Csernák Árpád válogatott novellái
A Stádium kiadó gondozásában jelennek meg Csernák Árpád Válogatott novellái. A szerző 1966-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, hosszú színészi pályafutása során a Szegedi Nemzeti Színház társulatának is volt tagja, írásai 1967 óta olvashatók napi- és hetilapokban, folyóiratokban. Az életmű javából tallózó kötetet Kárpáti Kamil utószavának részletével és egy kisnovella-füzérrel ajánljuk olvasóink figyelmébe:
...Amikor tehát a diktatúra összeomlása után ’92-ben Lengyel Balázs a 49. évét taposó Csernák Árpád első kötetét megszerkesztette (az író-színész által Kaposváron létesült Mondat Alapítvány induló könyvsorozatában), már túl volt a kritikusi szívben is erős, meglódult dobogást okozó A panzió című Csernák-novella felfedezésén is, és Csernák Árpád megjelentetésén is az Újhold Évkönyvben.
„Számomra akkoriban a legemlékezetesebb A panzió című elbeszélés volt” – idézte fel Lengyel Balázs a novella felfedezését 1996-ban. – „A komor történet szürrealizmusát nem lehetett elfelejteni. Azt, hogy egy táji színielőadás után a hazainduló színésztársaságot egy panzióba viszi a busz, ott kell megszállniuk, de fokról fokra kénytelenek észrevenni, hogy a panzió valójában kényszerhely, tébolyda, sőt börtön. Fogsággal, eltűntetésekkel, titkos gyilkolásokkal teli háború. A békés mindennapoknak mindennapi borzalomba való átváltozása. Olyan, ami számunkra a valóságban annyiszor lejátszódott már. Csak képtelenségeit szürrealizmusnak tekintjük. A fantázia játékának…”
(...)
Hosszú idő múlt el azóta, hogy tehetségét Lengyel Balázs fölfedezte. Már a gyűlölt uralom is négy évvel előbb összedőlt. Egy új, független magyar könyvkiadó, melynek még a neve is Nap, lett második könyvének a gazdája. A sötét idők után felfedezője, Újhold Évkönyvbeli közlője, Lengyel Balázs onnan onthatja rá a napmeleget – mégsem következik be, aminek istenigazából az ideje már régen megérett. A Nap Kiadó kemény táblás, 31 novellás, szép kötetében mégsem lesz benne a maga helyén, idejében és Lengyel Balázs irodalomtudósi színvonalán megírt tanulmányával az ő bevezetése a magyar irodalomba.
Kárpáti Kamil
Csernák Árpád
Verseny
A pálya szélén, egy kis asztalka mellett ült a tartóshullámosított hajú hölgy, aki felvette a nevezéseket.
– Melyik számban kíván indulni? – kérdezte Vukics Miklóstól, mert ő következett.
– Talán... bátorságban... – felelte a kishivatalnok tétován. Erre fölnézett a hölgy.
– Nem idős maga ahhoz egy kicsit?
– Gondolja, hogy korkérdés? – A hölgy zavarban volt, nem tudott felelni. Lapozgatott a nevezési cédulák között.
– Más baj is van – mondta a hölgy – , erre nincs több jelentkező. Vukics Miklós elgondolkodott.
– Miben indulnak a legtöbben? – kérdezte.
– Köpönyegforgatásban.
– Jó! Akkor írjon be engem is oda – mondta nagy elszánással a kishivatalnok.
Megkezdődtek, majd véget értek a versenyek. Vukics Miklós – minden erejét latba vetve – fölényesen utolsó lett. Megnyugodva hagyta el a pályát.
Wu Ming: A festő
Sz. L. emlékére
– Milyen csodálatos a tavasz! Az ég kékje, a virágba borult fák... Nézze, Júlia, a darázs fénylő aranytestét az orgona levelén.... És az orgona alatt még nyílik az ibolya és a hóvirág... Nézze a nyírfa hámló, fehér testét és a nyírfán azt az odút, amit maga szerelt föl tavaly... Nézze! Madarak költöztek belé! Mennyi madár az ágakon! És az olajfűz suhogó, vékony ágai; különös, kócos rajzolatuk az ég kékjén... Csodálatos dolog az élet!... Júlia, kérem!
– Igen?
– Kérem, vigyen vissza a vastüdőbe: festeni akarok.
Wu Ming: Mini-mese
Nem lehet tudni, hogy történhetett: egy darab gyémánt keveredett a szén közé. Eleinte nagy feltűnést keltett, bár néhány szkeptikus patkány megjegyezte: Biztosan nem is gyémánt, különben, hogy kerülhetett volna ide? – A pockok kórusban énekelték: Gazdagok vagyunk! Gazdagok vagyunk! Hej! – Mert a gyémántnak nagyon is a gyémántra jellemző csillogása és keménysége volt. Így a pince lakóinak többsége ámuldozva nézte. Aztán kezdték megszokni. Közben a gyémánt is vesztett a fényéből; szénpor tapadt rá, látszólag hasonlatossá vált a többi széndarabkához. Persze ettől még a gyémánt – lényegében – mégiscsak gyémánt maradt...
Wu Ming: Regényvázlat
Az ÉLETKÉPTELENEK INTÉZETE – később esetleg: TELEPE – olyan jó hely lenne, hogy idővel oda is csak a legéletképesebbek juthatnának be – minden összeköttetésüket latba vetve –, s az igazi életképtelenek még onnan is kiszorulnának...
A névtelen
Wu Ming költőt az egész világ ismerte, becsülte, sőt szerette: erkölcsös életéért, bölcsességéért.
Egyik éjjel a „Kék egér”-hez címzett vendégfogadóból hazatérőben leütötték Vukics Miklós nyugdíjas könyvelőt, aki a helyszínen meghalt.
Csak később derült ki róla, hogy Wu Ming álnéven írt.
Csernák Árpád író, szerkesztő, színművész. Budapesten születet 1943 augusztus 19-én. 1966-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1967 óta jelennek meg írásai folyóiratokban, heti- és napilapokban. Többek között a Magyar Naplóban, a PoLíSzban, a Vigíliában, a Hitelben, a Tiszatájban, az Élet és Irodalomban, az Árgusban, a Kapuban, a Pannon Tükörben, a Napútban, a Lyukasórában, a Somogyban, A céhben… Megjelent egy elbeszélése az 1990/2-es Újhold Évkönyvben. Novelláit lefordították angol, bolgár és olasz nyelvre. Antológiák: Nem sokaság... (Somogyi írók antológiája II. 2001; ÖRÖKSÉG, Kaposi Kiskönyvtár 20.); Az év novellái, 2002, 2003, 2004, 2005, 2007 (Magyar Napló); FÖLDEM (Válogatás somogyi alkotók műveiből; Somogy Megyei Önkormányzat, 2010). 2002 augusztusában alapította a Búvópatak c. polgári, kulturális és társadalmi folyóiratot, amelynek jelenleg is főszerkesztője. 2007-ben Petőfi Sándor Sajtószabadság-díjjal, 2011-ben Magyar Köztársasági Ezüst érdemkereszttel tűntették ki. Eddigi kötetei: Bemutató előtt (novellák; Mondat Könyvek, 1992), Este próba (novellák; Nap Kiadó, 1994), A névtelen (novellák; Kaposi Kiskönyvtár, 1996), Fagyosszentek (prózák, versek, Berzsenyi Társaság, 1998), Kések a párna alatt (regény; Kráter Műhely Egyesület, 1999), Felnőtté tiporva (regény; Kráter Műhely Egyesület, 2003, társszerző: Gerencsér Zsolt), A vörös bohóc és más démonok (válogatott és új novellák; Magyar Napló, 2004), Kék korláton sárga ernyő (novellák, tárcák, cikkek; Hungarovox, 2007), A panzió – The pension (novellák magyar és angol nyelven; Búvópatak Alapítvány, 2009), Két év (napló, Hungarovox, 2011). A Magyar Írószövetség tagja. Jelenleg Kaposváron él, két fia és két unokája van.