SzegediLap

Bánki Éva regénye, a Fordított idő Európa izgalmas régmúltjába kalauzol bennünket. Igazán nem panaszkodhatunk az ellenségek és különös népek számát illetően: gótok, normannok, írek, mórok, dánok, latinok, és ne is beszéljünk a kitalált népekről, a szorgokról és a tündérekről. A regényben található sokfajta „másságot” erősíti, hogy a szegények és a gazdagok is szinte külön kasztként gondolnak egymásra. Mindenkit a „másik” szemén át látunk, de a sokféle másság közötti átjárás és maga a megértés mindvégig problematikus marad. – Szabó Imre recenziója Bánki Éva regényéről

…a valódi esszencia, a mindent megbíró alapkő megtalálása gondolkodónak, művésznek – a végső „nem tudom” beismeréséig, kimondásáig – lebírhatatlan mozgató erővé nemesedett a szellemtörténet múltba vesző előkora óta, és teszi ezt változó napjainkban is, mint remélhetően az eljövő korokban. Ilyen alkotó hát Botz Domonkos, ilyen nehézségekkel viaskodik verseiben, tárcáiban, novelláiban, akár a cirkuszi porondmester, aki pontos szabályok és műsorrend szerint vezeti elő a manézs fűrészporába a földíszített elefántot, kecses lovakkal kerengő finom műlovarnőt, izomtúltengéses erőembert és a mindentől megriadó, sírdogáló, olykor harsányan hahotázó bohócot, jól tudván, utánuk csak az összetaposott, üres porond marad… – Czipott György írása Botz Domonkosról

Simai Mihály, a szegedi Kincskereső című gyermekújságot évtizedeken át szerkesztő József Attila-díjas költő, író az idén 80 esztendős. Az alkalom okot adott Tráser Lászlónak beszélgetni a költővel mesterségéről, hivatásáról, a mai világ és a poézis viszonyáról.

Kaiser László alkotóként is több műfajban jeleskedik. Verset, librettót, novellát, esszét, szociográfiát és kritikát egyaránt ír. Ki kell emelnünk interjúköteteit, amelyek közül öt életinterjú: Éri István régész, Magyar Ferenc újságíró, Hársing Lajos szinkrondramaturg, Dallos Szilvia színművész és Dinnyés József daltulajdonos életébe és gondolkodásába ad mélyebb betekintést, az Elfogult beszélgetéseim pedig húsz kisinterjút tartalmaz. Kaiser László, ahogy a mindennapokban, úgy a könyvlapokon is kellemes és felkészült beszélgetőpartnernek bizonyul. – Véghelyi Balázs Kaiser László Búvópatak-díjához

90. életévébe lépett Péter László irodalom- és várostörténész, Szeged díszpolgára, akinek véleményére, szavaira nem csak élettapasztalata miatt figyelmezünk. – A professzort Tráser László kérdezte a könyvhéten, a Somogyi-könyvtárban.

Amilyen egyszerű a definíció – a napló időrendet követő, rendszeres feljegyzések sorozatából álló, monologikus prózai szöveg –, olyan változatosságokat mutat az évszázados hagyományokkal bíró, napjainkban is rendkívül népszerű műfaj. – Somi Éva írása

József Attila Szegeden kezdte meg egyetemi tanulmányait és egyetemi anyakönyve szerint – ahogyan akkoriban a ma már elektronikus leckekönyvet nevezték – a bölcsészeti tárgyak mellé több természettudományi kurzust is fölvett. Hallgatott földrajzi, vegyészeti előadást és a modern anyagszerkezetre vonatkozó órákat is látogatott. Nagy hatással lehetett rá Ortvai Rudolf elméleti fizikus, aki később kiváló tudós nemzedékek tanárává vált, mások mellett Marx György és Novobátzky Károly akadémikusok is hallgatói voltak. József Attila később Bécsben folytatta tanulmányait, ahonnan Makóra hazaküldött leveleiből egy töprengő, a táguló világegyetem  jelenségén is gondolkodó, egyben megértést és biztonságot kereső ember képe bontakozik ki. – Tráser László Gyémánt Ivánt, az SZTE fizikus professzorát kérdezte.  

Babits Mihály vagy Szerb Antal irodalomtörténeti munkái a világirodalomról vagy az európai kontinensről – amelyeken irodalomtudósok nemzedékei nevelődtek – a mai tudományos minősítő rendszer szerint nem számítanának érdemi produktumnak. A mára kialakult különös helyzet gyökerei messzire nyúlnak, egészen Aquinói Szent Tamásig. A közelmúltban Pál József szegedi egyetemi tanár, irodalomtörténész, jeles Dante-kutató foglalkozott a jelenséggel egyik tanulmányában, mely Nézőpontok című kötetében jelent meg. A részletekről Tráser László érdeklődött. (hanganyag)

Paulovics Tamás nem sopánkodik, nem mérlegel, nem tervezget, hanem belevág abba, amiben hisz: megy, dolgozik, beszél és rábeszél, szervezkedik, telefonál fáradhatatlanul, s az eredmény nem is marad el: az idei évben, a Versírók és Versmondók III. Találkozóján a szervezőn kívül nyolc versmondó (Antal Anikó, Fabulya Andrea, Gémesi Márta, Herbály Jánosné, Kató Hajnalka, Kerekes Edit, Kosztolányi József és Széman Emese Rózsa) és kilenc költő (Farkas Wellmann Éva, Fekete Vince, Lövétei Lázár László, Markó Béla, Mirtse Zsuzsa, Daniel Sauca, Szentmártoni János, Szepesi Attila és Veszelka Attila) vett részt, amelyet megtisztelt jelenlétével Füzi László, a kecskeméti Forrás és Elek Tibor, a békéscsabai Bárka folyóirat főszerkesztője is, valamint újra eljött Kiss László, a Versmondók Egyesületének elnöke, a Versmondó periodika főszerkesztője. – helyszíni tudósítás a Versírók és Versmondók III. Találkozójáról

Postán jött az a míves, szinte elzeviri méretű könyvecske, ami aztán Ádventre egészen kupán csapott és szíven ütött. Födelére – s a belső lapjaira – Orosz István grafikáiból válogatott a Stádium kiadó. Csernák Árpád A doboz című széppróza-füzéréről beszélek, amely ha nem kapott volna ilyen komoly könyvészeti szépségű korpuszt, azt is gondolhattam volna, hogy legmezítelenebb lelkülettel csak hozzám írott perszonális levél barátokról-munkatársakról. Ettől van, hogy e regény szerzőjének ugyancsak nehéz és lehetetlennek tűnő föladat lehetett e helyzetben teljesíteni az örök parancsolatot megtartani, teljesíteni: amit szívünkbe rejtünk, mégiscsak a világnak tárjuk ki azt. De hogyan? S mennyire lehet? Tudjuk, ha az angyalok nyelvén tudnánk, még úgy is kevés lehetne az igyekezetünk. – Németh István Péter Csernák Árpád könyvéről