Megfigyelés, besúgás – ez (is) a történelmünk
Beszélgetés Ilia Mihállyal
Ilia Mihály. Sokaknak „csak” A Tanár Úr. Hivatalos titulusa szerint irodalomtörténész, irodalomkritikus és szerkesztő. Valójában a szegedi bölcsészkar világszerte (el)ismert oktatója, egyike a XX. század végi, XXI. század eleji magyar irodalom meghatározó személyiségeinek. Világéletében alkotó ember, az univerzitás révén a fiatal, redaktorként az idősebb nemzedékek szemléletének, gondolkodásának is formálója; fölmérhetetlen kapcsolati tőkével, lenyűgöző irodalom- és társadalomtörténeti ismeretanyaggal. A Tanár Úr sorsa az egyetem mellett a Tiszatájjal is összefonódik: szerkesztője, rovatvezetője, főszerkesztője az irodalmi folyóiratnak. Munkásságával mindig a minőséget szolgálja, építi, miközben a kortárs magyar literatúra mesterséges határokon átívelő természetes teljességét vallja. A Kádár-rezsim titkos szolgái lehallgatóberendezést szerelnek föl egyetemi- és szerkesztőségi-szobájában, de még a lakásában is. Megfigyelése egészen a rendszerváltásig tart, a róla szóló jelentések több ezer oldalra rúgnak. Közel negyven besúgó serénykedett körülötte. Ám aki kérte, annak megbocsátott. – Dr. Ilia Mihály emeritus professzort Tráser László kérdezte megfigyelés terhe alatt végigdolgozott éveiről, legelőször is arról, a „szervek” iránta tanúsított kiemelt érdeklődését vajon szerkesztői munkájával vonta a fejére?