Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


„Fekete István nyomában jártam”
7 kérdés Sánta Gáborhoz
 
A Fekete István nyomában című rendhagyó életrajzi kötet első hivatalos bemutatóját tartották március 21-én a Somogyi-könyvtárban, amely méltó helyszínt biztosított, többek között azért is, mert Szeged központi szerepet játszik a Fekete István kutatásban. A szegedi Sánta Gáborral, az SZTE JGYPK Tanítóképző Intézetének főiskolai docensével Dóka Péter, a Móra Kiadó szerkesztője beszélgetett. A bemutató kapcsán az írót kérdeztük a nem mindennapi életrajzi kötetről.
 
Hegedűs Réka és Tóth Edit: Milyen kutatómunka előzte meg a mű megszületését?
 
img_4369.jpg 
 
Sánta Gábor: Levéltári adatokon kívül számos Fekete Istvánnal valamilyen módon kapcsolatban álló személyt felkerestem. Az író egykori szerelmének a még élő rokonaitól kezdve egészen a göllei utcák egyszerű emberéig, akik mind-mind hozzátettek valamit a már meglévő ismeretanyaghoz. Lehetőségem adódott például egy idős tanárnővel is beszélni, aki Fekete István temetése után hetven tanítványával együtt hetven szál gyertyát gyújtott az író sírjánál őrá emlékezve. A kutatómunka részét képezte továbbá annak a sok ezer levélnek a feldolgozása is, amelyek máig fennmaradtak, s ezek részben az Ajkai Városi Múzeumban, részben pedig magánszemélyeknél találhatók meg. Továbbá a könyv több száz fekete-fehér képet tartalmaz, amelyek azért is különlegesek, mert egy részüket a közönség még sehol sem láthatta. Mivel kevés családi kép állt a rendelkezésemre, ezért egyrészt az említett múzeumból, másrészt pedig az irodalmi hagyaték gondok jóváhagyásával jutottam hozzá ezekhez a különleges fényképekhez.
 
Hegedűs Réka és Tóth Edit: Milyen kép alakult ki a köztudatban Fekete Istvánról?
 

img_4366.jpg

Sánta Gábor: Egy leegyszerűsített kép él a köztudatban az íróról, amit elsősorban a felesége és a fia alakított ki róla. Ezek a történetek részben igazak, ám kutatómunkám során kiderült, hogy e mögött a kép mögött egy sokkal összetettebb személyiség rejlik. Még a hozzá közelállók, barátok és családtagok sem ismerhették őt igazán, hiszen előttük mindig csupán a férj, az apa vagy egy barát szerepében tűnt fel. A kötettel nem az volt a célom, hogy az emberek tudatában létező Fekete István képet erősítsem, vagy épp megcáfoljam, hanem hogy minél teljesebben, összetettebben mutassam be az írót. Minden életrajz olyan, mint egy festmény, egy portré. Az olvasók egy joviális, írógép mögött ülő, öregedő ember képét idézik fel magukban Fekete István neve hallatán, holott szeretett élni, vadászni, horgászni, és időnként az italt sem vetette meg. Olykor téves asszociációk születhetnek egy-egy mű kapcsán is, főleg ha film adaptáció is készül belőle. A Tüskevárral is hasonló a helyzet, ami kötelező olvasmány révén túl korán kerül a gyermekek kezébe, holott egy idősebb számára könnyebb lehet az értelmezés és sokkal árnyaltabb jelentés kötődhet magához a műhöz is.
 
Hegedűs Réka és Tóth Edit: Fekete István eleinte mezőgazdasági területen tevékenykedett, mégis az írói pályát választotta. Hogyan indult az írói karrierje?
 
img_4365.jpg 
 
Sánta Gábor: Az 1910-as években sok elődjéhez hasonlóan Fekete István is versírással kezdte pályafutását. Érdekes azonban az a tény, hogy bár első verse megjelent nyomtatásban, de név nélkül, a második költeménye pedig kőbe vésve, sírfelirat formában maradt fent az utókor számára. 1937-ben és 1939-ben aztán megjelent első két regénye, A koppányi aga testamentuma és a Zsellérek, amelyeket jeligés pályázatokon első díjjal is jutalmaztak. Bár témáit a hétköznapi életből merítette, de mégis teljes egészében és részlet gazdagon tudta ábrázolni a horgászat, a vadászat örömeit vagy az évszakok változásának ritmusát egyaránt. Különleges írói stílusa már ekkor is hangsúlyossá vált, így már életében is legendás íróvá válhatott.
 
Hegedűs Réka és Tóth Edit: Milyen írói stílus jellemző Fekete Istvánra?
 

img_4361.jpg

Sánta Gábor: Írói stílusára nagy hatással volt Gárdonyi Géza és Tömörkény István, de műveiben felismerhető Krúdy Gyula nyelvezete is. Azonban nem utánzásról van szó, hanem egy veleszületett tehetségről, amely által egyszerűen ráérzett elődje stílusára. Emellett az írásaiban alkalmazott különös helyesírás és a retorikában használt írásjelek egyaránt a zeneiséget erősítik, éppen ezért élvezetes hangoskönyv formátumban is meghallgatni elbeszéléseit. Állattörténeteiben is egy speciális nyelvezetet alkalmazott, amellyel képessé vált természetes módon ábrázolni az állathőseit, s bár megszemélyesíti őket, mégsem tesznek semmi olyat a könyvek sorai között, amit ne tennének a valóságban.
 
Hegedűs Réka és Tóth Edit: Hogyan tudta megőrizni az író saját stílusát az adott kor által diktált elvárások ellenére is?
 

img_4371.jpg

Sánta Gábor: A természet és a gyermekkor az 50-es és 60-as években alkalmasak lehettek arra, hogy elkerülje azokat a helyzeteket vagy témákat, amelyek konfliktusokat okozhatnának. A Tüskevár és a Téli berek azonban csak látszólag gyermekekről és gyermekeknek szóló történet, ennél sokkal többet rejtenek magukban, hiszen olyan értékekre hívják fel a figyelmet, mint a barátság, az idősek tisztelete és egy olyan mester vagy tanító fontossága, akire fel lehet nézni, akitől tanulni lehet az élet dolgairól. A Tüskevár után a Téli berek újra felerősítette ezeket az értékeket. A rajongók és a könyvkiadó elvárása is az volt, hogy az említett két regény után megszülessen a harmadik rész is, amely trilógiává egészíthetné ki Matula bácsi és Tutajos történetét. Fekete István azonban ennek ellenállt, és annak ellenére sem tervezett folytatást, hogy a trilógiáknak létező hagyománya van a magyar irodalomban.
 
img_4364.jpg
 
Hegedűs Réka és Tóth Edit: Az irodalmi pályáján túl miben rejlik Fekete István sokoldalúsága?
 
Sánta Gábor: Az 1940-es években, amikor a fővárosba került, számos ismert színésszel, köztük Páger Antallal és Rajnai Gáborral is összebarátkozott. Ebben az időszakban több játékfilm is Fekete István nevéhez volt köthető, így a Doktor Kovács István, a Féltékenység és az Aranypáva. Az 50-es években halászati oktató is volt és a feljegyzéseiből állított össze később egy a témáról szóló tankönyvet, ami akkoriban hiánypótlónak számított.
 
Hegedűs Réka és Tóth Edit: Mitől nevezhető rendhagyónak az Ön által írt, hiánypótló, Fekete István életét bemutató kötet?
 

img_4370.jpg

Sánta Gábor: Nem átlagos irodalmi életrajz, amely kronologikusan nyújt betekintést az adott szerző életébe, és nem is egy olyan tanulmánykötet, mint amelyekkel korábban foglalkoztam, amelyeknél egy-egy mű értelmezésére volt lehetőségem. Sokkal inkább egy olyan kötetet tarthat az olvasó a kezében, amely Fekete István gyermek- és felnőttkorának meghatározó eseményeit és pillanatait mutatja be, s ezen keresztül könnyebbé válhatnak az egyes műveinek értelmezései is. Továbbá az is kiderül a könyvből, hogy milyen hatások érték az írót történeteinek megszületésekor, amely a laikus olvasót és a kutatót egyaránt segítheti. A fejezetek nagy része egy-egy helyhez kötődik, és azt mutatják be, hogy ezeknek a településeknek milyen szerepük volt az író életében. Tehát szó szerint „Fekete István nyomában” jártam, és ezeket az „utakat” kísérheti végig az olvasó. Azt, hogy nem egy kronologikusan megírt életrajzot szerettem volna létrehozni az is jól mutatja, hogy már a kötet közepe Fekete István halálát említi, de mégsem ér itt véget a történet, hiszen az író a mai napig meghatározó szerepet játszik az irodalmi közbeszédben, annak ellenére, hogy az irodalomtörténet elhanyagolja. A könyv szerkezete tehát olyan, mint maga a szerző, hiszen Fekete István is tovább él azáltal, hogy beszélünk róla.  Bár mindenki ismeri őt, még sincs megfelelő szakirodalma, éppen ezért a könyvem egy olyan nulladik műnek is tekinthető, amelyet az olvasó fellapozhat, miközben a történeteit olvassa.
 

Hegedűs Réka és Tóth Edit
 Fotó: Pusztai Virág
 
 
heged_s-reka.jpg
Hegedűs Réka 1990. június 14-én született Gyulán. Jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Kommunikáció- és Médiatudomány Mesterképzésének végzős hallgatója. Az egyetemi alapképzés során a fő szakiránya, a Public Relations mellett, elvégezte a Nyomtatott sajtó szakirányt is. Tanulmányai során több egyetemi lap munkatársa volt. Legfőbb érdeklődési területe a kulturális kommunikáció, jelenleg a szegedi Somogyi-könyvtár kommunikációs munkáját segíti. Szabadidejében is szereti az aktív, szellemi kikapcsolódást, gyakran jár moziba, színházba és múzeumi rendezvényekre.

toth-edit.jpg
Tóth Edit 1986. október 4-én született Békéscsabán. Jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán Kommunikáció- és Médiatudomány mesterszakon végzős hallgató. 2010-ben anglisztika szakon, amerikanisztika szakirányon szerzett üzleti angol és turizmus specializációs alapszakos diplomát. 2012-ben pedig a Kommunikáció- és Médiatudomány alapképzésen a Public Relations szakirányt végezte el. Pillanatnyilag a szegedi Somogyi-könyvtárban lát el PR gyakornoki feladatokat. Szabadidejében szívesen olvas, és érdeklődést mutat a környezetvédelem iránt.