Burkus Márti
Posztumusz Ady-vers – Juhász Gyula tollából
,,Kúnfajta, nagyszemű legény volt,
Kínzottja sok-sok méla vágynak,
Csordát őrzött és nekivágott
A híres magyar Hortobágynak.”
1877. november 22-én, 138 évvel ezelőtt született Ady Endre, a 20. század és a Nyugat első nemzedékének egyik legjelentősebb költője, a magyar szimbolizmus kiemelkedő alakja. A 19. század végének és a 20. század elejének új törekvései az ő költészetében teljesedtek ki első ízben. Neve új korszak kezdetét jelöli irodalmunk történetében.
Ady nem csupán a költészetében, de publicisztikájában is maradandót alkotott. Már saját korában nagy népszerűségnek örvendtek cikkei. Híres sajtóperét valamennyi Ady-kedvelő ismeri, de vajon hányan hallottak szinte már legendás Nincsen, nincsen!? című művéről – illetve annak bonyodalmairól?
Amikor 1923-ban Pásztor Bertalan, erdélyi magyar publicista, a Szabadság című nagyváradi lap szerkesztője megtalálta íróasztalának fiókjában a Nincsen, nincsen!? című, Ady nevével lezárt kéziratot, nagyon megörült, hiszen úgy vélte, megtalálta a költőnek egy, a század elején elkallódott írását. Ady ekkor már négy éve nem élt, így nagy szenzációnak számított egy mindaddig még nem ismert műve.
Pár héten belül Az Est című folyóiratban Lestyán Sándor főszerkesztő le is közölte a verset, azonban Kosztolányi Dezső – aki köztudottan nem ápolt jó viszonyt a néhai költővel – kételyeinek adott hangot… Talán nem is biztos, hogy Ady-vers került elő, vélekedett. Véleményét többek között azzal indokolta, hogy a költemény túl egységes és zárt Ady verseihez képest, illetve az Ady-életműtől eltérő művészi elemeket mutat. A rímek és a műben használt szimbólumok sem vallottak Adyra Kosztolányi szerint, emellett az írásképben is talált eltérést – habár az aláírás szinte megtévesztésig hasonlított.
Ady Endre 1900 táján írt versei átmenetet mutatnak a debreceni versektől az Új versek irányába. A Még egyszer című kötet versei íródtak ekkor, de ezeken a műveken egyáltalában nincsenek még ott azok a külső jegyek, amelyek a későbbi Ady-verseket jellemzik. Ezt a véleményt Móra Ferenc is osztotta, s hozzátette, hogy árulkodó lehet a javítás módja is: Ady mindig úgy javított, hogy ne lehessen látni, mi volt az áthúzott gondolat.
Kosztolányi végezetül arra jutott a posztumusz Ady-szöveg vizsgálatával, hogy nem más az, mint kortársának és egyben jóbarátjának, Juhász Gyulának a játszadozása – és igaza lett.
Amint Kosztolányi fölvette ezt a lehetőséget, a sajtó azonnal megkérdezte a szegedi származású költőt, s a gyanú beigazolódott. Juhász Gyula nagyváradi évei alatt, művészi kísérletezésnek szánta a verset, és nem kívánta nyilvánosságra hozni. Csupán kipróbálta, milyen lehet belelátni egy másik költő lelki világába. Nyilatkozatát Az Estben felháborodás fogadta. A Kosztolányi-hívek és az Ady-hívek között egy valóságos ,,el classico-i” szócsata bontakozott ki, Juhászt pedig plagizálással vádolták. Az ilyen félreértések, mindössze öt évvel Ady halála után egyszerűen megbocsáthatatlanok – írja Bíró Lajos Disputa című írásában, 1924. március 1-én, a Nyugatban.
Juhász Gyula világított rá arra a legnagyobb különbségre, amit a viták során egyik fél sem vett észre: Ady főként elvont dolgokat, érzelmeket emelt szimbolikus helyre, és írt nagy betűvel. Juhász Gyula írásában viszont a harmadik versszak első sorában jelenik meg a következő kép: ,,Te vagy e Világ Közepe”. Ez azonban nem egy szerelemre, nem egy lányra vagy a költő lelkére utal, tudniillik a Világ Közepe egy korabeli nagyváradi kocsma volt, ahol Juhász Gyula borozgatás közben megírta a verset. Tehát a kép közel sem tekinthető szimbolikusnak.
A kézirat végül 1944-ben Nagyváradra, az Ady Múzeumba került, ahol mind a mai napig megtekinthető, a vers pedig bekerült mind az Ady Endre, mind pedig a Juhász Gyula összesbe.
Végül álljon itt maga a szöveg:
Nincsen, nincsen!?
Nincs Semmi és nincs: Minden,
Csak az én szívem van és volt,
Az én nagy, véres, mámoros Szivem,
E szent, e félholt!
Nincsen Öröm és nincsen Szerelem,
Nincsen Vigasz és nincsen Pénz,
Csak én mindenem és én semmim,
Csak én Szivem, te élsz!
Te vagy e Világ Közepe,
Körötted forognak balogul
A bús csillagok s e beteg Föld,
Borúdra mind borul!
Szívem, előtted térdre esem
S dalolom a legszebb zsolozsmámat,
Tiéd a Világ, a Szépség, a Bűn
S Kincseim Kincse: a Bánat!
(1908)
Források:
Bíró Lajos: Disputa. Nyugat. 1924/5. / epa.oszk.hu/00000/00022/00354/10751.htm
Juhász Gyula összes versei. Arcanum. Budapest, 1997.
Burkus Márti 1994-ben született Gyulán. 2009 és 2013 között a szegedi Gábor Dénes Szakközépiskola informatika szakán tanult, az érettségi után pedig a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karára iratkozott be kommunikáció és média szakra. Tanulmányai alatt többször jelentek meg cikkei a Hökkentő című egyetemi lapban, majd szakmai gyakorlata során a TiszapART Televíziónál látott el szerkesztő-riporteri feladatokat. Jelenleg is itt dolgozik, emellett a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán magyar-történelem tanár szakon tanul.