„Meglátni a százforintos boltban az igazgyöngyöt”
7 kérdés Boldog Zoltánhoz
Boldog Zoltán, az Irodalmi Jelen szerkesztője a 2013-as könyvhéten jelentkezik első kötetével, amely online és nyomtatott felületeken megjelent tárcáiból ad válogatást (az egyik szöveg például itt, a SzegediLapon látott napvilágot). A kötet több írása is szegedi vonatkozású (köztük a Szeged effekt és a Szeged effekt 2 antológiák felkérésére született két írás). Ezúttal Boldog Zoltánnak tettünk föl 7 kérdést.
SzegediLap: Első köteted, a Kihez beszél ez a faszi? – tárcák gyűjteménye. Mindjárt ebből a mondatból adódik rögvest három kérdés. Először is: valóban, kihez beszél?
Boldog Zoltán: A sokféle olvasóhoz, mert az írók manapság eléggé megfeledkeztek róluk. Szeretnék egy kicsit kacérkodni velük, ezért törekedtem arra, hogy négy fejezetben több különböző irányba kezdjek el beszélni. Kaptam már szív- és tollmelengető visszajelzést egy-egy tárca kapcsán tudományos konferenciáról és egy Békés megyei faluban élő nénitől is. Ezért gondoltam arra, hogy ha nem is egyszerre, de legalább egy köteten belül az írásokat összegyűjtve megszólítom őket.
SzegediLap: A második kérdés: ki ez a faszi, aki beszél?
Boldog Zoltán: Ha elolvassa bárki a kötetben szereplő első tárcanovellát, akkor erre elég konkrét választ kaphat: http://www.irodalmijelen.hu/node/5092. Ha viszont a kötet egészét nézi, akkor rájöhet, hogy szintén sokféle faszi beszél. Egyszer egy tanár, máskor egy közösség pletykáinak rendszerezője, majd egy háttérben meghúzódó klasszikus, mindentudó narrátor, esetleg egy kiöregedett szegedi lokálpatrióta bölcsész. Meg még sok egyéb hang.
SzegediLap: Napjainkban a tárca mintha reneszánszát élné, ugyanakkor meglehetősen tágan értelmeztetik a műfaj. Ehhez kapcsolódik a harmadik kérdés: Te mit értesz tárca alatt?
Boldog Zoltán: A 19. századi lapokban egy vastag fekete vonal választotta el a politikai, gazdasági és egyéb híreket az irodalmi résztől. E vonal alatt kapott helyett egy-egy novella, vers, fikcióval kevert beszámoló és jó néhány extrém, szépirodalmi igénnyel felturbózott sajtóműfajú írás. Ha az irodalmi lapokra rávetítjük ezt a vastag fekete vonalat, akkor ott nem sok értelme lenne egy másik szépirodalmi szövegnek. Így aztán a tárca az irodalom kelléktárát használva a valóság, a jelen problémái felé nyit. Egyfajta kiegészítő szerepe van mindenütt. A napilapokba irodalmat csempész, az irodalmi lapokban pedig aktuális kérdéseket vet fel, ezeket színesíti, relativizálja, emeli ki a gigantikus hírfolyamból. Meglátja a százforintos boltban az igazgyöngyöt.
Balogh Orsolya illusztrációja Boldog Zoltán kötetéhez
SzegediLap: A könyvben olvasható írások nagyrészt az Irodalmi Jelenen jelentek meg először, azonban ha valaki utánad kutat, „Rád keres”, azt tapasztalhatja, sokkal több tárcád létezik különböző felületeken, mint amennyi a kötetbe került. Milyen szempontokat követtél a válogatás során?
Boldog Zoltán: Az online megjelenés sokat segített a válogatásnál, mert láthattam az Irodalmi Jelenen az olvasottsági adatokat, a lájkok és a megosztások számát, a hozzászólásokat. Bár ez nem nevezhető feltétlenül irányadónak, de mégiscsak egy mérhető visszajelzés az íróembernek. Törekedtem arra is, hogy a tárcák novellisztikusak, szórakoztatóak, könnyen érthetőek legyenek, és a bennük rejlő problémafelvetés is időtállónak bizonyulhasson. Így a túlzottan konkrét közéleti írások, tehát a tárcák több mint fele szóba se jött. Utána megmutattam néhány embernek, akik még be- és kiemeltek volna pár írást. Az ő tanácsaikat nagyrészt megfogadtam. A válogatás során a legtöbbet azon gondolkodtam, miért van szükség arra, hogy mindez könyvformátumban megjelenjen. A hivatalos válasz úgy hangzik, hogy az online lapokban publikált írásoknak nincs digitális archívumuk. Ezek a szövegek tehát halandóbbak, mint a nyomtatottak, holott rövid távon felbecsülhetetlen a hatásuk az irodalmi közbeszédben. Nem az enyémeknek, hanem általában számos digitális szövegnek. Szóval szerettem volna megmenteni az írásaim javát – magamnak és a sokféle olvasónak. A nem hivatalos válasz meg úgy hangzik, hogy kíváncsi vagyok, mi változik mindezzel. Bennem, a barátaimban, a lehetséges olvasókban és a szövegek megítélésében. Meglátjuk.
SzegediLap: Négy ciklusba soroltad az írásokat. Az első a kulturális válság sokkhatásainak lenyomata, a második sajátos én-elbeszélés. Ugyanakkor a harmadik és a negyedik is tekinthető ennek: előbbi Szegedhez, utóbbi egy, a fülszöveg alapján behatárolható helyhez (Kunágotához) kötődő személyes szövegek halmaza. Amennyiben az olvasó a kötetet nem ide-oda ugrálva, hanem szép sorjában olvassa, akár még egy töredékes én-regényt is konstituálhat belőle. Sőt, ha ide-oda ugrál, akkor is. Szándékosan mozdultál egy speciális tárcaregény irányába, vagy az eredeti szövegek is ennyire összetartóak? Vagy az egészet rosszul látjuk?
Boldog Zoltán: Előbb-utóbb mindenki a regénynél köt ki, aki hosszabb távon prózaírásra adja a kezét. Főleg, aki az ént nem zárja be a másik szobába, hogy addig melegedjél ott szépen, amíg kitalálom, miről is írjak. Tehát jogos a felvetésed, hogy az énregény töredékei benne vannak a kötetben, elsősorban a Magához beszél? című fejezetben. Még azon is gondolkodtam, hogy ennek egy bővített változatából megírom a Paranoia című kisregényt. De utána elmúlt a paranoiás időszak, és okafogyottá vált a terv. Pedig arra nagyon biztattak többen, és valami Hazai Attila-utánérzéssel kevert Harcosok klubja lett volna. Egy regény tehát elmúlt a gyógyulással. De mindezzel számtalan új írás lehetősége született meg.
SzegediLap: A szövegeket mindvégig erősítik az illusztrációk, kezdve a borítóval. A tárcák hangulata szerencsésen találkozik az illusztrációk hangulatával, ami arra enged következtetni, a rajzok a szöveghez készültek. Így történt-e, s ha igen, mennyiben lehetett beleszólásod az illusztrálásba, irányíthattad-e valamelyest a rajzoló kezet?
Boldog Zoltán: Az illusztrációkat Balogh Orsolya készítette, aki pályája elején járó, nagyon tehetséges képzőművész. A vizsgamunkája a disznóvágásunkon készített fényképekre épült, és a nagy sikert arató Triptichon után gondoltam arra, hogy belevághatna valami kevésbé zsíros, de mégis monumentális alkotásba. Átküldtem neki a kéziratot, és néhány megbeszélés után közös munkával megszülettek a vagány illusztrációk, amelyek a steampunk hatástól kezdve a fanyar társadalmi karikatúrákig ívelnek. Mind kiválóan illeszkedik a tárcák hangulatához, és ami rendkívül fontos: értelmezi és megcsavarja a szövegeket, nem pedig egyszerűen kimerevít belőlük egy-egy részletet.
Balogh Orsolya: Génállomány
(Illusztráció Boldog Zoltán kötetéhez)
SzegediLap: Most, hogy megszületett az első, töröd-e már a fejed a másodikon?
Boldog Zoltán: Töröm, persze, de az ígéretektől tartózkodom. Nehogy kigyógyuljak véletlenül valamiből, mondjuk a szépirodalomból. Néhány év alatt elég sok esszém és recenzióm összegyűlt. Még gondolkodom, hogy átmentsem-e őket nyomtatásba, vagy mindet egyszerűen a sors merevlemezére bízzam a digitális prérin.
SzegediLap