Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Michael Mann 70, Tarantino 50
 

michael-mann---vox.jpg

Michael Mann neve ismeretlenül csenghet sokak számára, mégis érdemes időt szentelnünk az idén 70 éves amerikai filmrendező személyére, életművére. Kiemelkedő stílusművész, nagy múltú műfajokat és hagyományokat fölelevenítő és újragondoló szerzői filmes, akit jellegzetes képkompozíciói, hangkezelése és vissza-visszatérő témái tesznek egyedivé és fölismerhetővé. Művészetében felfedezni vélik Antonioni érzékenységét, Kubrick pedáns szerkesztésmódját. A modern európai művészfilm megszületésének időszakában, s egyúttal a korszakhoz kapcsolódó szerzői film előretörésének időszakában kezdte pályáját Martin Scorsesevel, Steven Spielberggel, Francis Ford Coppolával egy időben, csakhogy ő először inkább a televízió berkeit választotta.
   1943. február 5-én született Chicagóban. A város egyik legveszélyesebb külvárosában, a Patchben nőtt fel. Errefelé nem volt veszélytelen dolog filmrendezői karrierről álmodni, nem tartották elég férfiasnak. Mann gimnazista végzős évfolyamáról csupán 13 diák tanult tovább, köztük maga a rendező. A Közép-Nyugat egyik legerősebb állami egyetemére, Wisconsin fővárosába, Madisonba került, ahol angol szakon folytatta tanulmányait, s mozgóképes álmok helyett a reálisabbnak látszó egyetemi tanári katedra megszerzését tűzte ki célul. Miután azonban látta Georg Wilhelm Pabst osztrák származású német filmrendező Die freudlose Gasse (Joyless Street) 1925-ös némafilmjét (melynek főszerepeiben Greta Garbo és Asta Nielsen láthatók), végleg eldöntötte, a filmkészítés felé veszi az irányt.
   Az Egyesült Államokban zajló filmes képzések kínálatával azonban nem volt elégedett, így Európába ment, ahol véleménye szerint az igazi szakmai élet zajlott. A London International Film School hallgatója lett. Mann épp a 60-as éveknek az újhullámtól s a párizsi diákzendülésektől pezsgő középső periódusában tanult itt olyan társak között, mint Ridley és Tony Scott, Alan Parker és Adrian Lyne angol rendezők. Ebben az időszakban készített rövid-, reklám- és dokumentumfilmeket is. Munkásságában a dokumentarista attitűd a mai napig meghatározó. A dokumentarizmusból megőrizte ragaszkodását a valósághű környezetrajzhoz (különösen ami a nagyvárosok, Los Angeles vagy Chicago megjelenítését illeti, akár a jelenben, akár a múltban). Helyszínei, díszletei, a szereplők kosztümjei, s – többségében – filmjeinek eseményei is a realizmus jegyében fogantak. Ugyanakkor a rendező a legkevésbé sem tartózkodik a képi vagy akusztikai stilizációtól. Látásmódja festői, kézjegyként könyvelhető el a fények – elsősorban a városi lámpa- és neonfények – alkalmazása, amellyel hitelesen rekonstruálja nemcsak a nagyvárosok tényleges vizuális élményét, hanem azok csak filmen megragadható, s nem ritkán nyomasztó portréját is megteremti. Mann gyakran él igen erőteljes zenehasználattal. Ez mindig az érzelmi hatás felfokozását szolgálja, ami az egyébként hűvös előadásmódot ellenpontozza.
   A diploma megszerzését követően még egy ideig Európában élt, majd a 70-es évek elején Los Angelesbe költözött. Itt rögtön munkát kapott, mint a Starsky és Hutch című sorozat forgatókönyvírója, s tökéletesen megtanult televízióra írni. Több más tévésorozat mellett a Miami Vice szülőatyja. A Miami Vice első pár szezonját a kritikusok a mozis minőség és stílus kisképernyőre mentéséért ünnepelték. Ebben a tekintetben jóval megelőzte korát, hiszen napjainkban vált elterjedtté a mozifilm színvonalú sorozatok megjelenése a televízióban.
 
miami-vice.jpg
 
   Első rendezése a The Jericho Mile címet kapta, s rangos tv-filmes díjat nyert. 1981-ben debütált a mozikban Thief (Az erőszak utcái) című filmjével. 1986-ban készítette Manhunter (Az embervadász) című filmjét, melynek forgatókönyvét Thomas Harris A vörös sárkány című regénye alapján írta. (Az író másik, hasonló témájú regénye nyomán készült 1991-ben A bárányok hallgatnak, Jonathan Demme Oscar-díjas filmje.) Mind a két filmben megjelenik Hannibal Lecter démoni figurája, de Mann aprólékos karakterteremtői igénye a Lectert megformáló Brian Cox számára már előbb kidolgozta a hátborzongató, Lugosi Béla-szerű alakot. Emellett nagy gondot fordított a sorozatgyilkos gyermekként eltorzult elméjének, másfelől a nyomozó családi drámájának elmélyült bemutatására. A hol hideg, letisztultan fémes, hol art-deco színekkel variáló film a gyilkolás rítusát újszerű módon, egyfajta esztétikus önkifejezési módként ábrázolja.
 
az-embervadasz.jpg
 
   Olyan mozidarabok fűződnek még nevéhez mint Az utolsó mohikán (1992), Szemtől szemben (Heat, 1995), A bennfentes (1999), Ali (2001), Collateral – A halál záloga (2004), Miami Vice (2006) és legutóbb a Közellenségek (2009). A rendező első számú szereplőtípusa a megszállott, professzionalista férfi, aki inkább az érzéseit, mintsem az értelmét követi – még ha ez akár az elkerülhetetlen végzettel jár is. Mann professzionalistái valamennyien a bűn köré építik életüket, akár annak elkövetőiként, akár annak üldözőiként. „Mindig is olyan férfiak történetei érdekeltek – nyilatkozta egy helyütt –, akik szinte az önfeláldozásig képesek a céljukra koncentrálni. Ennek érdekében felépítették a professzionalizmus védőbástyáját, amelyben én aztán dramaturgiai eszközökkel próbálok rést találni.”
 
pulp-fiction.jpg
 

quentin-tarantino-2.jpg

Kissé hihetetlenül hangzik, de Quentin Jerome Zastoupil alias Quentin Tarantino, a posztmodern, ezredfordulós mozi egyik legnagyobb hatású egyénisége néhány hónap múlva már 50 éves lesz. 1963. március 27-én született Knoxville-ben, Tennessee államban. Apja, Tony Tarantino olasz származású amerikai színész és amatőr zenész, anyja Connie McHugh félig ír, félig cseroki indián. Connie 15 évesen kitűnőre érettségizett mikrobiológiából, orvosi egyetemre készült. Viszont menekülni akart alkoholista anyjától, így házasságot kötött Tony Tarantinoval, akivel nem egészen három hónapig éltek együtt. 16 éves volt, amikor Quentin született. Fiának ezt a nevet kedvenc tévésorozata, a Gunsmoke egyik karaktere (Quint Asper) után adta, akit Burt Reynolds játszott. 1965-ben Connie megismerkedett Curtis Arnold Zastoupil muzsikussal, akihez férjhez is ment. Curt hivatalosan örökbe fogadta Quentint. Hat évvel később Connie és Curt útjai is elváltak egymástól. A zaklatott gyermekkor meghatározó élménye volt, hogy a tinédzser anya nyomán a kis QT is szenvedélyes képregényfogyasztó lett. Emellett QT kedvenc játékfigurája G. I. Joe volt. Szívesen töltötte idejét a maga kreálta fantáziavilágban. Már hétévesen felfogta, milyen fontos azoknak a történeteknek a szerkezete, amelyekkel lelkesen ismerkedett a képregényekben, regényekben. Hamarosan rájött, hogy a televíziós és a filmes dráma is meg van írva, mielőtt leforgatnák. Nyolcéves korára megkedvelte a hátborzongató horrort, de még ennél is jobban izgalomba hozta, ha a horrorhősök féktelen komikusokkal találkoztak kevert műfajú filmekben. Az ifjú Q. és az iskola nemigen tudtak közös nevezőre jutni. Olvasásból és történelemből jeles volt, míg az összes többi tantárgyból szánalmasat produkált. Az iskolát pedig csupán az a kérdés foglalkoztatta, hogy hogyan lehetne a hiperaktív és szuperintelligens diákot „lecsillapítani”. Az iskolában rosszul tanuló QT 16 évesen otthagyta a kilencedik osztályt, és helyette színészi képességeivel próbált utat törni magának. Ez a próbálkozás sem hozott számára sokkal több sikert az iskolapadnál, így 22 évesen munkát vállalt egy videotékában, ahol megismerkedett későbbi írótársával, Roger Avary-vel. Ők ketten jobb híján egész nap filmeket néztek, és kockáról kockára elemezték azokat. 24 évesen megírta a True Romance (Tiszta románc) és a Natural Born Killers (Született gyilkosok) című filmek forgatókönyvét (a kettő gyakorlatilag egy nagyobb terjedelmű könyv két fele), amiket olyan híres hollywoodi alkotók rendeztek meg mint a tragikusan elhunyt Tony Scott (Tiszta románc, 1993), valamint Oliver Stone (Született gyilkosok, 1994). Miután a True Romance elkelt 50.000 dollárért, zsebében a pénzzel megírhatta a Reservoir Dogs (Kutyaszorítóban) bizarr történetét egy gyémántkereskedés kirablásáról, amiből 1992-re készült el a film saját rendezésében Harvey Keitel színész támogatásával. Miközben a gyémántrablásra készülő gengszterek toborzása folyt, Tarantino és Lawrence Bender közösen megalapították az A Band Apart Productions-t (Tarantino ezt a nevet Jean-Luc Godard A Bande á Part című filmje után adta cégének). A Kutyaszorítóban – melyben az „f”-fel kezdődő szó 252-ször hangzik el – bombaként robbant az 1992-es Sundance Filmfesztiválon. 1994-ben a Pulp fiction (Ponyvaregény) egyszerre írta újra a krimi, a film noir és a thriller műfaját. A Tarantino-filmek titka látszólag oda nem illő párbeszédek nem sablonos humorának kombinálása megtervezett erőszakkal. Forgatókönyvei a maguk módján, újszerűen dolgoznak fel klasszikus műfajokat. A cselekmény és a figurák ismerősek, de a szerkezet és a dialógus meghökkentő. Védjegye a rengeteg filmes idézet, többek között szenvedélyesen rajong a francia újhullámos moziért. A Pulp fiction után készített takaréklángon égő krimit (Jackie Brown), spagetti-westernnel ötvözött kung fu filmet két felvonásban (Kill Bill), grindhouse-mozit (Halálbiztos), legutóbb pedig II. világháborús filmet (Becstelen brigantyk). Legújabb filmje, a Django Unchained (Django elszabadul) című  ezúttal  western most kerül mozikba.
 
 tarantino.jpg
 
A Mozinet, a VOX Mozimagazin és a Wikipédia nyomán készítette:
Jugovits Ildikó
 

jugoildiko.jpg

Jugovits Ildikó 1994-ben végzett a szegedi József Attila Tudományegyetem magyar-történelem szakán. Filmek iránti szenvedélye térítette el a középiskolai tanári pályától, helyét a Somogyi-könyvtár művészeti részlegén találta meg, ahol immár 19 éve dolgozik. Filmes szaktájékoztató, a  könyvtár mozgóképi állományát gondozza, amelyet az igényes filmkultúra terjesztésének jegyében épített ki.