Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Czóbel Minka emlékezete IV.
 

0__czobel_minka.jpg

Ráhangoló 6.
 
A Czóbel Minkát bemutató válogatásunk következő részében a filozófiával incselkedő, játszadozó és a nagy létkérdéseket átélő költő vidám, majd komor arcára szeretnénk néhány fény-nyalábot irányítani.
 
 
 
 
 
 
Czóbel Minka: A józan ész
 
(Fedett veranda. A fonott nádszékeken puha liberty-párnák. Az ajtó mellett a falba beeresztve két földig érő tükör.)
(Ada, egy fiatal nő, kissé érzelgős, de azért szellemes kifejezéssel. Feri, arca öntelt, száraz érzékiséget fejez ki. Egy kecske, fehér-fekete, a veranda lépcsőzetén fölkúszó virágokat rágja le, mindég közelebb, feljebb jő.)
 
ADA
(A tükör előtt áll, leveszi kalapját.)
FERI
Hogy fölhevültél édes angyalom!
ADA
Fölizgat e forró nap nagyon.
FERI
Két arcod ég, s ajkad oly halovány.
Kezed hideg.
ADA
Kis lázam van talán.
FERI
Az Istenért! Láz? – csak ne légy beteg!
ADA
Ha meg is halnék, csak tiéd leszek.
FERI  (Magához húzza le a kanapéra, simogatja, öleli, csókolja mind hevesebben.)
Kis madaram, ne beszélj ilyen dolgot,
Te nélküled sohasem lehetek boldog.
ADA
Ki beszél erről? – Hisz a másvilágon
Is megmarad e szép szerelmi álom.
FERI
Maradjunk csak e földön édes, kérlek!
ADA
Hát nem hiszed, hogy örökös a lélek?
FERI
Ugyan ki hinne ily gyermekmesét?
Poézisnak bár kedves e beszéd.
ADA
De hát akkor mi éltünk célja itten?
Miért teremtett volna minket Isten?
FERI
Te ezt nem érted, édes angyalom,
Mert elfogult, s rajongó vagy nagyon,
Csak tényeken alapulhat az élet,
A testtel mindig egy marad a lélek,
Parányok játéka csak az egész,
Cél: fajfönntartás és a józan ész.
ADA
Hát a „faj” nem csak „egyénekből” áll?
S az egyént mind elviszi a halál,
Miért a fajt fönntartani örökre,
Ha gyökeret nem verhet földi rögbe?
FERI
Édes szívem, majd gyermekünkben élünk.
ADA
Ha már meghaltunk, mit használ az nékünk?
S mit gyermekünknek ismét „jövőt” várni,
Reménytelen bolondok táncát járni?
FERI
De hogyha így van, mit tehetünk róla?
ADA
Ki mondja, hogy így van?
FERI
Százezer próba,
A „Kétszerkettő négy”.
ADA
Nem gondolod,
Hogy lehetne oly különös dolog,
Mit kétszerkettő meg nem magyarázhat?
FERI
Édesem, félek, hogy növekszik lázad.
ADA
És nem hiszed ama csodás világot – ?
FERI
Csak azt hiszem, mit két szememmel látok.
ADA
S ha Isten őrizz! két szemed nem volna,
Az egész nagy teremtés széjjelfolyna?
FERI
Nem, megmarad, mit érinthetek kézzel
S mit megláthatok tiszta, józan ésszel.
A KECSKE
(Ezalatt egészen följött a verandára, egyszerre meglátja magát a tükörben, meghátrál, visszaugrik, dühösen nekiszökik a tükörnek, szarvával beüti.)
A TÜKÖR
Klirrrr! (Darabokra törve összeomlik.)
FERI (Dühösen fölugrik, kezdi a kecskét ütni.)
Átkozott dög! Te cudar buta állat!
Eltörted már a két nagy üveg tálat,
S most a tükröt… De ilyet ki is képzel?
ADA
Szegényke, azt gondolta, józan ésszel,
Hogy helyesen fogja föl a világot.
Mert csak azt hitte, mit két szeme látott.
 
A józan ész című „habkönnyű” verses jelenet csak az Új Idők 1900. január 14-i számában jelent meg eddig.
 
 
A norna éneke
 
Csak be a ködbe!
Hisz köd az élet,
Belé napsugár
Alig, hogy téved.
 
Csak rémület-szülő
Sötétlő árnyak,
Tán körvonalja
Kiszáradt fáknak?
 
És amott távol
A ködön keresztül,
Tán örök tavasznak
Visszfénye rezdül?
 
Csak be a ködbe! –
Pihenni vágyom.
Az élet fáraszt,
Meglep az álom.
 
Kitérés nincsen,
Csak be a ködbe!
Rövid időre?
Vagy mindörökre?
 
A norna énekét először A Hét 1894. évi 48. száma közölte, majd A virradat dalai című kötetben látott napvilágot, 1896-ban, továbbá a Kakukfüvek és a Boszorkánydalok címet viselő válogatott kötetekben.