SzegediLap

A július 27-28-án a VI. Lótusznapok keretében a szegedi Füvészkertbe látogatók számtalan program és bemutató között találkozhatnak a Somogyi-könyvtár kamara-kiállításával is. A Himalája magyar remetéje: Körösi Csoma Sándor és Tibet című kamaratárlat célja, hogy (a teljesség igénye nélkül) felhívja a figyelmet néhány, a könyvtárban őrzött, témához kapcsolódó kötetre. A szegedi bibliotékában megtalálható például Körösi Csoma Sándor féltve őrzött Tibeti szótára, melyet Calcuttában adtak ki, 1834-ben. A magyarok őshazájának felkutatására az ismeretlen Kelet felé induló nagy utazó ezzel a munkájával teremtette meg a tibetológia tudományát. Lóczy Lajos A khinai birodalom természeti viszonyainak és országainak leírása Budapesten jelent meg 1886-ban – ebben olvasható: „Tibet magas pusztáin és hágóin, hol a legelőhiány s a ritka lég akadálya miatt, vagy a jéggel fedett utakon a lovak és mulák többé nem járhatnak, terhet pedig annál kevésbé szállíthatnak, a jakra van bízva az egész áruszállítás.” – A kiállításról Tráser László mikrofonja előtt Andóczi Balogh Éva és Papp Tímea beszélnek.

Cimélia  –  könyvkincsek címmel nyílt tárlat a Somogyi-könyvtárban. A kiállítás több, különleges történetet hordozó könyvet is bemutat, ezekből most kettőt ismerhetnek meg Tráser László összeállításából. Meghallgathatják a beköszöntőt is, a SZTE egyik emeritus professzorától. 

Mert hisz a Tabán a Krúdy Gyuláé. Ámde ha így van, a szegedi Palánknak is megvan azért a maga Krúdyja: Tömörkény István. Akiről – ki más – épp Krúdy jegyzé föl, hogy: „az Alföld felett álomként tűnik el egy fehér kócsagmadár, Tömörkény lelke.” Juhász Gyula meg, a palánki ábrándok leghívebb poétája: „Itt élt, álmodozott / és tért pihenőre Tömörkény / Vándor, szent ez a hely, / míg magyar él s híre száll.” És hát a múltba merengés, letűnt időkbe való szelíd andalgás mindannyiunk szíve vágya. Az ember már csak olyan teremtmény, hogy amit épít, szereti lerombolni, hogy azután visszaemlékezhessék majd rá, amit meg az ősei romboltak le, azt szeretné abba a patinába vontan szemlélni, aminő ragyogásban épp csak azok nem látták, országos nagy dolgaik közepett. – Marton Árpád Fári Irén és Simoncsics János könyvéről 

Tudósítok, holott nem vagyok tudós, mint lehetett volna Nyáry Krisztián, aki irodalomtörténészségből váltott át jóféle kommunikációs tanácsadásra (abban több a zsé, mondja Sonka komám), és aki mellesleg nyitotta a könyvhetet Szegeden. Ezúttal nem a szerelmes magyar írókról beszélt (azokról, lehet, írni jobban szeret), hanem olvasási statisztikákat citált, én fröccsöt ittam közben és egy ugribugri kisrigót figyeltem. Rápihentem a következőkre, hogy majd írjak tudósítást, amiből, ugye, jegyzet lesz, egy tudósító jegyzete, hahaha. A Dugó téri színpadon egymást váltották a népek, dialógusok, diskurzusok… – CHG jegyzete 

Ha festő lehetnék, tápai festő volnék. Állvány, háromlábú szék, tubusos fakazetta mindig a nyakamban. Vászon, paletta a hónom alatt. Töltés zarándoka lennék. Festenék ereszalját rézsút árnyékokkal, öntetszelgőn elterülő fénytavakat vályogfalak puha öbleiben. − Marton Árpád megnyitója a tápai alkotók csoportos kiállításán 

Szegeden idén is a Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár koordinálja az Ünnepi Könyvhetet. A könyv szegedi ünnepének központja 2013-ban ismét a Dugonics tér, de a városban még közel harminc helyszínen tartanak irodalmi, zenés-táncos, gyermek- és filmes programokat. Még a tavalyinál is színesebb az idei szegedi könyvhét palettája – köszönhetően a partnerek évről-évre bővülő táborának. Idén sem hiányoznak a korábban megszokott, visszatérő és nagy közönséget vonzó programok. A „szegediség” jegyében bemutatják a Szegedtől Szegedig antológia legújabb kötetét, a városhoz kötődő szerzőkkel találkozhatnak az érdeklődők, megkoronázzák a Könyvkirályt, s megünneplik „a Város folyóirata”, a Szeged fönnállásának 25. évfordulóját. Szól majd dixie-, tér- és népzene, az Olvasó- és Játszóligetben képregényrajzolás, digitális planetárium, játszóház, „hangszersimogató”, valamint a vadaspark és a füvészkert hívogatja a gyermekes családokat.− A 84. Ünnepi könyvhét kapcsán Tráser László készített összeállítást a könyvhét bemutatkozó sajtótájékoztatóján. 

Számomra a Fogadalmi templomot a még érintetlen Rozália-kápolnával és ipartestületi székházzal együtt levevő, álló alakú lap az abszolút újdonság. Melléje sorakoznak föl a várkioszkban berendezett Bitó-féle halászkert, a Royal „modern” interieurjeit mutató, a Kecske-trafik oldalából egy letűnt palánki délelőttöt elevenítő, a partfürdői lapok. – Marton Árpád az Üdvözlet Szegedről – Múltidéző séta képeslapokkal című kötetről. 

Szomorkás, szép, nagy szemű lepke. Írhattam volna pillangót is. Miért ne? Mégis: a pillangó szépelgő, selypegő szépernősködése helyett a lepke a megfelelő Gizi esetében. Lepke. Tersánszkysan lepke: bohó, kiismerhetetlen, kortalan örök lány, aki Pro Urbe-díjasként is olyan megejtő hullámzón szeli át a Klauzál tér hasító délelőttjét, mint a színpadról ábrándozó szegedi kamaszlány tehette egykor. Ki hinné, hogy Euripidész-hősnők, Bernarda Alba, Madách Évája rejteznek az elragadó jelenség leple alatt? A lepke leple. A nyúlánk kamaszlány leple, érett asszonyiságé, titokzatosságé, a beszédhang fénytörése, mélyen fekvő, alámerülésre csábító igazgyöngy fátyolos ragyogása, anyai melegség. Naivitás és hit, sebezhetőség, méltóság. Íme, a leplek. Íme, a szerepekben kibontogatott sejtelmek. − Marton Árpád 7 kérdése Fekete Gizihez 

Idén nem lesz a tavalyi Munkácsy-kiállításhoz fogható „nagy dobás” a Móra Ferenc Múzeumban, azonban mindaz, amit kínálnak, sokak figyelmére méltó... Érdekes kérdés továbbá, hogy merre tovább közgyűjtemények? Nyitni a látogatók felé, vagy bezárkózni a kutatószobákba? Ilyen témákról is szól Medgyesi Konstantin történész, a Móra Ferenc Múzeum sajtóreferense, Tráser László mikrofonja előtt.

2013. április 16-án, kedden este héttől a Millenniumi Kávéházban történt Székelyhidi Zsolt legújabb kötetének bemutatója. Az Egyetemi Tavasz eseménye során nem csupán egyszerű felolvasást és beszélgetést, hanem sajátos (űr)performansz-t kaptak a vendégek. A könyv címe: Űrbe! (Spanyolnátha Könyvek 11., 2012) − ám nehogy valamiféle tudományos-fantasztikus regényre számítson a kedves érdeklődő, a nyájas olvasó! Sokkal inkább egy prózavers- (vagy ahogyan Ladik Katalin írja a fülszövegben: szövegvers-) gyűjteményre. Azaz rövidke, pillanatnyi tudati és érzelmi állapotokat leíró, feltáró írásokra, amelyek olvasása közben olykor akár naplóbejegyzésre is asszociálhat a befogadó. A dolognak azért van köze az űrhöz, az űrutazáshoz, hiszen e téma több műben is megjelenik, s ez az attitűd adta az előadás gerincét is. − Fábián Attila helyszíni beszámolója