„…a szerelmes Arany János szerelmes költeményei…”
7 kérdés Árpás Károlyhoz A Voinovich-füzet kapcsán
A Kráter Műhely Egyesület gondozásában jelent meg, Árpás Károly neve alatt A Voinovich-füzet (a könyvből ízelítő olvasható itt). A karcsú kötet Arany János ezidáig ismeretlen verseit tartalmazza, amely a jeles költő ismeretlen arcát, a szerelmes poétát mutatja be. A füzetnyi vers különös módon került a közreadó, Árpás Károly irodalomtörténész birtokába.
|
|
|
| A könyv borítója | A közreadó |
SzegediLap: Hogyan jutottál hozzá az eredeti, kézzel írott füzethez?
Árpás Károly: Kicsit kalandos a történet. 1945 januárjában egy légitámadás során megsemmisült Budán, a Ménesi úton a Voinovich-villa; a bombázáskor az MTA-titkár felesége, Szalay Gizella életét vesztette. A szomszédok összeszedhettek egyet-mást a romok közül. Az 1970-es évek elején az egyik leszármazott felújíthatta a házát, s Budapesten élő anyai nagybátyám, aki villanyszerelőként dolgozott a felújításon, a kidobott anyagok közül hazavitt a leányának füzeteket, hogy legyen mibe rajzolnia. 1978 nyarán a Műegyetem építőtáborában dolgoztam észt egyetemistákkal; szabadidőmben meglátogattam rokonaimat. Egy kidobásra szánt, teleírt füzetet elkértem, de tüzetesen megolvasni csak 2011 nyarán adódott lehetőségem. Ekkor jöttem rá, hogy Voinovich Géza felesége, korábban Arany László özvegye sajátos naplójáról, azaz egyfajta emlékkönyvéről van szó.
Arany László
SzegediLap: Miért nem került be legalább egy-két oldala ennek a dokumentumnak a könyvbe – annál is inkább, mert ez minden bizonnyal nagyban segítette volna A Voinovich-füzet elfogadását, elfogadtatását?
Árpás Károly: A füzet Tamás öcsémnek köszönhetően édesapám halála után került elő. Jánoshalmán nem tudtam lefényképezni, mert az öcsém fényképezőgépe elromlott, a család fényképésze, Tusor Éva nem volt otthon. A nyári szünet miatt az iskolámban nem tudtam fénymásolni vagy szkennelni a füzetet; családi okok miatt pedig nem akartam pénzt költeni rá. Miután begépeltük a szöveget, egy, a lakásunkba besurranó tolvaj – a nyomok eltüntetése érdekében – más papírokkal együtt meggyújtotta (bár biztosan nem tudatosan tette a többi közé). Tehát tárgyi dokumentációval nem támaszthatom alá a kötetet.
SzegediLap: A kötetbe szerkesztett füzet utószavában Praznovszky Mihály irodalomtörténész a következőket írja: „Volt nyoma ezeknek a verseknek, csak éppen senki nem bízott már bennük, hogy valaha is előkerülnek.” Ugyancsak Praznovszkyt idézve: „Egy percig sem volt kétségem felőle, hogy ez egy nagyon fontos felfedezés a maga nemében.” Mire számítasz, átírják-e a középiskolai tankönyveket?
Árpás Károly: Nem hiszem, hogy át kellene írni – Arany János szemérmes, zárkózott ember volt: a magyar költők között talán az egyetlen, akinek magánéletével nemcsak a közoktatás tankönyvírói, de a felsőoktatás kutatói sem foglalkoznak. De még a kereskedelmi csatornák tömegkommunikációs szövegírói sem. Más kérdés, hogy a biográfiát mégis módosítani lehetne – de szerintem nem szükséges. Igaz, már Gárdonyi Géza és kortársai is nehezményezték, hogy miért nem hozzáférhetőek a szerelmes Arany János szerelmes költeményei. Hiszen mi más lehetett volna az oka annak, hogy feleségül vegyen egy szegény, törvénytelen leányt, mint a szerelem?
|
|
|
|
| Az ifjú Arany János |
Az idős Arany János
|
Ercsey Julianna
|
SzegediLap: A kiadás előtt megmutattad-e a verseket más irodalomtörténésznek, irodalomtörténészeknek Praznovszky Mihályon kívül? Milyen visszajelzéseket kaptál tőlük?
Árpás Károly: Sajnos, mivel szorított az idő, és nem szerettem volna Voinovich Géza példáját követni, a legfontosabbnak azt tartottam, hogy minél hamarabb közzé tegyem a talált írásokat. S mivel a 19. századi embert tekintem példaképemnek, ezért amikor megtörtént a Kiadóval az egyeztetés, ugyan jeleztem a szövegek létét Szörényi László barátomnak (az El nem ért bizonyosság címet viselő tanulmánykötet egyik szerzőjének), valamint Szilágyi Mártonnak, aki az 1848 előtt írt Arany-versekkel foglalkozik és Korompay H. Jánosnak, aki az MTA megbízásából az Arany János kritikai kiadás szöveggondozója, ám a szöveget nem adtam át nekik, hiába kérték. Ugyanis úgy véltem, hogy miután megkötöttem a szerződést, nem adhatom át másoknak kiadás előtt a kéziratot.
SzegediLap: Biztosan sokan lesznek, akik kételkedve fogadják majd ezt a felfedezést. Biztosan akadnak olyanok is, akik hamisításra gyanakszanak. Melyek azok a jegyek, amelyek szerinted egyértelműen Arany János szerzőségére utalnak?
Árpás Károly: Először is kétségtelen, hogy a többszöri másolat elhalványítja az eredetiséget. Én begépeltem Szalay Gizella emlékkönyvszerű kéziratát. Szalay Gizella (aki legfeljebb középfokú lánynevelőben végzett) lemásolta anyósának, Ercsey Juliannának másolatait (aki legfeljebb elemi iskolai végzettséggel rendelkezett). Hogy a szövegeknek milyen mértékben Arany János a szerzője, azt az Arany-kutatóknak kell majd megállapítani. Én nem kívánok versenyezni senkivel, hiszen elsősorban Jókai Mór, Madách Imre és részben Petőfi Sándor életművének vagyok ismerője. Mellesleg Praznovszky Mihály talált olyan levelet, melyben Arany Madáchnak írva szól fiatalkori szerelmes verseiről, melyeket nem küldött el újságoknak. Dánielisz Endre pedig arról ad hírt, hogy Arany udvarlása során versekkel környékezte Ercsey Juliannát. Arany szerzősége mellett szól, hogy az érzelmeit részben a múlt magyar szerzőivel, részben a világirodalom szerelmi költészetének formáival kapcsolta össze.
SzegediLap: Praznovszky Mihály úgy fogalmaz a már idézett utószóban, hogy sajátja ezeknek a költeményeknek „az Arany János-i líra végtelen csodája.” Be kell vallanom őszintén, beleolvasva a kötetbe, nekem ez nem ilyen egyértelmű… Megítélésed szerint Aranynak ebben a kéziratban, vagyis a Voinovich-füzetben megőrzött szerelmi lírája eléri az költőtől megszokott magas színvonalat?
Árpás Károly: Hogy mit tekintünk „magas színvonalnak”, az többnyire a kánont meghatározó esztéták döntése. Azért nem szabad megfeledkezni arról, hogy a fiatal Arany János nemcsak a színészi pálya iránt vonzódott, hanem képzőművészettel is kísérletezett, valamint a zene iránt is hajlandóságot érzett. Hogy mikor lett „magas színvonalú” költővé, az nagyjából a Toldi megírásához kapcsolható. Valószínűnek tartom, hogy a két Arany-hagyaték örököse, Voinovich Géza azért nem engedett senkit a kéziratok kutatásához, hogy a kialakult (s az általa is erősített) Arany-imázs ne sérüljön. Ám az olvasó érzékelheti, hogy a versekben ötvöződik a magyar régi irodalmi hagyomány az autodidakta szerző műveltségével. Gondolok arra, hogy Arany nemcsak olaszul tanult, hanem ismerte a toszkán anyanyelvi reneszánsz irodalmát (például megpróbálta lefordítani Dante Isteni színjátékát). Emellett megtanult angolul is, és nemcsak Shakespeare drámáit olvashatta, hanem akár a Szonettek könyvét is.
SzegediLap: A posztmodern nem ritkán él azzal a geggel, hogy a szerző álarc mögé bújik, álnév alatt jelenteti meg írását – elég, ha csak Esterházy Péterre és Csokonai Lilire, vagy Parti Nagy Lajosra és Sárbogárdi Jolánra gondolunk. Jelen helyzet ugyan egészen más, amennyiben nem egy kitalált személy műveiről van szó, mégis óhatatlanul fölmerül az emberben a gyanú, hogy ezeket a költeményeket nem Arany János írta, hanem (teszem azt) Árpás Károly… A könyv címadatai is ezt a sejtelmet erősítik, hiszen a borítón szerzőként a te neved áll… Hogy is van ez?
Árpás Károly: A vitatkozástól szeretnék eltekinteni. A Voinovich-füzet mint cím a jelentését tekintve hármas értelmezést enged. Először is nem szerettem volna kisajátítani a talált kéziratot, mert szerintem minden Aranyt szerető és / vagy kutató jogosult a művek megismerésére – ezért gépeltem be. Másodszor Voinovich Gézáné Szalay Gizella jelezte, hogy a naplójnak / emlékkönyvének írásába esetenként a férje is beleszólt. Harmadszor a cím arra utal, hogy egyfajta hagyatékról van szó, amelynek valódiságát ugyan nyomozati szinten bizonyítani nem lehet, hiszen az eredeti megsemmisült, de a hozzáértők számára megadatik a vizsgálódás lehetősége. A kötet bevezetőjében rögzítettem, hogy többszörös átiratról van szó: Árpás Károly (igaz) – Voinovich Gézáné / özvegy Arany Lászlóné Szalay Gizella (?igaz) – Arany Jánosné Ercsey Julianna (?igaz) – Arany János által írt vagy másolt szövegek szerepelnek a lapokon (az igazság / igazságok bizonyítása a filológusokra vár). Miután a logikai képlet ilyen: i – ?i – ?i – x; Katona Péter logikatanárom szerint az igazság megkérdőjelezhető. A bizonyítás azonban, ismétlem, nem az én ügyem, ez mások feladata. Nem anyagi értékről van szó, hanem Arany János életművének ismeretéről. Mindettől függetlenül köszönöm a támogatóimnak – Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzatának, özvegy idős Árpás Károlynénak, Janicsek Bélának és a nevüket elhallgatóknak –, hogy élő problémává válhatott a múlt hagyatéka. A felmerülő kérdések megválaszolása már nem az én érdemem lesz...
SzegediLap