Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bene Kálmán
Elpusztíthatatlan városi legendák Madách Imréről
(A Tragédia körüli hiedelmekről)
 
Máté Zsuzsanna készülő könyvében[1] idézi Madách Imre 1862. november 2-án Nagy Ivánnak írt levelét a Tragédia keletkezéséről: „Különös története van ennek Az ember tragédiájának. – Valóban igaz: habent sua fata libelli.” Terentius Maurus Carmen heroicum-jának szállóigévé vált idézete csakugyan igen találó Madách nagy művére vonatkoztatva. Ennek a könyvnek a sorsa tényleg figyelemreméltó, sőt: izgalmas, érdekes történet. És ez „a különös történet már másfél évszázada tart és folytonosan íródik napjainkban is [....] a legkülönbözőbb médiumokon keresztül, igen sokszínű viszonyt teremtve a Tragédia és a szövegéhez valamilyen módon kapcsolódó, többségében autonóm műalkotás között.” – írja Máté Zsuzsa, majd három fontos kapcsolódási pontra hívja fel a figyelmet:
 
1) az illusztrációk – esetükben a szöveggel a legszorosabb összeköttetésben álló műalkotások születnek;
2) az adaptációk – ekkor valamely más művészeti ág jelhordozójára (pl. színház, film, rajzfilm stb.) ülteti át az adaptáló a művet;
3) végül nem ritkán találkozhatunk a Tragédia valamely gondolatának ’továbbírásá’-val, ’felhasználásá’-val, ’kölcsönzésé’-vel, illetőleg egy vagy több Madách-i mozzanatára való ’rájátszás’-sal,
 
Ezen kapcsolódási pontokhoz sorolnék még egy fontos tényezőt, mégpedig Az ember tragédiájá-t születése óta övező tévhiteket és városi legendákat. A Tragédia-legendáriumnak, természetesen, létezik pozitív oldala: ebbe a kategóriába tartozónak gondolom a fentebbi 3) ponthoz sorolható alkotásokat, azaz azon műveket, amelyek nem születhettek volna meg, ha szerzőjük nem ismeri és nem értékeli nagyra Madách főművét (ilyenek Karinthy Madách-paródiái, a Tragédia újabb színekkel való kiegészítései[2], vagy egyéb, a nagy mű ihlette jelentős és kevésbé jelentős szépirodalmi alkotások[3].) Jelen az írásban azonban a legendárium kevésbé értékes, de az alkotás világához ugyanilyen szorosan kapcsolódó tévhitekről, az úgynevezett városi legendákról lesz szó, melyek nagy része mind a mai napig makacsul tartja magát a közgondolkodásban.
   Vegyük hát sorra a legismertebb, legelterjedtebb tévhiteket!
madach.jpg 
Arany János írta a Tragédia minden szép sorát?
 
Az ilyesfajta legendák cáfolata, kiigazítása fontos feladat – ugyanakkor fel kell mutatni az efféle Tragédia-legendák pozitív tulajdonságait is, végtére is ezek a mítoszok ráirányítják a figyelmet a nagy mű-re, alaposabb megismerését indukálják, s arról se feledkezünk meg, hogy eme legendák magja olykor nagyon is valóságos.  Vegyük például az egyik leginkább elterjedt vélekedést! Eszerint Arany János baráti segítsége, az ismeretlen tehetség, Madách Imre művének „átigazítása” olyan mértékű volt, hogy a legtöbb híressé, szállóigévé vált sort egyenesen Arany tette hozzá a Tragédiához. Való igaz, hogy ilyenre is van példa: az Úr első megszólalását a ma ismert formájában részben Arany írta (Arany János szavai a dőlt betűvel írtak):
 
Be van fejezve a nagy mű, igen.
S úgy összevág minden, hogy azt hiszem A gép forog, az alkotó pihen.
Évmilliókig szépen elforog eljár tengelyén,
Mig egy kerékfogát ujítni kell.
 
Ugyanakkor makacsul tartja magát az a tévhit is, hogy a záró sort szintén az Arany János nevű „szerzőtárs” tette hozzá a Tragédia szövegéhez. Még a budapesti Nemzeti Színház 2002. március 15-ei nyitóelőadásának recenziójában is azon lelkendezett egy országos napilap kritikája, hogy milyen nagyszerű ez a Szikora-féle előadás, ahol végre kihagyták a nem Madách Imre által papírra vetett, eszmeiségét meghamisító záró sort. Pedig minden nagyobb könyvtárban fellelhető a kézirat fakszimile-kiadása és Striker Sándor „érintetlen szövegű” kiadása[4], amely Arany János javításait elhagyva közli a Madách-mű szövegét – magától értetődően a híres záró sorral együtt, hiszen azt Madách írta.
 
Hány évig dolgozott Madách fő művén, avagy írt-e Lucifer című „Ős-Tragédiát”?
 
Szintén matuzsálemi korba lépett már a Tragédia keletkezésének időtartamáról terjesztett téveszme. Igen sokan kardoskodnak amellett, hogy a nagy mű előzmények, korábbi szövegváltozatok nélkül, egyetlen, egységes szövegként „pattant ki” költője agyából, miként Minerva Jupiter fejéből – és ez mindössze 13 hónap alatt történt, miként az a kézirat egyetlen fennmaradt vázlatlapján olvasható:
 
 k-vazlatlap.jpg
Az ember tragé...iája
     drámai költemény
kezdtem 1859 Feb 17 végeztem 1860 Mar 26án
 
Kerényi Ferenc, a legújabb kritikai kiadás szerkesztője is makacsul ragaszkodott ehhez az elképzeléshez, jóval későbbi legendagyártásnak minősítve a családi körből származó és a barátok által közreadott olyan emlékezéseket, melyek ennek ellentmondottak. A kritikai kiadásban pontosan ismerteti is ezeket a hamisnak tartott adatokat.[5]  Mint írja: „A legendás keletkezéstörténetekre azért kellett részletesen kitérnünk, mert kritikai elemzésükre sor nem került, viszont – mintegy Voinovichtól hitelesítve – nemcsak máig éldegéltek, hanem a legújabb életrajzban (Andor, 2000) valamennyi az irodalomtörténeti adat rangján szerepel, sőt Pétery nyomán a Tragédiának immár három változata (1853, 1856-57, 1859-1860) kronológiai tényként.” Kerényi szerint tehát nincs bizonyíték arra, hogy Madách már 1859 előtt dolgozhatott a Tragédia vázlatain, írhatta első szövegváltozatait – nincs erre adat, állítja, tehát helyezzük az egészet a legendák birodalmába! Pedig arra, hogy az emlegetett korábbi változatok merő kitalációk, hagymázas mesék lennének – arra szintúgy nincs bizonyíték. Kerényi csupán egy elveszett, 1857. utáni Bérczy Károly-levelet fogad el előzményként, amelynek alapján „a Tragédia keletkezéstörténetének kezdetét 1857. február 7 utánra kell tennünk”[6]. Holott léteznek hitelesebb bizonyítékok is a keletkezéstörténet közel egy évtizedre nyúló időtartamára. Az írásunk elején már idézett, Nagy Ivánnak írt Madách-levél ugyanis így folytatódik:
 
„Már több esztendeénél, hogy készen van.”
(Vagyis: több esztendeje kész!)
 
Ez a több év arra utal, hogy a Tragédia valamelyik fogalmazványa már 1861 novembere előtt, akár 10-15 éve is elkészülhetett[7].
   Ugyanígy a kritikai kiadás által legendának minősített Lucifer című első változat sem mese: maga Madách írja le ezt a címet egy 1841 táján (!) papírra vetett ifjúkori zsengéje kéziratára.

n.-e.-lucifer.jpg

ím, ott olvasható a Lucifer cím a Nápolyi Endre kéziratán is, a második fel­vonás elején[8]. Ugyan nem tudjuk, mikor került a kéziratra ez a be­jegy­zé­s, de elképzelhető, hogy akár még 1850 előtt. Ez pedig azt jelenti, hogy nem zárható ki a lehetőség, miszerint Az ember tragédiája alapötletétől a végső szövegváltozatig másfél évtized telt el!
 
Bory László a valódi szerző?  (avagy A bolhák eredete)
 
Persze, van olyan keletkezéstörténeti legenda is, amelyet 100 százalékosan a mesék birodalmába utalhatunk. Ilyen például az úgynevezett Bory-mítosz, melynek állításait mind a kritikai kiadás, mind Andor Csaba érdekes tanulmánya[9] meggyőzően cáfolta. E legenda szerint Az ember tragédiájá-t nem Madách, hanem a család tiszttartójának fia, a Madáchot ügyvédi vizsgájára felkészítő Bory László írta. A tragikusan fiatalon elhunyt Borytól galádul ellopta a művet a gazdag nemesúr, s ez az oka annak is, hogy később nem írt semmit, ami a Tragédiához fogható – állítják a mindentudó Bory-hívők. Pedig elég elolvasni a Bory László kéziratából Andor Csaba által az említett tanulmányban közreadott versezet néhány strófáját, hogy rájöhessünk: milyen bugyuta, Madách stílusától, gondolatiságától fényévnyi távolságra eső „mitológiai” költemény A bolhák eredete. Íme, egy rövid mutatvány:
 
[48] ,,Ezt az aluvó Népet,
Elől, hátúl, középet,
Marnotok kell, busásan,
Amúgy Magyar-miskásan.
 
[49] ,,Ne kiméljétek őket,
E' lusta henyélőket;
Rajta fiúk! múnkára,
Kiki menjen dolgára!” –
 
[50] Erre az ádáz Sereg,
Mint homok-szem, szétpereg;
A bástyákra felmásznak,
Ellenikre – rohannak. –
 
[51] A' szűk nadrág rokolya,
Czipellő, gatya-korcza,
Mellény, Mider, harisnya,
Őket nem hátráltatja. –
 
[52] Akadnak sok nyilásra,
Nagy mélységű forrásra;
Itt egyet hörpentenek;
'S azzal tovább ügetnek.
 
[53] Egyszer szóll egy kis Fika:
,,A' lessz legjobb Tactica,
,,Rontsúnk rájok hátúlról,
,,Ne féljűnk az ágyúktól.”
 
Mi volt (ha egyáltalán létezett) Az ember komédiája?
 
Gyakran találkozhatunk a Tragédia ellendarabjának, pendant-jának, Az ember komédiájá-nak legendájával is. Erről a nem létező műről már Madách életében is sokat írt a korabeli sajtó, s eme hiedelem olyan mélyen beleásta magát a legendákat szerető, azokat „szájról szájra” terjesztő okosok tudatába, hogy még a harmadik évezredben is akadt orgánum, amely teret adott neki. Nevezetesen a felvidéki Szabad Újság 2006. április 5-ei számában jelent meg az alábbi cikk:
 
 szabad-ujs-2006.-04.05..jpg
 
Ez azonban már egy új változata a legendának (bizonyságául annak, hogy a mítoszok önálló életre kelnek). A cikkben hivatkozott derék Krúdy Gyula-leszármazott fejében összekeveredhetett két ismeret: hallott valamit a fantom-műről, Az ember komédiájá-ról, ugyanakkor arról is, hogy a Tragédia egyik első jeles kritikusa, Erdélyi János Az ördög komédiája címet ajánlotta a Tragédiá-nak[10], s ezeket az információkat kutyulta jól össze.
   Madách korában annyira komolyan hittek Az ember komédiája létezésében, vagy legalábbis abban, hogy készül Madách műhelyében, hogy még a Koszorú nekrológjába is bekerült, igaz, az -U szignójú szerző (valószínűleg Arany János) rögtön meg is cáfolta a hírt.
 
 koszoru-nekr.jpg
 
Pedig érdemes volna elgondolkodni azon, mi lehetett az alapja annak a makacs hitnek, hogy Madách megírta a „komédiát”, vagy legalábbis dolgozott az ötleten…
 
Mi nem lehet Az ember komédiája-legenda valóságalapja?
 
Madách Imre töredékben maradt alkotása, a Tündérálom ugyanolyan drámai költeménynek készült, mint a fő mű, a megjelent első színből (és a további tervekből, vázlatokból) az derül ki, hogy a Csongor és Tünde meséjével, műfajával ugyan rokonítható, de a komédia műfajához semmi köze nincs.
   Tudjuk azt is, hogy 1862 körül egy korábbi, a reformkorban, pályázatra írt drámájának, a Férfi és nő című Heraklész-történetnek kéziratát barátja, Nagy Iván segítségével le akarta másoltatni, s ki akarta kérni az Akadémia véleményét, hogy annak ismeretében átdolgozhassa a darabot. Ám az sem zárható ki, hogy szempontokat szeretett volna kapni, mert meg kívánta méretni magát egy drámapályázaton? Ez lenne vajon Az ember komédiája-legenda alapja? Ismervén a Férfi és nő pályaművet, nehezen tudom elképzelni egy komédia kiindulópontjaként. Madách fentebb leírt igyekezete, tájékozódása a drámapályázat szempontrendszere felől sokkal inkább egy másik (némelyek szerint általam gyártott) legenda valóságalapja lehet…
   Ez pedig egy megvalósult pályamű, az 1863-as Karácsonyi-pályázaton kiemelt és megdicsért, de a jutalmat el nem nyerő József császár című tragédia lehetett, melyről az eredményhirdetés (1864. április) után felröppent újsághírek, találgatások Madáchot és Szász Károlyt fogták gyanúba szerzőként. A gyanú – véleményem szerint – Madách esetében igen alapos, a mű elolvasása nyomán minden jel arra mutat: ez bizony lehetett Madách hattyúdala, viszont nagyon nem illik bele Szász Károly drámai életművébe. Csakhogy! Két évvel az eredményhirdetés után Szász Károly elvállalta a szerzőséget, sőt, azt is tudjuk: ki akarta adni a darabot, és be akarta nyújtani a Nemzeti Színház drámabíráló bizottmányához, mi több: felolvasott a műből a Kisfaludy Társaság ülésén... Ezzel látszólag eldőlt a szerzőség kérdése. Még egy Szász-kéziratot is találtam, amelyben a pályaműhöz képest több jelenetet átírt a szerző.  Ez a kézirat reflektál a pályázat bírálati jelentésében felvetett hibákra, megkísérli javítani az alapművet. Igen ám, de mindehhez kikéri az Akadémiától a pályamű eredeti kéziratát és lemásoltatja! Jó, fogadjuk el, hogy bizonnyal elhányta az eredeti, saját kezű fogalmazványt... Azonban arra már nehezebb magyarázatot találni, hogy a betoldott jelenetek miért nem állnak köszönőviszonyban sem az eredeti pályamű jeleneteivel? A beharangozott kiadás és színházi bemutató pedig minden indoklás nélkül elmaradt. Tehát: mégsem bizonyos, hogy eldőlt, ki a József császár szerzője![11]
 
jozsefcsaszar.jpg
 
   Egy azonban biztos: a József császár sem Az ember komédiája....
 
Mi lehetett Az ember komédiája?[12].
 
Honnan a szellemes cím, a makacs híresztelés, hogy Madách írt egy ilyen című művet? Hírlapi kacsa lenne az egész? Feltevésem szerint nem. Hipotézisem, hogy Madách megírta Az ember komédiájá-t, méghozzá a Tragédiá-val egyidőben, párhuzamo­san, megalkotva a drámai költemény pen­dant-ját. Ez a párdarab A civilizátor, amelynek címe ugyanúgy a darab negatív hősét, az intrikust jelöli, mint a Tragédia első címe tette ezt. Lucifer komédiabeli alakváltozata Stroom, a civilizátor. Emellett a nyil­vánvaló párhuzam mellett még számos érv, észrevétel hoz­ható fel e hi­potézis megalapozottságára, arra tudniillik, hogy ez az arisz­tophanészi ko­média nem csupán felelet a Bach-röpiratra, de ez a darab valójában a Tra­gé­dia travesztiája is egyúttal.
   1860 táján, ha csak annyi hír szi­várgott vol­na ki, hogy Madách Imre a Bach-korszak gúnyrajzát írta meg, azzal leg­alábbis egy újabb ház­kutatást kockáztatott volna. Ugyanakkor leg­kö­zelebbi barátai bi­zo­nyá­ra ismerték e művet, annál is inkább, mivel az (terjedelménél fog­va) sok­kal alkalmasabb volt a felolvasásra, mint a Tra­gédia. Mégis hall­gattak ró­la. Még 1863-ban is csak annyit mertek ki­szivárogtatni, hogy Az em­ber komédiája címen darab készül. (Lehet, hogy a szerző, amikor fel­ol­vasta művét barátainak, még nem tekintette vég­le­gesnek a szöveget, és ta­lán címe sem volt még, vagy – ami elvileg nem elképzelhetetlen – épp az volt a cí­me, ami aztán a sajtóban el­ter­jedt! Madách nyil­ván nem cáfolta volna a hí­resz­te­lést. Cá­fo­la­ta ugyanis azt jelezte volna, hogy számára sem világos, melyik mű­vé­re történt uta­lás a sajtóhírekben.)
   Vizsgáljuk meg a két mű közti párhuzamokat! A műfaj tekintetében a 15 ré­­szes, 4141 soros Tragédia ellentétele itt egyetlen „szín”, egy 916 so­ros Ko­média. A Tragédia a teremtéstől a Föld pusztulásáig terjedő több ezer éves intervallumban játszódik, a komédia egyetlen nap alatt. (Ugyan­ak­kor a Tragédia színei szintén végtelenül tömörek, időben egyik je­le­net sem tart tovább egy napnál.) A Tragédia kerete transz­cen­dens, az álomszínek a történelmi múlt, a jelen és egy el­kép­zelt jövő va­lóságos világából építkeznek. A civilizátor egyet­len színe na­gyon is kö­tődik Madách korához. A Tragédiának egyetlen konk­rét uta­lá­sa van csak Magyarországra („a nagy Hunyad”), a komédia száz szá­za­lé­kig hazai tör­ténet. A Tragédia áttételesen vall Madách éle­té­ről, koráról, kap­cso­la­ta­iról (ld. Kepler és Borbála, a kastélyában füg­gő Hogarth-met­szet és a lon­doni vásár figurái stb.), a komédia hely­szí­nét, István gazda ud­varát és házát akár Sztregovára is helyezhetnénk. A Tra­gédia bukások so­ro­zata, csak a vég marad nyitott. A civilizátor, mi­képp ez a komédia mű­faj­ához il­lik, feloldással zárul, Stroom felhagy Ist­ván gazda házának „ci­vi­li­zá­lá­sá­val”, megjavul és visszatér eredeti mes­terségéhez, a sípládához.
   A Tragédia és a Komédia (A civilizátor) nemcsak műfajilag egé­szí­tik ki egymást – mint már említettem: a Komédia esetünkben tulajdonképpen egy tra­vesztált Ember tragédiájá-nak is olvasható. A két mű: ég és föld, szellem és anyag, színe és fonákja – a Tragédia monumentális nagy­világát a Komédia hétköznapi kisvilága egészíti ki, a nagy mű „ho­mé­roszi hőseinek” helyébe a Komédia kisszerű figurái lépnek. A min­dig új­ra­kezdő, küzdő Ádámot itt egy a sorsával elégedett, a meg­pró­bál­ta­tá­so­kat az utolsó pillanatig birka módra eltűrő figura, István gaz­da váltotta fel. A tagadás ősi szelleme helyén egy bizarr, groteszk bü­rok­rata, Stroom próbálja „civilizálni” Istvánt és világát. A szivár­vá­nyo­san sok­szí­nű, a szerelem eszményét oly sokoldalúan megjelenítő Évák helyébe egy nagyon is köznapi, a szerelmet a maga nyers testi va­lójában megélő sváb cselédlány, Mürzl kerül. Az angyalok kara he­lyett itt a svábbogarak ka­ra zengi lírai kommentárjait. Athén, Bizánc, Pá­rizs, London sokarcú tö­megemberei helyére a Komédia sok­nem­ze­ti­sé­gű cselédei állnak. A Tra­gédia hőseit tehát a Komédia antihősei vált­ják fel.
   A Tragédia konfliktusai két szinten jelennek meg: egy transz­cen­dens vi­lágban az Isten és az ördög között és a való világban, az em­be­ri­ség tör­té­nel­mi küzdőterein a titáni hős és a „hitvány” tömegek, a nagy­ra törő szel­lem és a korlátokkal teli anyagi világ közt, végtelen nagy idő­inter­val­lum­ban. A Komédia összecsapásai csak egy részecske-vi­lá­got s egy adott helyzetet jelenítenek meg, itt és most, Madách je­le­né­ben: a főkonfliktus a gyarmati sorba került magyarság és az őt uraló Bach-kor­mány­zat ellentéte.
   Érdemes összehasonlítanunk a Tragédia és a Komédia drámai hely­ze­teit – itt is számos párhuzamra figyelhetünk fel. Olvassuk el egymás mel­lett az Úr első szavait és István gazda első mondatait:
 
Be van fejezve a nagy mű, igen.  / A gép forog, az alkotó pihen.
Becsűlettel bevégzők a napot. /  A baj miénk, az áldás Istené.
 
A legfrappánsabb párhuzam azonban az angyalok és a svábbogarak karának dicsőítő énekei között figyelhető meg (A civilizátor 229–234. és Az ember tragédiája első 4 sora).
   A drámai helyzetek, jelenetek között olyanokkal is találkozunk, ahol a fent idézett szövegegyezéshez hasonló motívumátvétel ugyan nincs meg, de egymás mellett olvasva a jeleneteket ismételten úgy érez­zük: Az em­ber tragédiája magasztos romantikus emelkedettségét hangszerelte vaskos realitássá, a megrendítően tragikus vagy lírai mozza­na­to­kat vál­toz­tatta nyers, komikus, köznapi szituációkká A civilizátor ha­son­ló té­má­jú része. Olvassuk el például Tankréd és Izóra, vagy Danton és a már­ki­nő di­alógusát szerelmük reménytelenségéről, s tegyük mellé Stroom mu­lat­sá­gos, „tudós” udvarlását és Mürzl rokonszenvesen ordináré elu­ta­sító sza­vait! Vagy tegyük egymás mellé Danton buzdító szónoklatát és István gaz­da harcra bíztató szózatát!
   A hősök, a műfaji párhuzamok és a drámai szituációk egymásra rí­me­lése mellett igencsak bizonyító erejű a két mű összetartozását te­kint­ve a nyelv, a stílus is. Ami az egyik oldalon fennkölt, magasztos, fi­lo­zo­fi­kusan gondolatgazdag, az a másikon komikus, ostobán böl­csel­ke­dő, alan­tas, durva, sőt trágár kifejezéseket is felvonultató vulgaritás. Mindkét mű sa­ját­ja a szereplők közti szójátékos, szentenciózus tömör vita – olyan rö­vid pár­beszédekre gondolok, mint az eszkimó színnek ez az idézete:
 
AZ ESZKIMÓ Nagyon haragszik társad, éhes ő is?
LUCIFER      Sőt, mert nem éhes, épp azért haragszik.
 
Illetve A civilizátorból a következő sorok:
 
STROOM    Annál veszélyesb a baj, ha nem érzzük.
ISTVÁN     Ha orvost hívunk, a betegség eljő.
 
Igazán érdekesek az azonos motívumok kétféle hangszerelésben. Csak egy példa erre is:
 
Jaj néked, föld, kesergj, jajdulj fel, / Elesett Svábia, a szent vár.
Jaj neked, világ, / Az ős tagadás kisért.
 
A párhuzamok tovább bővíthetőek, de azt hiszem, ennyi is ele­gen­dő annak a feltételezésnek az igazolására, hogy A civilizátor bi­zony le­he­tett Az ember komédiája. A Tragédia és a Komédia egybeolvasása erről győzött meg – bár ez természetesen ugyanúgy csak feltétele­zés, mint az, hogy a Tündérálom lett volna a kérdéses mű. Ha mégis az én sej­tésem a hi­he­tőbb, akkor ez felülírja a dráma kelet­ke­zé­sé­nek idő­pont­já­ról eddig vallott nézeteket is: valószínűbb, hogy az 1859-es év végére és nem az év első hónapjában készül el eme ko­mé­dia. Miért? Mert oly sok­ol­dalúan felhasználja a nagy mű sémáit, annyi­ra feltűnő a két dráma el­len­tétes együttlévősége, madáchi bi­po­la­ri­tása,[13] hogy ez előt­tem a két al­kotás párhuzamos, egy időben történő írá­sát tünteti fel va­lószí­nűbb­nek.
 
 civil.jpg
 
Zárszó
 
Minél jelentősebb, elismertebb egy szerző, annál több téves és túlzó, de a művész nagyságát növelő, elismerő és elismertető legenda fonódik köréje. Befejezve ezt a rövid tallózást, csupán arra hívnám fel a figyelmet: csak a legnagyobbaknak adatik meg, hogy a hősi halál közös sírja helyett egy barguzini temető gödrébe  képzeljék egy burját asszonyka mellé. Vagy hogy egy angol lord „négerének” (a lord nevében író megfizetett tollnoknak) tekintsenek egy Avon folyó mellől Londonba szakadt színészt. Vagy éppen az, hogy a világirodalom egyik legkomplexebb gondolati, filozófiai művét egy, a bolhák eredetéről szóló pajzán verselmény szerzőjének tulajdonítsák.
 
 
JEGYZETEK

[1] M. Zs.: A bölcselet átlényegülése esztétikummá – középpontban Az ember tragédiájával.  A könyv III. fejezetéből idéztem (Az ember tragédiája "bűvöletében").
[2] Mint pl. Fehér Bence: Kiegészítés Az ember tragédiájához. XII/a szín. In: Fehér Bence: Mégis (verseskötet). Orpheusz Könyvek, 2008. Bp. – 46-61. l., Palojtay Béla: Az ember tragédiája a Tankönyvkiadóban. XXXV. szín.  In: P. B.: Gondolatok a könyvtáron kívül. Filács Kiadó, Bp., 1999. 37-42. vagy Bene Zoltán: Lehetőség. Alternatív eszkimó-szín. In: B. Z.:  Legendák helyett. Madách Irodalmi Társság, 2006.
[3] Mint pl. Szabó Lőrinc: Isten. Nyugat, 1923. 3. vagy Baka István: Tél Alsósztregován Madách Könyvtár 25
[4] Madách Imre: Az ember tragédiája. A Tragédia-kézirat facsimile kiadása. Jegyzetek Horváth Károly. Akadémiai Kiadó, 1973 és Madách Imre: Az ember tragédiája. Drámai költemény "érintetlen változat".     in: Striker Sándor: Az ET rekonstrukciója, II. kötet - Bp. 1996, magánkiadás.
[5] Madách Imre: Az ember tragédiája. Szinoptikus krit. kiad. Sajtó alá r., jegyzetek: Kerényi Ferenc. Argumentum Kiadó, Bp. 2005. –  654-660.
[6] Idézett mű 5. 657. és 659.
[7] Erről részletesen írtam A Tragédia útja (A siker stációi) c. tanulmányomban. (In: E-könyv, a Szegedi Szabadtéri Játékok kiadása, 2011.)
[8] Hogy ez volt az ős-Tragédia címe, azt Pétery Károly visszaemlé­kezéséből tud­juk. Ma­dách képviselőtársa így idézi a költőt: ekkor kezdtem az „Ember tragédiájá”-hoz. Elő­ször Lucifer nevet adtam ennek a műnek, mellyel fogságom végéig kihúztam az időt. (A szöveget ld. Andor Csaba A Tragédia születése c. tanulmányában. In: Madách Im­re: Az ember tragédiája. II. Szövegváltozatok, kommen­tárok. Madách Könyvtár 14. Szeged–Bp. 1999. – 226. l.) Erről az ős Tragédia-változatról részletesen szó Bárdos Jó­zsef Lucifer c. tanulmánya. (In: X. Madách Szimpózium, Madách Könyvtár 30., Bp.–Ba­­lassagyarmat, 2003. – 95–113. l.)
[9]  Idézett mű 7.:  655-656.  és Andor Csaba: Ki írta Az ember tragédiáját? (A Bory-mítosz) Madách Könyvtár 9.
[10] Erdélyi János, Madách Imre: Az ember tragédiája = E. J., Pályák és pálmák, Bp., 1886. Franklin Társulat, 469-470.
[11] A kérdésről bővebben: Bene Kálmán: Ki írta József császárt? c. tanulmányát. In: Jó­zsef csá­szár. Madách Imre utolsó drámája? Lazi Kiadó, Sze­ged, 2003. 139, B. K. kiadása Madách Könyvtár 77. Madách-dráma-sorozatának IV. kötetében, kísérő tanulmánnyal, szövegmagyarázatokkal: József császár: egy Madách-apokrif? Valamint a MIT honlapjának (www.madach.hu) Madách-tanulmányok c. fejezetében.
[12] Ld. erről részletesebben Madách összkiadásunk IV. kötete bevezetőjének Az ember komédiája – egy titokzatos fantom mű Madách utolsó évtizedeiből c. fejezetét is! In: Madách Imre összes drámája. IV.  kötet  A "nagy mű árnyékában – A civilizátor, Mózes, Tündérálom , Madách Irodalmi Társaság, Szeged 2012 – 12-18.)
[13] A kifejezések Máté Zsuzsanna Tragédia-elemzésének terminus technicu­sai. (Ld. Máté Zsuzsanna: Madách Imre, a poeta philosophus. Magyar Filozófiatörténeti Könyv­tár, Bíbor Kiadó, Miskolc, 2004.)  
 
 
 
benek.jpgBene Kálmán 1947-ben született Kiskunhalason, 1957 és 1971, majd 1983 és 1999 között élt Szegeden, 1999-től a Szeged melletti Deszken lakik. A József Attila Tudományegyetem magyar-német szakán végzett 1971-ben, 1973-ban doktorált, PhD-értekezését 1997-ben védte meg. 1988-tól a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Magyar Tanszékének oktatója, majd tanszékvezetője. Az SZTE JGYPK Tanítóképző Intézet Magyar Szakcsoportjának főiskolai tanáraként vonult nyugdíjba. Számos tanulmány, több tankönyv és segédkönyv szerzője. A Vajda János kritikai kiadás XI. kötetének (Színibírálatok és színházi tárgyú glosszák) és a Madách Irodalmi Társaság által megjelentetett Madách összes művei több kötetének szerkesztője. 2007-ben Madách-díjjal tüntették ki.
 
A szerző írása korábban a SzegediLapon: A szegedi Madách-kultusz utolsó két évtizedéről