A vajdasági író az idén lenne 70 esztendős. Alakját, szellemét Árpás Károly tanulmányával idézzük meg:
Gion Nándor élete és pályája
Műhelytanulmány
Előzetes
Mi közöm lehet szegedi középiskolai tanárként a lassan egy évtizede elhunyt íróhoz és életművéhez? Jánoshalmiként a Felső-Bácska északi szegélyén születtem; nemcsak a szenttamási testvérvárosi kapcsolat késztet erre, hanem hogy az életmű szereplői közül nem kevésnek a nevével szülőhelyemen is találkoztam, sőt anyai dédnagyanyám, Bangó Julianna is rokonságban állhat a szenttamási emberekkel. Emellett irodalomtörténészként 2001 óta érdekel az életmű, amelyet a 2008-ban megjelent tanulmánykötetem (1) is bizonyít.
Ma már nem olyan könnyű életrajzot írni. Amióta Király István nem tudta befejezni Ady-monográfiáját, Keresztury Dezső éppen elkészült az Arany-életrajzával és Szabolcsi Miklós a József Attila-nagymonográfiájával (2), azóta alig akad irodalomkutató, aki nem értene egyet Fried István véleményével. A szegedi egyetemen oktató, a posztmodern irodalomtudományban jártas professzor szerint a szövegvilágok értelmezéséhez egyéni és/vagy csoportos munkán alapuló tanulmányokkal közelébb kerülhetünk, mintha ragaszkodnánk a százéves pozitivista és szellemtörténeti iskola elvárásaihoz. Ezt a kutatói magatartást tükrözi például Kerényi Ferenc új Petőfi életrajza (3), illetve Elek Tibor, Gerold László „monográfiája” (4).
Csakhogy az új évezredben mégis születtek példa értékű életrajzok! Ilyennek tekintem Andor Csaba Madáchát (5), függetlenül attól, hogy a „profi” irodalomtörténészek nem vesznek róla tudomást, és Ferenc Győző Radnótiját (6). Az előző nem született volna meg a szerző alapos mikrofilológiai kutatásai nélkül; a másikban pedig óriási szerepe volt az özvegy segítségének, s a szerző lírikusi beleérzésének.
Magam már az 1980-as években gondolkodtam életrajzíráson. Az észt íróról, Tammsaaréról szóló javaslatomat (Írók Világa-sorozat) az Európa Könyvkiadó elutasította. Jókairól és Mikszáthról már megjelentek kezdeményeim (7). Elkészítettem a Baka-életrajz tervezetét (8), ám ez a munka a magánéleti elfoglaltság és az író családja támogatásának hiánya miatt nem valósulhatott meg. S 2011 nyarán, egyfajta ujjgyakorlatként, százharmincnyolc miniéletrajzot készítettem a szegedi Mozaik Kiadónak.
A Gion család történetéhez
Sajnos szegedi laikusként nagy nehézségekkel küzdök. Legelőször is hihetetlenül sok a hiányos adat. Igaz, Gion Nándor meglehetősen sok naplójegyzetet hagyott hátra; különböző interjúiban vallott is magától (emellett szépirodalmi alkotásaiban is sokat szólt a családjáról) – ám sajnos nem tudok hozzájutni az OSZK-ában őrzött nyolc cipősdoboznyi hagyatékhoz. A szerző családjáról hihetetlen keveset lehet tudni; legnagyobb segítőm a szegedi főiskolai tanár, Gion János volt, aki az ún. „nagy-Gionok” családfájával ismertetett meg (9). A még élő Gion-hozzátartozók viszont hallgatnak. 2001 óta, mióta Gionnal foglalkozom sem az öccse, Márton (és családja), sem második felesége Juba/Gion Eszter, sem Gábor fia, sem Katalin lánya nem ad információt, pedig nem holmi bulvárcélokból kértem tőlük.
Egyedüli segítségem a szenttamásiak kultusztisztelete; ennek központja a szenttamási Gion Nándor Emlékház. Nagyon köszönöm az „adatgazda”: Horváth Futó Hargita (10) és Németh Dezső segítségét. Nélkülük ennyit sem gyűjthettem volna össze.
Ha valamikor elegendő adatbázis áll a rendelkezésemre, akkor a család történetét először bele kell illesztenem Szenttamás, majd Jugoszlávia és Magyarország történetébe. Megjegyzem, hogy az ősökről szinte elégséges adatot olvashatunk a Latroknak is játszott tetralógiábann (11).
A gyermekkor (1941-1955)
Mint ismeretes, Gion Nándor 1941.02.01-jén született. Édesapja, Gion Mátyás (12), nem vélte életképesnek, de édesanyja, Gallai Teréz (13), megmentette az életét. A megmaradó csecsemőt 9-én keresztelték Ferdinánd névre, az édesapa 10-én jegyeztette be a helyi anyakönyvi hivatalban (14).
A második világháború alatt kétszer is veszélyben volt: egyszer egy elfertőződött oltástól a szegedi klinikán hozták vissza az életbe (nehezen is mozgatta a kezét), 1944-ben pedig ráomlott a lövészárok a helyi harcokban.
A fiú a jövő reménysége volt a Gallai, Gion és Krebs családban; a háború utáni évek zavaros időszakát (erről olvashatunk az Aranyat talált című regényében) szerencsésen vészelte át. 1947.02.02/3-án megszületett öccse, Márton.
Gion Nándor 1947 őszétől a szenttamási Arany János Általános Iskola tanulója lett. Általános iskolás éveiről az Emlékház és a visszaemlékező lakosok adataiból tudunk. Például 1950-51: 4. osztályban Birényi Borbála tanítónő volt az osztályfőnöke.
Lehetséges, hogy a negyedikes vagy az ötödikes nyarához kapcsolódik az Ezen az oldalon című regénye. Ötödikben (1951-52.) Aladics János magyartanára büszkén mutogatta. barátságról írt fogalmazását. Hatodikban (1952-53.) tanárai voltak: Rihter Irén, Beretkáné Gálik Jolánka, Faragó Gizella, Tőzsér Ferenc igazgató, Ádám Erika, Aladics János.
A hatodikat követő nyáron játszódik A kárókatonák még nem jöttek vissza és az Izidor. Hetedik őszén a Sortűz egy fekete bivalyért, telén Az angyali vigasság, tavaszán a Zongora egy fehér kastélyban. Hetedik-nyolcadikban Labányi Faragó Gizella volt az osztályfőnöke. Úgy vélem, hogy a nyolcadikos évhez, illetve az előző és következő nyárhoz kötődik a Postarablók című regénye (15), illetve az Olyan, mintha nyár volna novelláskötetének tanyabontáshoz kapcsolatos történetei.
Részletesebb adatok csak a Gion-vallomásokban olvashatók (majdnem belefojtották a vízbe; verekedések, focizások, bandasztorik).
A kamaszkor (1955-1959)
Gion Nándor a sikeres ún. kisérettségi vizsga után családi javaslatra úgy döntött, hogy tanoncnak áll (a vele egy napon született szenttamási Végel László, a későbbi író, gimnazista lett).
Először egy kereskedőnél lett inas, majd egy Romoda nevű kerékpárműszerésznél (16). Ugyanekkor végezte el a szenttamási Vegyes Típusú Ipariskola III. osztályát fémipari mechanikus szakon (az általános iskola 7-8. osztályt elismerték első két évnek). Ennek az időszaknak az élményvilágot dolgozza fel az Engem nem úgy hívnak című regénye (ebből következtette Elek Tibor, hogy autószerelőnek tanult).
1956-ban mestere és tanárai ajánlására, illetve tanulmányai eredményeit beszámítva felvették a Szabadkai Fémipari Középiskola második osztályába (géplakatos szakmunkás bizonyítványt szerez majd itt). Másod- és harmadéves korára tehetőek az irodalmi kezdeményei, amelyek az Emlékházban találhatók.
Az internátusban lakó fiú az új közösségeiben is kezdeményező szerepet töltött be, s közéleti aktivitása révén 1958-ban felvették a Jugoszláv Kommunisták Szövetségébe. (A család ugyan nem örült ennek a lépésnek [vallásosak voltak; az apa magyar honvédként alig úszta meg az 1944-45-ös tisztogatásokat], de a fiatal Gion nem az ideológia miatt lépett be, hanem mert világos lett számára, hogy a szocialista Jugoszláviában csak így lehet esélye kiteljesítenie önmagát.)
Hogy milyen volt ez a kamaszkori világ, arról hitelesen és elképzeltetően ír a Kétéltűek a barlangban című regényében (nemcsak a középiskola utolsó éveiről, hanem az azt követő évekről is). Ifjúsági regényeiről több elemzést is készítettem (17).
A pályára állás (1959-1967)
A család nem bánta, Gion szeretett volna továbbtanulni; 1959 nyarán sikertelenül felvételizett Belgrádon a gépészmérnökin (49 pontot ért el, 50 volt a határ).
Hazafelé tartva, az újvidéki állomáson találkozott Aladics János volt magyartanárával (ekkor már újságíró volt), s a tanácsára jelentkezett a Sinkó Ervin vezetésével ekkor meginduló magyar szakra. 1959-63 között végezte el a magyar szakot az újvidéki egyetemen (közben az újvidéki magyar rádió ösztöndíjasa is volt).
Az egyetemi közösségi életéről az Emlékház képei vallanak. Gyaníthatóan szerepe volt Gionnak az egyetemi pártéletben is; de inkább a hallgatók között, mint az oktatók pártszervezetében. Az egyetemi oktatás minőségéről Sinkó Ervin, illetve a későbbi Bori Imre tanulmányai vallanak.
Az újvidéki egyetemisták közül megemlítem Matijevics Lajos, Gerold László, Utasi Csaba, Csáky S. Piroska, Bosnyák István, Laták András, Dóró Sándor, Fehér Ferenc, Hegedűs-Budánovics Ida (Gion Nándor első felesége), Bányai János, Végel László és Tolnai Ottó nevét.
Gion ebben az időben már figyelmet felkeltő irodalmi munkássággal jelentkezett. Álnéven és saját nevén jegyzett szépirodalmi alkotásai a kor allegorikus igényeinek feleltek meg; írt tudósításokat, recenziókat, kritikákat – tagja lett az Új Sympozion nemzedékének.
A diploma megszerzése után nem ment tanítani; 1963-tól 1983-ig az újvidéki magyar rádió munkatársa lett. Rádiós riporterként, újságíróként gyakorlott tollforgatóvá vált (18).
Miután 1963-64-ben letöltötte katonai szolgálatát Stipen (Macedóniában), megházasodott. Feleségül vette volt egyetemista társát, Hegedűs-Budánovics Idát (19).
1967-ben Gábor fia születése után néhány héttel egy tragikus balesetben elveszítette feleségét. A „nagy-Gionok” felajánlották az örökbe fogadást, ám az író úgy döntött, hogy inkább szülei neveljék fel a gyermeket.
A sikeres író (1967-1984)
Mint említettem, Gion kezdetben allegorikus antik történeteket írt; ezekkel nevet szerzett.
Az első sikert az 1968-ban megjelenő Kétéltűek a barlangban című regényével érte el (a Forum Kiadó első díja). A mű részletező elemzésével nem foglalkozom. Az egyetemista és az azt követő évek albérleti világáról az Olyan, mintha nyár volna novelláiban olvashatunk.
A megkezdett út folytatódott: a Testvérem, Joáb 1969-es regénye szintén a Forum Kiadó első díját kapta. (E művet sem elemzem itt; csak annyit jegyeznék meg, hogy a hatvanas évek korrupt kisvárosi világát ábrázolja.) Nagyjából ebben az időben döntött arról, hogy írói tehetségét szűkebb és tágabb közössége, a szenttamásiak és a jugoszláviai magyar kisebbség bemutatásának szenteli.
Valószínű, hogy tehetsége és párttagsága is közrejátszott abban, hogy 1969-től az Új Symposion szerkesztőségének tagja is lett. (Ám sikerült kimaradni a szerkesztőség felszámolásának koncepciós pereiből!)
Az újságírói munka nem terhelte annyira, hogy 1970-ben ne jelentethesse meg az Engem nem úgy hívnak című ifjúsági regényét.
A kulturális közösségi élet sikereinek egyik eredményeként 1970 őszétől 1971 februárjáig magyarországi ösztöndíjas volt. Ennek élményeit írta meg a könyvként eddig meg nem jelentetett, de az Új Symposionban közölt naplóban: Véres patkányirtás idomított görényekkel. Viszont 1971-ben megjelenhetett az Ezen az oldalon című „novella-regénye”.
1972-ben született Katalin lánya. Sikeres évek jöttek: ugyanebben az évben megjelent a Postarablók című műve, 1973-ban pedig a Híd-díjas Virágos katona című regénye. Ugyanebben az esztendőben köthetett házasságot Juba Eszterrel.
1974-ben adta közre az Olyan, mintha nyár volna novelláskötetét, amelyben későbbi regényeinek alakjai is feltűntek (pl. Burai J.). 1976-ban kiadták a történelmi regénysorozat második kötetét, a Rózsamézt.
1977-ben sikeres volt A kárókatonák még nem jöttek vissza gyerekregénye (1983: film is készült belőle), amelyért Neven-díjban részesült. 1979-82 között a Vajdasági Íróegyesület elnöke volt. 1982-ben megjelent a kötelező olvasmánnyá váló mű folytatása, a Sortűz egy fekete bivalyért, ifjúsági regény (1984: film is); 1984-ben ezért is Neven-díjat kapott.
A kísérletező író (1984-1992)
A sok kulturális közéleti elfoglaltság csökkentette Gion írói aktivitását.
Ugyanakkor új tevékenységi terültek nyíltak meg előtte. 1983-93 között az Újvidéki Magyar Színház igazgatója volt (az Izsakhár történeteinek egy része ide kapcsolódik). Írt ugyan drámát is, de ezt nem mutatta be.
1985-93 között pedig az újvidéki magyar rádió főszerkesztőjeként is tevékenykedett. (Az 1980-as évek elejének világa a Börtönről álmodom mostanában című regényében jelenik meg.)
A ciklikus történetekben gondolkodó szerző 1985-ben írta meg Az angyali vigasságot, mellyel kiváltotta a kritikusok és az irodalomtörténészek vitáját. Az volt a kérdés, hogy regénynek vagy novellagyűjteménynek tekinthető-e.
Munkásságára immár Magyarországon is felfigyelnek: 1987-ben Déry Tibor-díjat, 1988-ban József Attila-díjat kapott.
Gion közben új műnemekkel kísérletezik: 1989-ben a Zsűri Díját kapta a Televíziós Gyermekműsorok és Gyermekfilmek VIII. kőszegi Szemléjén (a Keresünk egy jobb hajót című film forgatókönyvéért). Az 1990-ben megjelent regényében (Börtönről álmodom mostanában) a költő Gion is bemutatkozott – ezért a művéért 1991-ben az Év Könyve jutalomban részesült.
Hogy Gion hogyan élt és cselekedett Jugoszlávia felbomlása idején, arról vallomásaiból olvashatunk. Mindkét gyermeke Magyarországon tanult, öccse pedig 1992-ben családjával Túrkevére költözött.
Valószínű, hogy azért romolhatott meg a kapcsolata a jugoszláviai és a magyarországi szerzőkkel, mert a rábízott emberek védelme érdekében az utolsó pillanatig kitartott munkahelyén és a pártban. (Naplóiból, interjúiból tudjuk, hogy akár nagyapjának, Rojtos Gallai Istvánnak útjából, előle is elhajlottak az ágak.) Ennek az időszaknak az élményeiről az Izsakhár és a Mint a felszabadítók című regényében olvashatunk.
Gion Nándor Szegeden (a kép jobb szélén, sötét szemüvegben), egy 1998 körül készült fényképen, az Ötágú Síp Kulturális Egyesület rendezvényén.
Új körülmények: Gion Magyarországon (1993-2002)
Még ma sem tudjuk, hogy miért; 1993 szeptemberében úgy döntött, hogy áttelepül Magyarországra. A háború befejeztével már nem volt erre tragikus ok; ettől függetlenül mégis kapott az Oktatási és Művelődési Minisztérium Thököly úti vendégházában szállást (20).
A feleség visszaemlékezéséből tudjuk, hogy a garzonlakási körülményekből szeretett volna kitörni. Az új közösségkeresés emléke az 1993-as őszi Népszabadság-interjú; ebben nyilatkozott, hogy szeretne szabadkőműves lenni. 1994.01.13-án be is választották, e hó 27-én pedig felvették a budapesti páholyba.
Gion Nándor tovább folytatta a ciklikus építkezést; Hrabalra emlékeztetve alkotásaiban nőtt az anekdota szerepe. 1994-ben megjelent az Izsakhár (2001-ben A Szivárvány harcosa címen film is készült belőle). Megkapta érte az Év Könyve jutalmat, majd a Soros Életműdíjat. Ebből az összegből (meg a megtakarításokból) Kőbányán lakást tudtak vásárolni – immár budapesti lakos lett. Ebben az időben készült a Sára Sándor rendezte 1996-os filmnek (A vád) forgatókönyve.
1996-ban kiadták a Mint a felszabadítók című kötetét, az Izsakhár folytatását. Novelláiért ebben az évben az MTI-PRESS novellapályázatának első díjában részesült; lassan elfogadott alkotói személyiséggé vált.
1997-ben végre megjelent a családtörténeti munka harmadik része: Ez a nap a mienk. Regényéért 1997-ben Márai-díjat kapott. Miközben a Kelet című folyóirat szerkesztője lett, 1998-ban megjelent a Jéghegyen, szalmakalapban című válogatott novelláskötete. Domokos Mátyás, az Osiris Kiadó kötetszerkesztője jól megkavarta a korábbi ciklikus koncepciót.
A pesti évek, a magyar rendszerváltás világát a Mit jelent a tök alsó? és a Műfogsor az égből című novellásköteteinek munkáiból ismerhetjük meg. Ezekben a novellákban is felismerhető a szerzői ciklikus szerkesztés szándéka, ám sem Valcsicsák Dóra, sem Gerold László szerkesztők nem érvényesítették (helyette saját elgondolást valósítottak meg).
Feleségének visszaemlékezése szerint 2000-ben leszakadt a szabadkőművesektől. Ebben az évben megkapta a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja kitüntetést (sajnos a Kossuth-díjat nem). Rövid történeteit 2001-ben Kortárs-díjjal ismerték el.
2002-ben a Füzi László szerkesztette Forrásban megjelent folytatásokban az Aranyat talált – a családtörténeti regénysorozat negyedik része. (Rojtos Gallai István utolsó éveiről keveset tudunk; valamikor az ötvenes évek végén halt meg. Felesége, Krebs Teréz még megszólalt a nyolcvanas évek életút-interjújában.)
A pálya vége (2002)
Gion Nándor betegségeiről barátain kívül felesége és orvosnak tanult leánya, Katalin tudna vallani. Valószínűleg komoly oka volt annak, hogy írói pályáját nem tudta kifutni.
2002.08.26-án beszállították a szegedi Újklinikára, ahol 27-én, hajnalban elhunyt. 2002.09.12-én, Budapesten, a Farkasréti temetőben temették el.
Gion után
Életművének és személyiségének emlékét őrzi a Gion-ösztöndíj, amelyben a határon túli fiatal alkotókat részesítik.
Özvegye megállapodást kötött a Noran Kiadóval – ők intézik az életműkiadást. Az első kötet még sok hiányossággal és tévedéssel indult (Mit jelent a tök alsó?); utána Füzi László szerkesztésével, és szakértő szöveggondozók segítségével már példaszerű pontossággal folyik a Magyarországon elérhetetlen szövegek kiadása (21).
Közben 2002-től Szenttamáson megkezdődött a Gion-kultusz kialakulása (22). Ennek egyik központja lett a 2010.08.14-én megnyílt Gion Emlékház. Reméljük, hogy egyszer társaság is alakul hozzá!
A Gion-életmű irányított recepciója – cikkek, bibliográfia, monográfiák – a halála után indult meg. Bízunk abban, hogy Gion aktualitása túléli a szerzőt. Ennek egyik kiváltója a József Attila-i örökség lehet: „Rendezni végre közös dolgainkat…” A másik ok, hogy az életmű domináns része a rendszerváltások (jugoszláv, magyar) tükre. Napjainkban még mindig hiányzanak az ehhez kapcsolódó művek. A harmadik ok pedig, hogy Gion Mikszáth óta a harmadik varázslatos elbeszélő!
Jegyzetek:
1: AZ ÉPÍTŐ-TEREMTŐ EMBER. Bába és Társai Kiadó, Szeged, 2008. [A kötet az MTA Kutató Pedagógus Pályadíját nyerte.]
2: Király István: Intés az őrzőkhöz. Ady Endre költészete a világháború éveiben, 1914-1918. 1-2. Szépirodalmi Könyvkiadó Budapest, 1982.; Keresztury Dezső: Mindvégig Szépirodalmi Könyvkiadó Budapest, 1987.; Szabolcsi Miklós: József Attila élete és pályája I-II. Kossuth Kiadó Zrt. Budapest, 2005 [elkészült 1998-ban].
3: Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete. Osiris monográfiák. Osiris Kiadó Budapest, 2008.
4: Elek Tibor: Gion Nándor írói világa. Monográfia. Noran Könyvkiadó, Budapest, 2009. (április); Gerold László: Gion Nándor. Tegnap és ma. Kortárs magyar írók. Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 2009. (június). Véleményemet megírtam Páros recenzió (Gondolatok a megjelent Gion-monográfiákról) In: Szeged 2009/7. és In: Az építő-teremtő ember In: w3.sulinet.hu /oroksegtar/data/tudomany… – 2011.09.15.
5: Andor Csaba: A siker éve: 1861 Madách élete, Fekete Sas Kiadó, Budapest, 2000. Véleményem: Árpás Károly: Egy régóta hiányzó munka In: Tiszatáj 2002/7.
6: Ferencz Győző: Radnóti Miklós élete és költészete. Kritikai életrajz Osiris monográfiák Osiris Kiadó Budapest, 2005. Véleményem: Árpás Károly: Radnóti-monográfia In: Szegedi Műhely 2009/2.
7: A regényíró Jókai és olvasói; Mikszáth és az ő Magyarországa. Elforgatás (Rendhagyó pályavázlat) In: KÉT CSENGETÉS KÖZÖTT Egy irodalomtanár kísérletei. Bába és társai Kiadó, Szeged, 2003.
8: Töprengések egy monográfián In: Új Dunatáj 1996/2.(06.)
9: Csak az a gyengesége, hogy a vezetéknevek és az évszámok hiányoznak.
10: Horváth Futó Hargita: Gion Nándor bibliográfia. Családi Kör, Szenttamás, 2010.; Lokális kontextus, elbeszélői szerepkörök és a szövegek átjárhatósága Gion Nándor opusában. Doktori értekezés. Újvidék, 2010. (gépirat); A Gion Nándor Emlékház kiállításai, adatai (levél 2011.09.12.) és más adatok (levél 2011.09.12.; 16.).
11: Virágos Katona; Rózsaméz; Ez a nap a miénk; Aranyat talált – lásd Noran Kiadó életműsorozata.
12: 1915.02.24. – 1980.
13: 1921.09.19.– 2002.11.08. [Édesapám 13 nappal volt idősebb; 2011.05.02-án halt meg.]
14: Itt és a következőkben Horváth Futó Hargita Lokális kontextus, elbeszélői szerepkörök és a szövegek átjárhatósága Gion Nándor opusában. Doktori értekezés Újvidék, 2010. (gépirat) adatgyűjteményére támaszkodom.
15: Ifjúsági regényeinek világábrázolásáról lásd Az építő-teremtő ember-t! In: w3.sulinet.hu /oroksegtar/data/tudomany… – 2011.09.15. vonatkozó írásait!
16: Lásd Horváth Futó Hargita bibliográfiájának vonatkozó adatait!
17: Lásd Az építő-teremtő ember-t. In: w3.sulinet.hu /oroksegtar/data/tudomany… – 2011.09.15. vonatkozó írásait!
18: Lásd Horváth Futó Hargita bibliográfiájának vonatkozó adatait!
19: 1940-1967. [Unokahúgát tanítottam a Deák Ferenc Gimnáziumban.]
20: Gion Eszter: Egy ideig nem tud részt venni a munkában in Kelet 2010/1.
21: Lásd Az építő-teremtő ember-t. In: w3.sulinet.hu /oroksegtar/data/tudomany… – 2011.09.15. vonatkozó írásait!
22: Lásd Horváth Futó Hargita doktori értekezésének adatait!
Árpás Károly Jánoshalmán született, 1955. június 21-én. Író, költő, műfordító; irodalomtörténész, történész, középiskolai tanár; közoktatási szakértő. 1980-ben végzett a szegedi JATE magyar-történelem-finnugor szakán. Általános és szakközépiskolai évek után 1988-tól alapítóként a szegedi Deák Ferenc Gimnáziumban tanít. Első művei 1970-ben jelentek meg. 1983-ban summa cum laude doktorált észt kultúrtörténetből. Szépírói és oktatói munkája mellett a 19. század irodalmával, mások közt Jókai Mórral és Madách Imrével foglalkozik, s bekapcsolódott e klasszikusok szövegkiadásába is. A jelenkori alkotók közül Baka István és Gion Nándor életműve érdekli – monográfiaszerű köteteket jelentetett meg róluk. 2007 júliusa óta a SZEGED folyóirat szerkesztőbizottságának a tagja. Munkája elismeréseként 2001-ben és 2008-ban a MTA Kutató Pedagógus Díját kapta, 2004-ben Szeged város Kölcsey-érmét és a Szegedi Akadémiai Bizottság ezüstérmét. 2011-ben megkapta a Magyar Irodalomtörténeti Társaság tanári Toldy-díját.