Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nyilas Péter
A galamblelkű párbajhős
Gárdonyi Géza szegedi újságíróskodása
 
Véres kardpárbaj volt tegnap (1890. január 18.) városunkban. – A küzdelem Gárdonyi Géza és dr. Kókay István közt folyt le délután két órakor a Sörház-kaszárnya vívótermében, szigorú föltételek mellett. A felek kétszer csaptak össze a leghevesebb támadással. Az első összeütközésnél dr. Kókay István bal kezén könnyebb sebet kapott s miután a segédkező orvosok harcképtelenségét nem konstatálhatták, az ellenfelek újra fölállottak.
A második vezényszóra a viaskodók még hevesebben csaptak össze; az elkeseredett harcban mindkét fél sebet kapott. Dr. Kókay az alsó nyak bal felén sérült meg, mely sérülés nagyon könnyen végzetessé válhatott volna. E sebeken kívül dr. Kókay több kisebb bőrkarcolást is kapott. Gárdonyi Géza ellenfelével csaknem ugyanazon pillanatban sebesült meg. Kisebb sérülése a bal arcán történt.
Miután az orvosok a sebeket bevarrták és bekötözték, befejezést nyert az ügy, mely városunkat több napon át foglalkoztatta. A felek nem békültek ki” – adta hírül a Szegedi Napló 1890. január 19-i száma.
A drámai eseményt az „egri remete” születésének 150. évfordulója alkalmából rendezett Somogyi-könyvtári kiállítás is fölidézte. A Gárdonyi, a párbajhős című kamaratárlat az író szegedi újságíróskodása mellett két fegyveres afférjáról is megemlékezett.
 
 -9.-a-szegedi-naplo-szerkesztosege.jpg
A Szegedi Napló szerkesztősége Gárdonyi idejében
(ma: Katolikus Ház)
 
Ki irta ezt a cikket? Hol az a skribler!”
 
Gárdonyi 1888 őszén, 25 évesen Szegedre költözött, ahol előbb a kormánypárti Szegedi Híradó, majd később, 1890 májusától a független Szegedi Napló munkatársaként dolgozott. A Híradónál a Szögedi Paprika, a Naplónál a Hüvelyk Matyi élclapok szerzője-szerkesztője volt.
 

-7.-huvelyk-matyi.jpg

-11.-szogedi-paprika.jpg

 
A Napló hozta le folytatásokban első országos elismerést jelentő művét. A legfeketébb Afrikában címmel, Sir Mummery Róbert álnéven írt kacagtató olvasmányban Stanley, a híres Afrika-utazó kalandjait figurázza ki az író.
 
4.-gardonyi_portre_230713_1_4c_1.jpg
Gárdonyi Géza
 
Szegeden is szerény életmódot folytatott, mint néptanító korában. Akkor volt boldog, ha lakásában egyedül lehetett és zárkózott életét élhette. Ennek dacára több ízben is olyan kellemetlen helyzetbe került, amelyben természetes énje ellenére harciasnak, támadónak tűnt fel. Két alkalommal párbajvétségért a szegedi államfegyház „vendége” is lett, ahol többek között Jókai is megfordult.
Először a Híradó humoros heti melléklete, a Szögedi Paprika 1889. június 9-i számában megjelent, Álom című vers váltotta ki a párbajozásra serkentő indulatokat. Így szólt:
 
Az álom / A természet legszebb adománya. / Megnyílik ekkor vágyunk tartománya, / Mit nem lelünk meg ébren a világon, / Álmában Krauss nincs fogva... / Szabadon jár, seftel ujra... / Hol itt, hol ott pezseg vére, / Menyecskéknek örömére... / Álmában jó Reitzer Dolfi / Becsületét rendben hiszi, / Ujra fogad betéteket / Girál váltót, nem is egyet... / Álmában ujra rét ura / Obláth Lipót hazánk fia... / Nagyságolja béres, kanász... / Sublót urnak meg a juhász... / Álmomban én... / Ujra bankdirektor valék.”
 
-10.-az-elso-parbajt-kivalto-gunyvers.jpg 
 
A baj abból származott, hogy Gárdonyi a gúnyvers alá nem saját nevét, hanem May R. Miksa szegedi bankár nevét biggyesztette. Ez annyira földühítette a pénzembert, hogy  „a szerkesztőségbe rohant tartozásait kiegyenlíteni. „Ki irta ezt a cikket? Hol az a skribler! Majd megmutatom én neki, amit más eddig nem mert: megérzi a kezét egy szegedi polgárnak! Itt ez az új bot. Összetöröm rajta!” a – emlékezik az író egyik fia, Gárdonyi József Az élő Gárdonyi című kötetében.
Az ifjú hírlapíró becsületsértés címén följelentette May R. Miksát, akit a járásbíróság öt forint pénzbüntetésre ítélt. Föllebbezés után azonban a törvényszék és a táblabíróság is fölmentette a bankárt, mondván: a fenyegetés ismeretlen szerző ellen irányult. „Így az ügyet rendbe igazítva, May bankár elszítta a békepipát a Hungáriában Gárdonyival.” A bankár ifjú ügyvédbojtárja, az akkor huszonhat éves Kókay István dr. azonban a tárgyaláson sértegette Gárdonyi lapját. Az író se volt rest: „komikus figurázásban megtáncoltatta Kókayt. Megint csak névtelenül és megint csak a Hiradóban.” Ekkor viszont Kókay ugrott Gárdonyinak, s párbajra hívta. Az író csak erre várt.
 
Állami emberszelídítő
 
Gárdonyi győri újságíró kora óta értett a szobai kardcsörrentéshez. A Győri Hirlap szerkesztőségében pihenőperceit vívásra használta. Szávayval gyakran porolgatták egymást a sisakos küzdelemben. Pesti újságíróskodása alatt meg olasz tőrrel próbálgatta a barátságos spékelést. Gárdonyi, a nyugodt, békés ember bízott fegyvere komoly sikerében. Érezte, hogy a nyugodtság fél győzelem, akár Gárdonyi jelmezében, akár Dobó István páncéljában” – fogalmaz Gárdonyi József.
Az összecsapásról szóló tudósítást az író fia így egészíti ki: „Gárdonyi sebesüléséhez csak az a megjegyzésem, hogy Gárdonyi saját magát sértette meg a közdelem hevében a kardkosárral. Elég mélyen. Látszott is a forradás az álla csontján, teljes életén át.”
A párbajozás üldözendő cselekmény volt, így bíróság elé kerültek a küzdő felek. Gárdonyi és Kókay is 14-14 nap államfogház-büntetést kapott. Együtt vonultak be 1890. augusztus 2-án a Vasas Szent Péter utca és Csemegi utca sarkán ma is álló épületbe, ahová három hónapja költözött Vácról az államfogház.
 
-1.-allamfoghaz.jpg
Az államfogház épülete
 
A vérbeli újságíró Gárdonyi, hivatásának megfelelően, azonnal megkezdte lapja, a Szegedi Napló tudósítását a rács mögül. A cikksorozat címe: Az állami emberszelídítőben, alcíme Egy államfogoly naplójából.
A büntetés itt alig állt másból, mint a szabadságnak kíméletes elvonásából. Nappal a foglyok érintkezhettek egymással, házi vagy vendéglői kosztot hozathattak be, csupán éjjel voltak elkülönítve” – írja az államfogházról Péter László Szeged irodalmi emlékhelyei című könyvében. Párbajvétségért ült itt Bródy Sándor, Békefi Antal, Nagy Endre, Molnár Ferenc és Ady Endre is – hogy csak az írókat soroljuk.
A politikai foglyok közül Kun Bélát említhetjük, akit 1907 májusában nyolc hónapra ítélt a kolozsvári törvényszék egy brosúra miatt, amiben Kun a sztrájkoló építőmunkások mellett, s a hatósági terror ellen foglalt állást.
Gárdonyi cikksorozatában kifejtette nézeteit az államfogház-büntetésről: „… ez a börtöntípus sosem fogja megszüntetni a párviadalokat, ehhez a korszellemnek kell megváltoznia…”
 
 -12.-hiradas-gardonyi-es-ujlaki-allamfoghazba-vonulasarol.jpg
Híradás a Szegedi Naplóban Gárdonyi és Ujlaki
államfogházba vonulásáról
 
Négy nap a halál küszöbén
 
Az író valószínűleg maga sem gondolta, hogy még első büntetése letöltése előtt egy újabb, sokkal súlyosabb kimenetelű párbaj „hőse” lesz, ráadásul éppen egy jó barátját, Ujlaki Antalt sebesíti meg életveszélyesen. Fia így ír a véres eseményről: „Akit oly sok rémregénytémával áldott meg az Isten, lehetetlen, hogy körülkerülje ő maga életével a fenegyerekek kardvillogtatását, és meg ne cselekedjen valami rémdrámát a valóságban is. A Gárdonyi–Ujlaki-párbaj a szegedi kortársak szerint ugyan csak vígjátéknak indult. Első vérre! címen. Hogy tragikussá fordult, annak oka: még nem ismerték Gárdonyi kardcsapásainak furfangjait. A cingár tollforgatóból ki is olvasta volna elő, hogy a kardforgatás épp annyira napi foglalkozása, mint a betűvetés. Mindenki azt hitte, hogy Gárdonyi jámbor ember, csak az alakjait tudja ügyesen egymással hajba kapatni. De hogy ő maga is legény a talpán, erre nem számítottak a szegediek, és különösen nem a párbajsegédek.”
A második párbaj vesztese, Ujlaki Antal korábban a Szegedi Híradó szerkesztőségében Gárdonyi újságíró kollégája volt, később, 1900 és 1921 között a Szegedi Friss Újság alapító, egyben felelős szerkesztője.
 
6.-ujlaki-antal.jpg
Ujlaki Antal
 
A nézeteltérés szelíden indult. A Szegedi Napló 1890. július 16-i számában Gárdonyi megírta, hogy egy „Fortgang” néven is szereplő gyanús egyént a rendőrség letartóztatott. Ujlaki, akit azelőtt Vortgangnak hívtak, azt hitte, hogy barátja őt akarja pellengérre állítani. Mikor két ismerőse révén Gárdonyit felelősségre vonta, ő nem volt hajlandó semmiféle magyarázatot adni. Ezt Ujlaki sértésnek vette és párbajra hívta Gárdonyit. Erre a Hungária szállóban került sor. Az élő Gárdonyi című kötetben ezt olvashatjuk:
1890. július 19-én délelőtt 10 órakor mérte össze a két jó barát ellenséges kardját. A kitűnő vívó Gárdonyi szembeállott a mérsékelt kardforgató ellenféllel. Ujlaki az első összecsapásnál a oldalán megsebesült, és sebe fájdalmától félrerándulva, Gárdonyi második vágása a vállperecét érte. Ujalki összerogyott. Közben a kardja bizonytalanul hadakozva a száján megsebezte a feléje kapó Magyar Endre mérnököt (Gárdonyi egyik segédje – a szerk.), és megsértette a kardját leeresztő Gárdonyi kezét is.
A párbajt beszüntették.
Ujlakit hordágyon szállították kórházba (…) Négy napig a halál küszöbéről pillantgatott Szeged felé. Gárdonyi kardja átvágta a két vállcsontot, és lesikamlott a szívcsúcsig.”
A harcias író másodszor már súlyosabb büntetést kapott: 1891. április 10-én egy hónapra vonult be az államfogházba (Ujlaki mindössze háromnapos elzárást kapott). Gárdonyi ekkor már kevésbé volt kedélyes. Fürdői levelek címen, Don Vigole álnéven ír cikksorozatot lapjának, de korántsem oly vidáman, mint első büntetése idején. Május 10-én szabadult, s kevéssel utána, július végén kilépett a Naplótól, s az Arad és Vidéke laphoz ment belső munkatársnak. Utóda a Napló szerkesztőségében Tömörkény István lett. A lap július 30-i számban búcsúzott el az Alföld királynőjétől, Szegedtől.
Fia így ír az Ujlakival vívott csörte utóéletéről: „Gárdonyi e párbaj után még bensőbb barátságba fonódott Ujlakival. És Gárdonyi a párbaj után többé nem írt se rémregényt, se rémnovellát. Elege volt a vérengzésből.”
 
 
 

9.jpg

Nyilas Péter 1975 óta dolgozik a Somogyi-könyvtárban. A nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán szerzett könyvtár-magyar szakos diplomát. A könyvtári pályát átmenetileg elhagyva, tizenöt évig a Délmagyarország napilap újságírója volt, 2006 óta ismét a könyvtár munkatársa.