú tervezést a Kávéház perspektívái?
 
 _igp2654.jpg
A Molnár Dixieland Band koncerje (2010)
 
Szécsi Imre: Sokan vannak, akik segítenek, s én ezúton is nagyon köszönöm a munkájukat. Utánpótlásról szerintem akkor van értelme beszélni, ha van távlat is. Őszintén szólva, éppen most értünk abba a szakaszba, amikor fontos kérdések látszódnak eldőlni: úgy néz ki – remélem, nem kiabálom el –, a kávéház túléli a tér felújítását. Sőt, ha minden igaz, talán még jól is jövünk ki az egészből. Például mostanra végre kiderült, a város is akarja, hogy legyünk. A kávéházat működtető alapítvány sorsa pedig mintha rendeződni látszódna pár esztendőre előre. Ha ez valóban így alakul, akkor már feltehetem magamnak azt a kérdést, hogy nem lenne-e jobb a kávéháznak, ha más szervezné az életét, mennyi haszon és kár ered abból, ha átadom valakinek a szervezés munkáját. Mivel ez sok ember megélhetésével és kulturális, szabadidős munkájával is kapcsolatban van, ezért ez egy nagyon összetett kérdés. Most erre nem is tudok válaszolni…
 
SzegediLap.hu
Fotók: SzegediLap, Millenniumi Kávéház