Bene Kálmán
Elpusztíthatatlan városi legendák Madách Imréről
(A Tragédia körüli hiedelmekről)
Máté Zsuzsanna készülő könyvében[1] idézi Madách Imre 1862. november 2-án Nagy Ivánnak írt levelét a Tragédia keletkezéséről: „Különös története van ennek Az ember tragédiájának. – Valóban igaz: habent sua fata libelli.” Terentius Maurus Carmen heroicum-jának szállóigévé vált idézete csakugyan igen találó Madách nagy művére vonatkoztatva. Ennek a könyvnek a sorsa tényleg figyelemreméltó, sőt: izgalmas, érdekes történet. És ez „a különös történet már másfél évszázada tart és folytonosan íródik napjainkban is [....] a legkülönbözőbb médiumokon keresztül, igen sokszínű viszonyt teremtve a Tragédia és a szövegéhez valamilyen módon kapcsolódó, többségében autonóm műalkotás között.” – írja Máté Zsuzsa, majd három fontos kapcsolódási pontra hívja fel a figyelmet:
1) az illusztrációk – esetükben a szöveggel a legszorosabb összeköttetésben álló műalkotások születnek;
2) az adaptációk – ekkor valamely más művészeti ág jelhordozójára (pl. színház, film, rajzfilm stb.) ülteti át az adaptáló a művet;
3) végül nem ritkán találkozhatunk a Tragédia valamely gondolatának ’továbbírásá’-val, ’felhasználásá’-val, ’kölcsönzésé’-vel, illetőleg egy vagy több Madách-i mozzanatára való ’rájátszás’-sal,
Ezen kapcsolódási pontokhoz sorolnék még egy fontos tényezőt, mégpedig Az ember tragédiájá-t születése óta övező tévhiteket és városi legendákat. A Tragédia-legendáriumnak, természetesen, létezik pozitív oldala: ebbe a kategóriába tartozónak gondolom a fentebbi 3) ponthoz sorolható alkotásokat, azaz azon műveket, amelyek nem születhettek volna meg, ha szerzőjük nem ismeri és nem értékeli nagyra Madách főművét (ilyenek Karinthy Madách-paródiái, a Tragédia újabb színekkel való kiegészítései[2], vagy egyéb, a nagy mű ihlette jelentős és kevésbé jelentős szépirodalmi alkotások[3].) Jelen az írásban azonban a legendárium kevésbé értékes, de az alkotás világához ugyanilyen szorosan kapcsolódó tévhitekről, az úgynevezett városi legendákról lesz szó, melyek nagy része mind a mai napig makacsul tartja magát a közgondolkodásban.
Vegyük hát sorra a legismertebb, legelterjedtebb tévhiteket!
Arany János írta a Tragédia minden szép sorát?
Az ilyesfajta legendák cáfolata, kiigazítása fontos feladat – ugyanakkor fel kell mutatni az efféle Tragédia-legendák pozitív tulajdonságait is, végtére is ezek a mítoszok ráirányítják a figyelmet a nagy mű-re, alaposabb megismerését indukálják, s arról se feledkezünk meg, hogy eme legendák magja olykor nagyon is valóságos. Vegyük például az egyik leginkább elterjedt vélekedést! Eszerint Arany János baráti segítsége, az ismeretlen tehetség, Madách Imre művének „átigazítása” olyan mértékű volt, hogy a legtöbb híressé, szállóigévé vált sort egyenesen Arany tette hozzá a Tragédiához. Való igaz, hogy ilyenre is van példa: az Úr első megszólalását a ma ismert formájában részben Arany írta (Arany János szavai a dőlt betűvel írtak):
Be van fejezve a nagy mű, igen.
Évmilliókig szépen elforog eljár tengelyén,
Mig egy kerékfogát ujítni kell.
Ugyanakkor makacsul tartja magát az a tévhit is, hogy a záró sort szintén az Arany János nevű „szerzőtárs” tette hozzá a Tragédia szövegéhez. Még a budapesti Nemzeti Színház 2002. március 15-ei nyitóelőadásának recenziójában is azon lelkendezett egy országos napilap kritikája, hogy milyen nagyszerű ez a Szikora-féle előadás, ahol végre kihagyták a nem Madách Imre által papírra vetett, eszmeiségét meghamisító záró sort. Pedig minden nagyobb könyvtárban fellelhető a kézirat fakszimile-kiadása és Striker Sándor „érintetlen szövegű” kiadása[4], amely Arany János javításait elhagyva közli a Madách-mű szövegét – magától értetődően a híres záró sorral együtt, hiszen azt Madách írta.
Hány évig dolgozott Madách fő művén, avagy írt-e Lucifer című „Ős-Tragédiát”?
Szintén matuzsálemi korba lépett már a Tragédia keletkezésének időtartamáról terjesztett téveszme. Igen sokan kardoskodnak amellett, hogy a nagy mű előzmények, korábbi szövegváltozatok nélkül, egyetlen, egységes szövegként „pattant ki” költője agyából, miként Minerva Jupiter fejéből – és ez mindössze 13 hónap alatt történt, miként az a kézirat egyetlen fennmaradt vázlatlapján olvasható:
Az ember tragé...iája
drámai költemény
kezdtem 1859 Feb 17 végeztem 1860 Mar 26án
Kerényi Ferenc, a legújabb kritikai kiadás szerkesztője is makacsul ragaszkodott ehhez az elképzeléshez, jóval későbbi legendagyártásnak minősítve a családi körből származó és a barátok által közreadott olyan emlékezéseket, melyek ennek ellentmondottak. A kritikai kiadásban pontosan ismerteti is ezeket a hamisnak tartott adatokat.[5] Mint írja: „A legendás keletkezéstörténetekre azért kellett részletesen kitérnünk, mert kritikai elemzésükre sor nem került, viszont – mintegy Voinovichtól hitelesítve – nemcsak máig éldegéltek, hanem a legújabb életrajzban (Andor, 2000) valamennyi az irodalomtörténeti adat rangján szerepel, sőt Pétery nyomán a Tragédiának immár három változata (1853, 1856-57, 1859-1860) kronológiai tényként.” Kerényi szerint tehát nincs bizonyíték arra, hogy Madách már 1859 előtt dolgozhatott a Tragédia vázlatain, írhatta első szövegváltozatait – nincs erre adat, állítja, tehát helyezzük az egészet a legendák birodalmába! Pedig arra, hogy az emlegetett korábbi változatok merő kitalációk, hagymázas mesék lennének – arra szintúgy nincs bizonyíték. Kerényi csupán egy elveszett, 1857. utáni Bérczy Károly-levelet fogad el előzményként, amelynek alapján „a Tragédia keletkezéstörténetének kezdetét 1857. február 7 utánra kell tennünk”[6]. Holott léteznek hitelesebb bizonyítékok is a keletkezéstörténet közel egy évtizedre nyúló időtartamára. Az írásunk elején már idézett, Nagy Ivánnak írt Madách-levél ugyanis így folytatódik:
„Már több esztendeénél, hogy készen van.”
(Vagyis: több esztendeje kész!)
Ez a több év arra utal, hogy a Tragédia valamelyik fogalmazványa már 1861 novembere előtt, akár 10-15 éve is elkészülhetett[7].
Ugyanígy a kritikai kiadás által legendának minősített Lucifer című első változat sem mese: maga Madách írja le ezt a címet egy 1841 táján (!) papírra vetett ifjúkori zsengéje kéziratára.
– ím, ott olvasható a Lucifer cím a Nápolyi Endre kéziratán is, a második felvonás elején[8]. Ugyan nem tudjuk, mikor került a kéziratra ez a bejegyzés, de elképzelhető, hogy akár még 1850 előtt. Ez pedig azt jelenti, hogy nem zárható ki a lehetőség, miszerint Az ember tragédiája alapötletétől a végső szövegváltozatig másfél évtized telt el!
Bory László a valódi szerző? (avagy A bolhák eredete)
Persze, van olyan keletkezéstörténeti legenda is, amelyet 100 százalékosan a mesék birodalmába utalhatunk. Ilyen például az úgynevezett Bory-mítosz, melynek állításait mind a kritikai kiadás, mind Andor Csaba érdekes tanulmánya[9] meggyőzően cáfolta. E legenda szerint Az ember tragédiájá-t nem Madách, hanem a család tiszttartójának fia, a Madáchot ügyvédi vizsgájára felkészítő Bory László írta. A tragikusan fiatalon elhunyt Borytól galádul ellopta a művet a gazdag nemesúr, s ez az oka annak is, hogy később nem írt semmit, ami a Tragédiához fogható – állítják a mindentudó Bory-hívők. Pedig elég elolvasni a Bory László kéziratából Andor Csaba által az említett tanulmányban közreadott versezet néhány strófáját, hogy rájöhessünk: milyen bugyuta, Madách stílusától, gondolatiságától fényévnyi távolságra eső „mitológiai” költemény A bolhák eredete. Íme, egy rövid mutatvány:
[48] ,,Ezt az aluvó Népet,
Elől, hátúl, középet,
Marnotok kell, busásan,
Amúgy Magyar-miskásan.
[49] ,,Ne kiméljétek őket,
E' lusta henyélőket;
Rajta fiúk! múnkára,
Kiki menjen dolgára!” –
[50] Erre az ádáz Sereg,
Mint homok-szem, szétpereg;
A bástyákra felmásznak,
Ellenikre – rohannak. –
[51] A' szűk nadrág rokolya,
Czipellő, gatya-korcza,
Mellény, Mider, harisnya,
Őket nem hátráltatja. –
[52] Akadnak sok nyilásra,
Nagy mélységű forrásra;
Itt egyet hörpentenek;
'S azzal tovább ügetnek.
[53] Egyszer szóll egy kis Fika:
,,A' lessz legjobb Tactica,
,,Rontsúnk rájok hátúlról,
,,Ne féljűnk az ágyúktól.”
Mi volt (ha egyáltalán létezett) Az ember komédiája?
Gyakran találkozhatunk a Tragédia ellendarabjának, pendant-jának, Az ember komédiájá-nak legendájával is. Erről a nem létező műről már Madách életében is sokat írt a korabeli sajtó, s eme hiedelem olyan mélyen beleásta magát a legendákat szerető, azokat „szájról szájra” terjesztő okosok tudatába, hogy még a harmadik évezredben is akadt orgánum, amely teret adott neki. Nevezetesen a felvidéki Szabad Újság 2006. április 5-ei számában jelent meg az alábbi cikk:
Ez azonban már egy új változata a legendának (bizonyságául annak, hogy a mítoszok önálló életre kelnek). A cikkben hivatkozott derék Krúdy Gyula-leszármazott fejében összekeveredhetett két ismeret: hallott valamit a fantom-műről, Az ember komédiájá-ról, ugyanakkor arról is, hogy a Tragédia egyik első jeles kritikusa, Erdélyi János Az ördög komédiája címet ajánlotta a Tragédiá-nak[10], s ezeket az információkat kutyulta jól össze.
Madách korában annyira komolyan hittek Az ember komédiája létezésében, vagy legalábbis abban, hogy készül Madách műhelyében, hogy még a Koszorú nekrológjába is bekerült, igaz, az -U szignójú szerző (valószínűleg Arany János) rögtön meg is cáfolta a hírt.
Pedig érdemes volna elgondolkodni azon, mi lehetett az alapja annak a makacs hitnek, hogy Madách megírta a „komédiát”, vagy legalábbis dolgozott az ötleten…
Mi nem lehet Az ember komédiája-legenda valóságalapja?
Madách Imre töredékben maradt alkotása, a Tündérálom ugyanolyan drámai költeménynek készült, mint a fő mű, a megjelent első színből (és a további tervekből, vázlatokból) az derül ki, hogy a Csongor és Tünde meséjével, műfajával ugyan rokonítható, de a komédia műfajához semmi köze nincs.
Tudjuk azt is, hogy 1862 körül egy korábbi, a reformkorban, pályázatra írt drámájának, a Férfi és nő című Heraklész-történetnek kéziratát barátja, Nagy Iván segítségével le akarta másoltatni, s ki akarta kérni az Akadémia véleményét, hogy annak ismeretében átdolgozhassa a darabot. Ám az sem zárható ki, hogy szempontokat szeretett volna kapni, mert meg kívánta méretni magát egy drámapályázaton? Ez lenne vajon Az ember komédiája-legenda alapja? Ismervén a Férfi és nő pályaművet, nehezen tudom elképzelni egy komédia kiindulópontjaként. Madách fentebb leírt igyekezete, tájékozódása a drámapályázat szempontrendszere felől sokkal inkább egy másik (némelyek szerint általam gyártott) legenda valóságalapja lehet…
Ez pedig egy megvalósult pályamű, az 1863-as Karácsonyi-pályázaton kiemelt és megdicsért, de a jutalmat el nem nyerő József császár című tragédia lehetett, melyről az eredményhirdetés (1864. április) után felröppent újsághírek, találgatások Madáchot és Szász Károlyt fogták gyanúba szerzőként. A gyanú – véleményem szerint – Madách esetében igen alapos, a mű elolvasása nyomán minden jel arra mutat: ez bizony lehetett Madách hattyúdala, viszont nagyon nem illik bele Szász Károly drámai életművébe. Csakhogy! Két évvel az eredményhirdetés után Szász Károly elvállalta a szerzőséget, sőt, azt is tudjuk: ki akarta adni a darabot, és be akarta nyújtani a Nemzeti Színház drámabíráló bizottmányához, mi több: felolvasott a műből a Kisfaludy Társaság ülésén... Ezzel látszólag eldőlt a szerzőség kérdése. Még egy Szász-kéziratot is találtam, amelyben a pályaműhöz képest több jelenetet átírt a szerző. Ez a kézirat reflektál a pályázat bírálati jelentésében felvetett hibákra, megkísérli javítani az alapművet. Igen ám, de mindehhez kikéri az Akadémiától a pályamű eredeti kéziratát és lemásoltatja! Jó, fogadjuk el, hogy bizonnyal elhányta az eredeti, saját kezű fogalmazványt... Azonban arra már nehezebb magyarázatot találni, hogy a betoldott jelenetek miért nem állnak köszönőviszonyban sem az eredeti pályamű jeleneteivel? A beharangozott kiadás és színházi bemutató pedig minden indoklás nélkül elmaradt. Tehát: mégsem bizonyos, hogy eldőlt, ki a József császár szerzője![11]
Egy azonban biztos: a József császár sem Az ember komédiája....
Mi lehetett Az ember komédiája?[12].
Honnan a szellemes cím, a makacs híresztelés, hogy Madách írt egy ilyen című művet? Hírlapi kacsa lenne az egész? Feltevésem szerint nem. Hipotézisem, hogy Madách megírta Az ember komédiájá-t, méghozzá a Tragédiá-val egyidőben, párhuzamosan, megalkotva a drámai költemény pendant-ját. Ez a párdarab A civilizátor, amelynek címe ugyanúgy a darab negatív hősét, az intrikust jelöli, mint a Tragédia első címe tette ezt. Lucifer komédiabeli alakváltozata Stroom, a civilizátor. Emellett a nyilvánvaló párhuzam mellett még számos érv, észrevétel hozható fel e hipotézis megalapozottságára, arra tudniillik, hogy ez az arisztophanészi komédia nem csupán felelet a Bach-röpiratra, de ez a darab valójában a Tragédia travesztiája is egyúttal.
1860 táján, ha csak annyi hír szivárgott volna ki, hogy Madách Imre a Bach-korszak gúnyrajzát írta meg, azzal legalábbis egy újabb házkutatást kockáztatott volna. Ugyanakkor legközelebbi barátai bizonyára ismerték e művet, annál is inkább, mivel az (terjedelménél fogva) sokkal alkalmasabb volt a felolvasásra, mint a Tragédia. Mégis hallgattak róla. Még 1863-ban is csak annyit mertek kiszivárogtatni, hogy Az ember komédiája címen darab készül. (Lehet, hogy a szerző, amikor felolvasta művét barátainak, még nem tekintette véglegesnek a szöveget, és talán címe sem volt még, vagy – ami elvileg nem elképzelhetetlen – épp az volt a címe, ami aztán a sajtóban elterjedt! Madách nyilván nem cáfolta volna a híresztelést. Cáfolata ugyanis azt jelezte volna, hogy számára sem világos, melyik művére történt utalás a sajtóhírekben.)
Vizsgáljuk meg a két mű közti párhuzamokat! A műfaj tekintetében a 15 részes, 4141 soros Tragédia ellentétele itt egyetlen „szín”, egy 916 soros Komédia. A Tragédia a teremtéstől a Föld pusztulásáig terjedő több ezer éves intervallumban játszódik, a komédia egyetlen nap alatt. (Ugyanakkor a Tragédia színei szintén végtelenül tömörek, időben egyik jelenet sem tart tovább egy napnál.) A Tragédia kerete transzcendens, az álomszínek a történelmi múlt, a jelen és egy elképzelt jövő valóságos világából építkeznek. A civilizátor egyetlen színe nagyon is kötődik Madách korához. A Tragédiának egyetlen konkrét utalása van csak Magyarországra („a nagy Hunyad”), a komédia száz százalékig hazai történet. A Tragédia áttételesen vall Madách életéről, koráról, kapcsolatairól (ld. Kepler és Borbála, a kastélyában függő Hogarth-metszet és a londoni vásár figurái stb.), a komédia helyszínét, István gazda udvarát és házát akár Sztregovára is helyezhetnénk. A Tragédia bukások sorozata, csak a vég marad nyitott. A civilizátor, miképp ez a komédia műfajához illik, feloldással zárul, Stroom felhagy István gazda házának „civilizálásával”, megjavul és visszatér eredeti mesterségéhez, a sípládához.
A Tragédia és a Komédia (A civilizátor) nemcsak műfajilag egészítik ki egymást – mint már említettem: a Komédia esetünkben tulajdonképpen egy travesztált Ember tragédiájá-nak is olvasható. A két mű: ég és föld, szellem és anyag, színe és fonákja – a Tragédia monumentális nagyvilágát a Komédia hétköznapi kisvilága egészíti ki, a nagy mű „homéroszi hőseinek” helyébe a Komédia kisszerű figurái lépnek. A mindig újrakezdő, küzdő Ádámot itt egy a sorsával elégedett, a megpróbáltatásokat az utolsó pillanatig birka módra eltűrő figura, István gazda váltotta fel. A tagadás ősi szelleme helyén egy bizarr, groteszk bürokrata, Stroom próbálja „civilizálni” Istvánt és világát. A szivárványosan sokszínű, a szerelem eszményét oly sokoldalúan megjelenítő Évák helyébe egy nagyon is köznapi, a szerelmet a maga nyers testi valójában megélő sváb cselédlány, Mürzl kerül. Az angyalok kara helyett itt a svábbogarak kara zengi lírai kommentárjait. Athén, Bizánc, Párizs, London sokarcú tömegemberei helyére a Komédia soknemzetiségű cselédei állnak. A Tragédia hőseit tehát a Komédia antihősei váltják fel.
A Tragédia konfliktusai két szinten jelennek meg: egy transzcendens világban az Isten és az ördög között és a való világban, az emberiség történelmi küzdőterein a titáni hős és a „hitvány” tömegek, a nagyra törő szellem és a korlátokkal teli anyagi világ közt, végtelen nagy időintervallumban. A Komédia összecsapásai csak egy részecske-világot s egy adott helyzetet jelenítenek meg, itt és most, Madách jelenében: a főkonfliktus a gyarmati sorba került magyarság és az őt uraló Bach-kormányzat ellentéte.
Érdemes összehasonlítanunk a Tragédia és a Komédia drámai helyzeteit – itt is számos párhuzamra figyelhetünk fel. Olvassuk el egymás mellett az Úr első szavait és István gazda első mondatait:
Be van fejezve a nagy mű, igen. / A gép forog, az alkotó pihen.
Becsűlettel bevégzők a napot. / A baj miénk, az áldás Istené.
A legfrappánsabb párhuzam azonban az angyalok és a svábbogarak karának dicsőítő énekei között figyelhető meg (A civilizátor 229–234. és Az ember tragédiája első 4 sora).
A drámai helyzetek, jelenetek között olyanokkal is találkozunk, ahol a fent idézett szövegegyezéshez hasonló motívumátvétel ugyan nincs meg, de egymás mellett olvasva a jeleneteket ismételten úgy érezzük: Az ember tragédiája magasztos romantikus emelkedettségét hangszerelte vaskos realitássá, a megrendítően tragikus vagy lírai mozzanatokat változtatta nyers, komikus, köznapi szituációkká A civilizátor hasonló témájú része. Olvassuk el például Tankréd és Izóra, vagy Danton és a márkinő dialógusát szerelmük reménytelenségéről, s tegyük mellé Stroom mulatságos, „tudós” udvarlását és Mürzl rokonszenvesen ordináré elutasító szavait! Vagy tegyük egymás mellé Danton buzdító szónoklatát és István gazda harcra bíztató szózatát!
A hősök, a műfaji párhuzamok és a drámai szituációk egymásra rímelése mellett igencsak bizonyító erejű a két mű összetartozását tekintve a nyelv, a stílus is. Ami az egyik oldalon fennkölt, magasztos, filozofikusan gondolatgazdag, az a másikon komikus, ostobán bölcselkedő, alantas, durva, sőt trágár kifejezéseket is felvonultató vulgaritás. Mindkét mű sajátja a szereplők közti szójátékos, szentenciózus tömör vita – olyan rövid párbeszédekre gondolok, mint az eszkimó színnek ez az idézete:
AZ ESZKIMÓ Nagyon haragszik társad, éhes ő is?
LUCIFER Sőt, mert nem éhes, épp azért haragszik.
Illetve A civilizátorból a következő sorok:
STROOM Annál veszélyesb a baj, ha nem érzzük.
ISTVÁN Ha orvost hívunk, a betegség eljő.
Igazán érdekesek az azonos motívumok kétféle hangszerelésben. Csak egy példa erre is:
Jaj néked, föld, kesergj, jajdulj fel, / Elesett Svábia, a szent vár.
Jaj neked, világ, / Az ős tagadás kisért.
A párhuzamok tovább bővíthetőek, de azt hiszem, ennyi is elegendő annak a feltételezésnek az igazolására, hogy A civilizátor bizony lehetett Az ember komédiája. A Tragédia és a Komédia egybeolvasása erről győzött meg – bár ez természetesen ugyanúgy csak feltételezés, mint az, hogy a Tündérálom lett volna a kérdéses mű. Ha mégis az én sejtésem a hihetőbb, akkor ez felülírja a dráma keletkezésének időpontjáról eddig vallott nézeteket is: valószínűbb, hogy az 1859-es év végére és nem az év első hónapjában készül el eme komédia. Miért? Mert oly sokoldalúan felhasználja a nagy mű sémáit, annyira feltűnő a két dráma ellentétes együttlévősége, madáchi bipolaritása,[13] hogy ez előttem a két alkotás párhuzamos, egy időben történő írását tünteti fel valószínűbbnek.
Zárszó
Minél jelentősebb, elismertebb egy szerző, annál több téves és túlzó, de a művész nagyságát növelő, elismerő és elismertető legenda fonódik köréje. Befejezve ezt a rövid tallózást, csupán arra hívnám fel a figyelmet: csak a legnagyobbaknak adatik meg, hogy a hősi halál közös sírja helyett egy barguzini temető gödrébe képzeljék egy burját asszonyka mellé. Vagy hogy egy angol lord „négerének” (a lord nevében író megfizetett tollnoknak) tekintsenek egy Avon folyó mellől Londonba szakadt színészt. Vagy éppen az, hogy a világirodalom egyik legkomplexebb gondolati, filozófiai művét egy, a bolhák eredetéről szóló pajzán verselmény szerzőjének tulajdonítsák.
JEGYZETEK
[1] M. Zs.: A bölcselet átlényegülése esztétikummá – középpontban Az ember tragédiájával. A könyv III. fejezetéből idéztem (Az ember tragédiája "bűvöletében").
[2] Mint pl. Fehér Bence: Kiegészítés Az ember tragédiájához. XII/a szín. In: Fehér Bence: Mégis (verseskötet). Orpheusz Könyvek, 2008. Bp. – 46-61. l ., Palojtay Béla: Az ember tragédiája a Tankönyvkiadóban. XXXV. szín. In: P. B.: Gondolatok a könyvtáron kívül. Filács Kiadó, Bp., 1999. 37-42. vagy Bene Zoltán: Lehetőség. Alternatív eszkimó-szín. In: B. Z.: Legendák helyett. Madách Irodalmi Társság, 2006.
[3] Mint pl. Szabó Lőrinc: Isten. Nyugat, 1923. 3. vagy Baka István: Tél Alsósztregován Madách Könyvtár 25
[4] Madách Imre: Az ember tragédiája. A Tragédia-kézirat facsimile kiadása. Jegyzetek Horváth Károly. Akadémiai Kiadó, 1973 és Madách Imre: Az ember tragédiája. Drámai költemény "érintetlen változat". in: Striker Sándor: Az ET rekonstrukciója, II. kötet - Bp. 1996, magánkiadás.
[5] Madách Imre: Az ember tragédiája. Szinoptikus krit. kiad. Sajtó alá r., jegyzetek: Kerényi Ferenc. Argumentum Kiadó, Bp. 2005. – 654-660.
[7] Erről részletesen írtam A Tragédia útja (A siker stációi) c. tanulmányomban. (In: E-könyv, a Szegedi Szabadtéri Játékok kiadása, 2011.)
[8] Hogy ez volt az ős-Tragédia címe, azt Pétery Károly visszaemlékezéséből tudjuk. Madách képviselőtársa így idézi a költőt: ekkor kezdtem az „Ember tragédiájá”-hoz. Először Lucifer nevet adtam ennek a műnek, mellyel fogságom végéig kihúztam az időt. (A szöveget ld. Andor Csaba A Tragédia születése c. tanulmányában. In: Madách Imre: Az ember tragédiája. II. Szövegváltozatok, kommentárok. Madách Könyvtár 14. Szeged–Bp. 1999. – 226. l .) Erről az ős Tragédia-változatról részletesen szó Bárdos József Lucifer c. tanulmánya. (In: X. Madách Szimpózium, Madách Könyvtár 30., Bp.–Balassagyarmat, 2003. – 95–113. l.)
[9] Idézett mű 7.: 655-656. és Andor Csaba: Ki írta Az ember tragédiáját? (A Bory-mítosz) Madách Könyvtár 9.
[10] Erdélyi János, Madách Imre: Az ember tragédiája = E. J., Pályák és pálmák, Bp., 1886. Franklin Társulat, 469-470.
[11] A kérdésről bővebben: Bene Kálmán: Ki írta József császárt? c. tanulmányát. In: József császár. Madách Imre utolsó drámája? Lazi Kiadó, Szeged, 2003. 139, B. K. kiadása Madách Könyvtár 77. Madách-dráma-sorozatának IV. kötetében, kísérő tanulmánnyal, szövegmagyarázatokkal: József császár: egy Madách-apokrif? Valamint a MIT honlapjának (www.madach.hu) Madách-tanulmányok c. fejezetében.
[12] Ld. erről részletesebben Madách összkiadásunk IV. kötete bevezetőjének Az ember komédiája – egy titokzatos fantom mű Madách utolsó évtizedeiből c. fejezetét is! In: Madách Imre összes drámája. IV. kötet A "nagy mű árnyékában – A civilizátor, Mózes, Tündérálom , Madách Irodalmi Társaság, Szeged 2012 – 12-18.)
[13] A kifejezések Máté Zsuzsanna Tragédia-elemzésének terminus technicusai. (Ld. Máté Zsuzsanna: Madách Imre, a poeta philosophus. Magyar Filozófiatörténeti Könyvtár, Bíbor Kiadó, Miskolc, 2004.)
Bene Kálmán 1947-ben született Kiskunhalason, 1957 és 1971, majd 1983 és 1999 között élt Szegeden, 1999-től a Szeged melletti Deszken lakik. A József Attila Tudományegyetem magyar-német szakán végzett 1971-ben, 1973-ban doktorált, PhD-értekezését 1997-ben védte meg. 1988-tól a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Magyar Tanszékének oktatója, majd tanszékvezetője. Az SZTE JGYPK Tanítóképző Intézet Magyar Szakcsoportjának főiskolai tanáraként vonult nyugdíjba. Számos tanulmány, több tankönyv és segédkönyv szerzője. A Vajda János kritikai kiadás XI. kötetének (Színibírálatok és színházi tárgyú glosszák) és a Madách Irodalmi Társaság által megjelentetett Madách összes művei több kötetének szerkesztője. 2007-ben Madách-díjjal tüntették ki.
A szerző írása korábban a SzegediLapon: A szegedi Madách-kultusz utolsó két évtizedéről