Hegedűs Réka és Tóth Edit
„Hej, micsoda értékek szunnyadnak itt…”
A Somogyi-könyvtáros Móra Ferenc portréja
„Ült a pulpituson és dolgozott. Néha megcsillapul az olvasók rohama, mint a víz hulláma, már betelt a terem, új olvasót elővarázsolni sem lehet, de a hazamenésre se gondol senki. Csönd ömlik szét a termen, néha zizegnek csak a lapok, a falon Somogyi kanonok úr képe figyeli a szorgos olvasókat és a nagy üvegablakon túl morajlik, lélegzik a város”- eleveníti meg nemcsak a korabeli könyvtárban eltöltött mindennapok hangulatát, hanem a könyvtáros Móra Ferenc képét is Takács Tibor Móra igazgató úr… című kötetében.
Móra Ferenc műveinek olvasása közben minden olvasó az író személyes ismerősévé válik, hiszen történetei épp olyan közvetlenek és őszinték, mint amilyen ő maga is volt. A rendkívül sokoldalú író, múzeumigazgató, könyvtáros, régész és újságíró sorsa legalább annyira érdekli a közönséget, mint regényeinek hőseié. Nevét íróként mindenki jól ismeri; többek között a Kincskereső kisködmön és a Rab ember fiai című művekkel már egészen korán, az iskolapadban találkozhat az olvasóközönség. Az egykori Kultúrpalota, a ma már az ő nevét viselő múzeum igazgatójának portréját sem kell egyetlen szegedinek sem bemutatni. De mit tudhatunk a magát a könyvtár könyvrengetegébe belevető, csákóbajuszos Móra Ferencről?
Az író a Szegedi Napló munkatársaként került a városba a századforduló elején, majd Tömörkény István ajánlására 1904-ben könyvtárnoki megbízatást kapott és az egykori igazgató halála után, 1917-ben a városi múzeum vezetőjévé nevezték ki. A betűk és a könyvek szeretete a génjeiben volt, a könyvek iránti rajongását és elköteleződését édesapjától örökölte. Fontosnak tartotta, hogy a folyamatosan gyarapodó könyvgyűjtemény minden egyes darabjához személyes kapcsolat fűzze, így egyetlen mű sem került úgy a polcokra, hogy az igazgató bele ne lapozott volna. Egész életében azon fáradozott, hogy a kultúra ne csak a gazdagok, hanem a tanyasi szegény emberek számára is elérhetővé váljon. „Szíve szerint szélesre tárta volna a Kultúrpalota ajtaját” – írja róla Földes Anna.
„Hej, micsoda értékek szunnyadnak itt…” – kiáltott fel Móra Ferenc a Somogyi-könyvtárhoz fűződő legelső élménye kapcsán, majd hozzátette: „Mit lehetne ebből a könyvtárból csinálni?” Kinevezése után közel három évet szabadság nélkül töltött, nyári szüneteit a becses művek tanulmányozására fordította. Céljairól, programjáról és a könyvtár társadalmi hasznosságáról Móra a következőképpen vallott: „Nem szólok azokról, akik csak puszta gyönyörűséget keresni járnak ide, befelefelejtkezni a költők dalába és írók meséibe, a tülekvő élet lármája elől. De gondolnom kell a tudósra, aki itt jut máshol keze ügyébe nem eső ritkaságokhoz vagy a szegény diákra, aki egész életén át hálával gondol vissza a csendes olvasóteremre, ahol egyszerre kapott könyvet, meleget, lámpát és szíves szavakat…”
Az idén 135 éve született és 80 éve elhunyt Móra Ferencről szeretett városa, Szeged is több ízben megemlékezik, így a Somogyi-könyvtár is számos rendezvénnyel várja az érdeklődőket a kettős évforduló alkalmából. Május 12-én nyílt meg A Daru utcától a Móra Ferenc utcáig című kiállítás, amelyet az író dédunokája, Vészits Andrea nyitott meg, aki szerint elég egyetlen Móra-regényt a kezünkbe venni és olyan, mintha az író velünk lenne, a könyvek lapjain keresztül megsimogatná arcunkat. A június 28-ig látogatható tárlaton sok egyéb más mellett, a könyvtárigazgató Móra Ferenc portréja is kirajzolódik a bemutatott relikviák tükrében.
Fotók: Somogyi-könyvtár
Hegedűs Réka 1990. június 14-én született Gyulán. Jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Kommunikáció- és Médiatudomány Mesterképzésének végzős hallgatója. Az egyetemi alapképzés során a fő szakiránya, a Public Relations mellett, elvégezte a Nyomtatott sajtó szakirányt is. Tanulmányai során több egyetemi lap munkatársa volt. Legfőbb érdeklődési területe a kulturális kommunikáció, jelenleg a szegedi Somogyi-könyvtár kommunikációs munkáját segíti. Szabadidejében is szereti az aktív, szellemi kikapcsolódást, gyakran jár moziba, színházba és múzeumi rendezvényekre.
Tóth Edit 1986. október 4-én született Békéscsabán. Jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán Kommunikáció- és Médiatudomány mesterszakon végzős hallgató. 2010-ben anglisztika szakon, amerikanisztika szakirányon szerzett üzleti angol és turizmus specializációs alapszakos diplomát. 2012-ben pedig a Kommunikáció- és Médiatudomány alapképzésen a Public Relations szakirányt végezte el. Pillanatnyilag a szegedi Somogyi-könyvtárban lát el PR gyakornoki feladatokat. Szabadidejében szívesen olvas, és érdeklődést mutat a környezetvédelem iránt.
A szerzőpáros korábbi írása a SzegediLapon: 130 év távlatából a Somogyiban; Radnóti Miklós lábnyomában járva; Egzotikus utazás a Somogyiban; 7 kérdés Sánta Gáborhoz; Gitárszó a lélekhez; Színek szavaian keressük önmagunkat; Magyar-horvát festménykavalkád; „...emléke sok-sok éven át fent fog maradni...”; 7 kérdés Czilczer Olgához; Czilczer Olga műhelytitkai a Somogyi-könyvtárban; Kétszer kettő néha hat; Nem csak a hó lassította le Szegedet; Rubinpiros tangó a Somogyiban; Nyolcvanhat év után újra Szegeden; Esztergapad és faforgács; „a csend nem zavarja a zenénket”