Baka István életéről és munkásságáról
Baka István életútjának fontosabb állomásait özvegye, Baka Tünde foglalja össze a www.baka.hu honlapon. Ezek alapján tudhatjuk, hogy:
„A költő Szekszárdon született 1948. július 25-én. Édesanyja (Stirsky Mária, 1926) Tolnáról, lengyel-szerb-osztrák-magyar keveredésű családból származott. Édesapja (Baka István, 1923) Szekszárdon született. [...]
Hétéves koráig Bátán és Tamásiban laktak. Tamásiban kezdett iskolába járni. »Egyik első olvasmányom volt a János vitéz«[…] – mesélte később a családi legendává lett történetet.
1956 márciusában visszaköltöztek Szekszárdra. Ekkor második osztályos volt, és már Vernét és Jókait olvasott. Decemberben írta első versét, melynek A halak karácsonya címet adta.
Gyermekkorától haláláig tartó barátság fűzte Merő Béla színházi rendezőhöz. [...]
1965. Életében és verseiben feltűnt Edit, kamasz álmainak, sóvárgásainak és szenvedéseinek megközelíthetetlen Múzsája, akinek egyre légiesebb lénye örökre a kínzó vágyakozás, az elérhetetlen boldogság – maga a Szerelem jelképe lesz. Alakja száz és száz alakban bukkan majd elő versben és prózában. [...]
1966. Az érettségivel középiskolai tanulmányai befejeződtek a szekszárdi Garay János Gimnázium orosz tagozatán. A gimnáziumi években már eredetiben olvasta Tolsztojt és Dosztojevszkijt. Emellett országos döntős lett latin nyelvi versenyen is. [utóbbi Á. K. adaléka.] Hódmezővásárhelyen előfelvételis katona lett. [...]
1967. Megkezdte tanulmányait a JATE magyar-orosz szakán. Egyetemi éveiben az addig szinte csak a saját belső világára figyelő, elvont irodalmi és zenei élményeken csüggő fiatalember hatalmas változáson ment át, melynek végeredménye egy nagyon határozott, nagyon tudatos, népért és nemzetért felelősséget érző költészet kifejlődése, amelyben a költő magánemberi mivolta háttérbe szorul. Az eszmélkedés időszaka következett, amelynek első és legfontosabb eseménye az volt, hogy megismerkedett Ilia Mihállyal, akinek szeretete és figyelme egész életén át kíséri majd. [...]
1968. Budapesten az Egyetemi Színpad „Nullszéria” (induló művészek élő almanachja) címmel sorozatot indított. Rendezője Fodor Tamás, szerkesztője Pass Lajos volt. A műsorban Baka István, Dalos György, Halmos Ferenc, Haraszti Miklós, Martin Endre, Nógrádi Gábor, Ördög Szilveszter, Sipos Áron és Sorbán-Szabó Zoltán versei és prózái szerepeltek. Akkoriban – mint nemzedékéből sokan mások is – az újbaloldaliság eszmekörében kereste egyre növekvő kételyeire a választ. [...]
1969 februárjában jelentek meg első versei a Tiszatájban.
Február 1-jén házasságot kötött egyetemi csoporttársával, Ökrös Tündével. Felesége diákszínjátszó csoportjának írta az Archibald, a kőevő című rövid színdarabját, amelyet a hatvanas évek végén elő is adtak A völgy felett lebegő lány Che Guevara történetével egybedolgozott első változatával együtt. [...]
Ilia Mihállyal
1971-1972. Az előző évek rövidebb szovjetunióbeli építőtáborozásai után egy egész tanévet töltött a leningrádi Zsdanov Egyetemen. Itt elvegyült az orosz birodalom hétköznapjaiban, és életre szóló barátságot kötött a periférián tengődő, de lázas szellemi életet élő orosz intelligenciával, akik beavatták a szamizdat irodalom olvasásának misztériumába. Itt olvasott először Mandelstamot, Szosznorát, Brodszkijt. Rádöbbent magyarságára, Magyarország provincia-mivoltára. Ennek hatására kezdte magát nemzeti elkötelezettségű költőnek vallani, aki azokat a létélményeit fogalmazza meg, amelyek másokéival közösek.
Akkoriban kötelességének érezte – mivel csak a költészet politizálhatott –, hogy verseiben adekvát történelmi szituációk és személyek felmutatásával példaértékű erkölcsi tartást képviseljen. Korai költészetében így születtek meg a szerepversek (a Vörösmarty-versek, Petőfi, Dózsa, Döbling...) [...]
1972. Az egyetem elvégzése után Szekszárdra került, ahol magyart és oroszt tanított az Egészségügyi Szakközépiskolában.
Szeptemberben bemutatta a Kortárs.
1973-ban született első gyermeke, Ágnes.
1974 májusában írószövetségi meghívásra Bulgáriába látogatott. Az utazás mély nyomokat hagyott a lelkében. A bolgár kultúra mellett a bolgár nők különleges szépsége is rabul ejtette. Egy szép és felkavaró szerelmi élmény hamarosan versekbe kívánkozott (Bolgárok, A Jantra hídján), majd ennek hatására tanulni kezdte a nyelvet. Kiril Kadijszki-verseket fordított, és még évek múlva is vissza-visszatért Bulgáriába.
Két esztendőnyi szekszárdi tanári munka után került újra Szegedre, ahol a Kincskereső című, gyermekeknek szóló irodalmi folyóirat munkatársa, később főmunkatársa, majd 1992-ben főszerkesztő-helyettese lett.
Szegeden, kezdő szerkesztőként, 1974 októberében ismerkedett meg Zalán Tiborral, majd rövid idő múltán Géczi Jánossal, az akkor még egyetemista költőkkel.
1975.Megjelent első kötete, a Magdolna-zápor. [...]
1976. május 13-án Baka István – Nagy Gáspár – Pintér Lajos bemutatkozó estet rendeztek Budapesten, az Eötvös Kollégiumban, melyet Kormos István vezetett be. [...]
1976-ban fedezte fel magának Gustav Mahler zenéjét. Ennek hatására írta meg egy évvel később a Trauermarsch című hosszúversét, amely Vörös István szavaival szólva »az első nagy fajsúlyú darab az életműben, és az egyik első a zenei ihletésű versek közül is.« [...]
1977. november 21-én a zalaegerszegi Reflex Színpad bemutatta Háborús téli éjszaka című költői játékát, amelyet a rendező, Merő Béla felkérésére írt.
1978-ban született fia, Tamás.
1979-ben a Szegeden élő fiatal költők, Petri Csathó Ferenc, Baka István, Téglásy Imre, Géczi János, Zalán Tibor és Belányi György antológiát adtak ki Gazdátlan hajók címmel, Szigeti Lajos Sándor szerkesztésében, Ilia Mihály bevezető szavaival. [...] Akkoriban az antológiák fontos szerepet játszottak egy-egy fiatal generáció életében, mivel a saját kötethez jutást 4-5 évnyi várakozás előzte meg. A Gazdátlan hajók jelentőségét a helyi hatalmasságokkal vívott hosszas küzdelem is érzékelteti. Néhány – ma már ártalmatlannak tűnő – vers feláldozása árán sikerült csak kompromisszumra jutniuk. Valószínűleg ez a küzdelem is hozzájárult hosszas szegedi belső emigrációjának kialakulásához. Lakóhelyén egészen az utolsó évig, 1995-ig mellőzöttnek érezte magát. A rendszerváltás előtt a mellőzés sok esetben tiltással is együtt járt: volt olyan középiskola, ahová nem hívhatták meg rendhagyó irodalomórára, sőt műveit kitiltották-kivágták a rádióban elhangzó Tiszatáj-műsorokból is.
Baka István emléktáblája Szegeden, a Vár u. 7. szám alatt
(Fritz Mihály alkotása)
1979 őszén a rendszeres kapcsolattartás reményében egy autóbusznyi fiatal magyar író indult Kolozsvárra, hogy ottani magyar és román nemzedéktársakkal találkozzék. […] A Korunk szerkesztőségében Gáll Ernő fogadta a vendégeket, lakásában Balla Zsófia. Ekkor ismerkedett meg Szőcs Gézával, Kányádi Sándorral, Gálfalvy Györggyel, s azokkal a költőkkel, akiket később mindig a legjobb magyar költők közé sorolt: Lászlóffy Aladárral, Markó Bélával, Farkas Árpáddal. Ha a rendszeres kapcsolattartás – a politika függvényeként – intézményes formában nem is valósulhatott meg, a személyes barátságok annál inkább elmélyültek. […]
1981-ben megjelent második kötete, a Tűzbe vetett evangélium.
Szerkesztőségi szobája lassanként Szeged egyik fontos szellemi műhelyévé vált. Megfordult itt a magyarországi és a határon túli kultúra sok-sok jelentős személyisége: írók, költők, zeneszerzők, színészek, festők, a közvetlen barátoktól (Ilia Mihály, Szepesi Attila, Nagy Gáspár, Pintér Lajos, Szőke Katalin, Zalán Tibor, Géczi János, Balog József, Pataki Ferenc, Huszár Lajos, Szörényi László, Füzi László, Tolnai Ottó) a művek útján szerzett szellemi társakig (Markó Béla, Lászlóffy Aladár, Csatlós János, Viktor Szosznora, Bohumil Hrabal, Gennadij Ajgi és még sokan mások).
Ő maga rendkívül sokat köszönhetett az egyetemi Móra Kollégium pezsgő kulturális életének. A nyolcvanas évek elejétől a kollégium Erdélyi Ágnes által szervezett filmvetítései, irodalmi estjei és azoknak meghívott vendégei nyújtották számára azt a szellemi többletet, amelynek birtokában a vidéki írói lét válságait leküzdhette.
1984-ben megjelent első prózakötete, a Szekszárdi mise. […]
Baka István szobra Szekszárdon
(Farkas Pál alkotása)
1985. […] A Liszt Ferenc éjszakája a Hal-téri házban című verséért Robert Graves-díjjal jutalmazták. […]
Ebben az évben kiadták harmadik verseskötetét, a Döblinget és második prózafordítását, Ilja Kasafutgyinov Nemes vér című kisregényét. […]
1986. Az Európa Kiadó megjelentette első önálló versfordítás-kötetét, Viktor Szosznora verseit. Sorsdöntő fordulat volt ez az életmű szempontjából, melyre Szőke Katalin hívta fel először a figyelmet […].
1986 a Tiszatáj szerkesztőbizottsága leváltásának éve is. Baka István bojkottálta az új szerkesztőséget: a kecskeméti Forráshoz csatlakozott […].
1987. Murnau 1922-ben készült Nosferatu című filmjének, Goethe A korinthusi menyasszony című balladájának és a nyolcvanas évek elején mohón habzsolt vámpírtörténeteknek ihletésére egy kisregény (A kisfiú és a vámpírok) után ezúttal egy szomorújáték született: A korinthoszi menyasszony. […]
1988-ban jelent meg A kisfiú és a vámpírok című kötet. […]
A Kincskereső akkori főszerkesztőjével, Grezsa Ferenccel és főszerkesztő-helyettesével, Simai Mihállyal közös levélben fordult a Csongrád megyei pártértekezlethez a Tiszatáj Vörös László – Annus József – Olasz Sándor alkotta régi szerkesztőgárdájának rehabilitálása érdekében.
Az Irószövetség Forintos-díjjal tüntette ki Joszif Brodszkij verseinek fordításáért. […]
Munkásságát 1989-ben József Attila-díjjal és Déry-jutalommal ismerték el.
A nyolcvanas évek végén megismerkedett a prózaíró Darvasi Lászlóval. Barátságukat „Bakó András” és „Szív Ernő” beszélgetései örökítik meg mindkét szerző publicisztikájában.
1990. Először jelent meg válogatott kötete, az új verseket is tartalmazó Égtájak célkeresztjén.
Lefordította Venyegyikt Jerofejev Walpurgis éj avagy a kormányzó léptei című drámáját.
1991. Második nyugati útjára, a svájci Bibó István-konferenciára utazott.
A Pannon Kiadó kiadta az egybegyűjtött prózai műveit tartalmazó Beavatások című kötetét.
A Délmagyarország szerkesztőségével megállapodott abban, hogy rendszeresen esszéket, tárcákat ír a lap számára. […] Tárcái magukon viselték a lírikus keze nyomát: versszerű szigorral megkomponáltak. Megszólaltatta Bakó Andrást, öreg „prózai” alteregóját, aki immár kifürkészte a végső titkokat és eljutott a letisztult mondatokig. Esendő, örökösen csetlő-botló, de mindent tudó figura, aki bölcsen és ugyanakkor gyermetegen kifecsegheti Baka István áttételek nélkül megfogalmazott gondolatait. Később az orosz irodalom mártírjait és kedves kortárs pályatársait bemutató írásaiból valamint az utolsó két kötet verseiből Balog József szerkesztő rádiós sorozatot készített […]
Megkapta a Soros Alapítvány költők megbecsülésére alapított Weöres Sándor-díját. […]
1992. Újabb verseskötet, a Farkasok órája látott napvilágot a Tolna Megyei Könyvtár és Szekszárd MJV. Önkormányzata kiadásában. […]
Első alkalommal adták át a Tiszatáj-díjat. A folyóirat első díjazottai Grezsa Ferenc irodalomtörténész (posztumusz), Sütő András és Baka István voltak.
1993. Bemutatták Baka István A korinthoszi menyasszony című szomorújátékát a Szegedi Nemzeti Színházban. A stúdióelőadást Sándor János rendezte.
Június 1-jén megoperálták, majd hathetes sugárkezelést kapott Budapesten.
Szeptembertől nagy sikerű műfordítás szemináriumot indított a szegedi egyetemen. Tanítványai és korábbi Kincskereső-táborbeli felfedezettjei közül Bombitz Attila és Nagy Gábor ma már ismert irodalomtörténészek.
Másodszor részesült Déry-jutalomban. […]
1994 májusában következett a második nagy műtét. Baka István betegsége miatt nyugdíjas lett. Ettől fogva gyakorlatilag szobafogságra volt ítélve. Szerkesztőségi szobájának forgalma lassan áttevődött a Molnár utcai panel kicsiny szobájába. Megjelent az első igazán komoly kritikai és olvasói visszhangot kiváltó Baka-kötet, a Sztyepan Pehotnij testamentuma, amely decemberben elnyerte az Artisjus Év Könyve díját.
Augusztusban Pro Urbe kitüntetéssel tisztelte meg szülővárosa, Szekszárd.
1995-ben megjelent a November angyalához című verseskötete.
Márciusban megkapta a Szegedért Alapítvány Művészeti Kuratóriumának díját, májusban pedig a Szegedért Emlékérmet.
Június 10-én, többszöri levélváltás után Határ Győző Szegedre jött, hogy személyesen is megismerkedjenek. „Vonzrokonságuk" jegyében kölcsönösen verseket ajánlottak egymásnak.
A JATE Szlavisztikai Tanszéke megjelentette az Orosz szimbolista költők című antológiát (szerkesztette Fejér Ádám, válogatta Szalma Natália), melyben I. Annyenszkij, F. Szologub, M. Kuzmin, V. Ivanov, A. Blok és A. Belij versei olvashatók Baka István fordításában. Néhány hét múlva napvilágot látott a vállalkozás második kötete, a Nyikolaj Gumiljov versei. A sorozat harmadik darabjának, Alekszandr Puskin lefordítatlan verseinek tolmácsolása közben érte a betegség végső támadása. Bár a kiválasztott teljes anyaggal már nem birkózhatott meg, háromezer sornál is többet hagyott hátra.
Szekszárdon, az 1986-ban kapott Babits Mihály Emlékplakett után most Babits Mihály-díjjal tüntették ki. Augusztus 17-én vette át a díjat. Ez volt utolsó, élve megtett útja szeretett városába. […]
Baka István 1995. szeptember 20-án hunyt el Szegeden.
Sírját a szekszárdi Alsóvárosi temetőben annak az Augusz-családnak a kápolnája mellett jelölték ki, amellyel Liszt Ferenc közeli barátságban volt. E barátságról és Liszt Ferenc egyik szekszárdi látogatásáról Baka István szép történetet talált ki Szekszárdimise című kisregényében. […]
1996-ban jelent meg a Tájkép fohásszal című posztumusz könyve. A gyűjteményes kötetet még maga állította össze, s az utolsó négy ciklus kivételével maga is gépelte le. Szerette volna megérni a kötet megjelenését, ezért szinte versenyt futott az idővel. Erejéből, életéből a Csak a szavak című vers beírásáig és kinyomtatásáig futotta. A csonkán maradt kéziratköteg éppen ezekkel a sorokkal zárul:
»jó volna lenni még talán de
mit is tegyek ha nem lehet
a szótáradba írj be s néha
lapozz föl engem és leszek«”
Baka Istvánnal 1978 őszén ismerkedtem meg. Rengeteg cikkem jelent meg róla, ezért talán szólíthatom így: kedves István Barátom! Vagy még! Nemcsak a könyvesboltok, könyvtárak polcain, hanem a szavalóversenyek mellett szerveznek ifjúsági táborokat is – olyanokat, mint amilyenek a te Kincskereső-táboraid voltak. S nemcsak barátaid, költőtársaid élnek még, hanem az új generációk szívesen olvassák a műveidet. Ha nem is lettél még középiskolás tananyaggá, de a klasszikusok között tartanak számon. Amíg magyar nyelvű kultúra létezik, a halhatatlanok táborába tartozol.
Baka Tünde nyomán: Árpás Károly
Fotók: Baka Tünde