Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Wilhelm József

Lélekmélység a kábeli űrzavarban

Székelyhidi Zsolt: Űrbe! című kötetéről

(Spanyolnátha Könyvek 11., 2013.; digitális kiadás: urbe.spanyolnatha.hu, 2014) 

 

„…megírta, nem hantázott, nem sarkított, nem lóbálta hiába lóvá tett hajfarkát, írta meg, felejtés helyett. Telik az idő, a könyvet majd befejezem, benne maradok. Mindig vizesen a posztmodoros lírában, ahol járok, ahol öregszem.” / Egy null

 

urbe.jpgAki másnak verset ír, maga esik bele! Már az ókori görög olimpiai játékokon is játszottak egy sajátságos sportot, ahol nem a testi adottságokat, hanem az emberi értelem és tehetség megnyilvánulási formáit, a világ szavakba öntésének lehetőségeit, a tettek, érzések, az élet-íz megfogalmazásának, értelmezésének árnyalását, egy-egy adott téma kifejtésének nüánszait versenyeztették, és győztesnek azt kiáltották ki, aki a szavak bűvöltetésében bizonyult legkiválóbbnak. A szónokok edzési tervének végső célja a szavak mágiájának, de egyszersmind a demagógia csalafinta fogásainak elsajátítása volt. A történelem nem tudja felülírni önmagát, az ember ciklikusan visszatér a szavak/szövegek egymással birkóztatása által a lét értelmezésének kérdéséhez – ahogy azt Székelyhidi Zsolt is teszi Űrbe c. kötetével. Ha ez a szöveg, amit éppen olvasnak, vers lenne, játszadozhatnék, ahogyan a költő teszi: Űrbe et Orbi – írhatnám, és írom is, ugyanis Székelyhidi kötete az Űrnek és a Föld minden lakójában üreget vájó tehetetlenségének/hez/ről, vagy inkább telhetetlenségének/hez/ről szól, pontosabban a zűrről, annak örökös körforgásáról, a le-, fel-, túltöltődésről. E túlcsordulás térbeli és időbeli koordinálatlanságát feszengeti a költő. Valójában a hámba fogásról, a fogságról, vakságról jegyzetel, amiből, amitől folyamatosan, ám sehogy sem tudunk ki-, és megszabadulni. Sz. Zs. versei formájukat vesztő, zseniálisan megtévesztő szóáradatokból, puritán közlésekből, lejegyzésekből, groteszk semmiségekből táplálkoznak, ugyanakkor önmagukat is eszik ezek a szövegek az általuk életre keltett értelmek, szójátékok, érzelmek kannibalisztikus végtelenében, hogy szavakkal megmagyarázhatatlan űrt hagyjanak maguk után, kábeli űrzavart. E szövegversek folyamatos párbeszédek a virtuális világ huzaljai közötti összegubancolódással és a valós (?) emberi kapcsolatok rengetegével. E költött szövegek igyekeznek adni, sejtetnek, s valami értelmet fecskendeznek a talajvesztés érzéséből fakadó kapkodásba.

Bár a könyv Benn, Lenn, Fenn tagozódása perspektívát szuszakol a szövegversek özönébe, e látószögek a versek teremtette létérzések világsemmibe való olvadásával viszonylagossá válnak. Csupáncsak annyira meghatározóak, mint a szivacsos talajba süllyedéskor az elérhetetlen kapaszkodók.

 

„A felfedezés azért is nagyon fontos, mert – ha a felsoroltakat megfelelő arányban és mennyiségben – egy nagy, medve formájú hordóba tesszük, lefedjük, összerázzuk és pár napot állni hagyjuk, akkor több mint valószínű, hogy a hordófa és a vaspántok eltávolítása után egy kifejlett, szép örvös medvepéldánnyal nézünk majd szembe.” / Benn – Tibeti orrszusz

„Mondani szeretnék valamit, kihúzlak a meredély fölé, és levetjük magunkat, szállás közben vezetem elő a témát.” / Fenn – Életszél

„Elképzelhetetlenül erős vagyok agyban. A testem nem is bír velem lépést tartani, lemarad, le kell ülnie, feküdnie, újra feltápászkodnia és kilométerekkel az agyam mögött botorkálni.” / Lenn – Agyő

 

Hogy mitől versek ezek a mindenhol kezdődő, de mindig az ŰRben (sem) végződő, a hamvasi pillanat és örökidő metszéspontjaiba időzített lélekmélységek és pitiáner ügyek? Talán attól, hogy hullámzó, ringató ritmusban, ritmusból indulnak a Benn világából a pulzáló, majd jel nélküli semmibe vesző Fenn világába (budiból tákolt rakétában), hogy az alig fogható, de reményt keltő Lenn világában dekódolhatóvá olvastathassák magukat és elgondolkodóvá tegyék az olvasót. Amiképp a költő bánt a szavaival, úgy viszonyulnak a versek a költőhöz, valamint az olvasóhoz: megdöbbentetnek, megmosolyogtatnak, fanyalogtatnak és letargiába taszítanak. A versek lüktetése egyszerre súlyosbítja, de roncsolja is az egymást követő szövegeket, így a mondanivalókkal való nyelvi játszadozás zsenialitása olykor önmagát gerjesztő stílusjátékká sorvad, és bár sok helyütt ez a szó- és szöveggyurmálás (vasstibis – spanyolnáthás iskola?) végül elérhetetlennek hitt lélekörvényekbe visz, szellem-, szövegmélységekbe rántja az olvasót, akit felturbósíthat a különlegesség, egyszeriség felismerése, ám a több helyütt összetorlódó, céltalan nyelvi játszadozás elfáraszthatja, feldühítheti a kevésbé kitartó közönséget, amire ügyelni éppúgy fontos, amilyen fontos a szövegek futtatása mellett – a befuccsolás helyett  – a célba jutás. Meg kell küzdeni ezért a szövegért, de érdemes. 

Mert olyan ez a kötet, mint egy felbolydult méhkaptár, sok és finom mézzel csalogat, de rengeteg szúrást is el kell viselni érte.

 
 
wilhelmjozsef.jpg
Wilhelm József a németországi Tübingenben született, különféle, többek között magyar, német, horvát, szlovák és miegymás génekkel kezelt ősök örököseként az 1970-es esztendőben. A Bácska Doroszló nevű falujában él. Történelemre okítja diákjait, ezen felül a művelődést szervezné olykor. Az írás élete kedves, de nem meghatározó része. Verseit, prózáit lapunk mellett a Kilátó, a Napút, a Sikoly, a Képes Ifjúság, a 7 Nap, a Családi Kör és a Dunatáj közölte, valamint a Kartc Irodalmi és Művészeti Online Folyóirat. A Szeged effekt 2 antológia szerzője.
 
A szerző írásai korábban a SzegediLapon: A karácsony csodája a fronton...A téli tájakA vegyi fegyverek...KerekdedA villámháború tervének fejlődése...KéplékenységAz első világháború kitöréséhez vezető útAz ÖrökszobárólA nagy háborúra való 100 éves megemlékezések csúf csapdáiMenni vagy nem lenniElhagyott othonokA lét cuppantása2 versA fejedelem, aki...Frázispufogtató korA szülőföldtelenség feléApránként a meghittség feléAz örömmámorért mindentProcesszióA diktatúrák jellemzőiVégletekHász Róbert regényérőlÉgi bolondozásEgy modernkori babona...Az édenkert pereménKedveske versA milánói edictumSétaA nagyvárosok mint az emberiség...Vass Tibor kötetérőlTélVárakozásbanTeremtett világA valóság hanyatlásaHiszekA modern háborúkTámaszpont...ElakadvaMódhatározóHogyan gyártanak tervszerűen szemetet...?ÁdventHivatásos lelki barátok