Kocsis Katalin
Magyarok az Arany Pálma ragyogásában
70 éves a cannes-i fesztivál
„A fesztivál egy politikamentes senkiföldje, egy mikrokozmosz, amivé abban az esetben válhatna a világ, ha az emberek közvetlen kapcsolatokra és egy közös nyelv használatára lennének képesek.”
(A Festival de Cannes mottója – Jean Cocteau)
Pacsirta, Szegénylegények, Szerelem, Mephisto, Saul fia. Csupán néhány a cannes-i filmfesztiválon díjazott magyar alkotások közül. A Festival de Cannes a világ legismertebb és legnagyobb presztízsértékkel bíró filmes találkozója, amelyet minden év májusának második felében tartanak a francia Riviéra híres üdülőhelyén.
A filmfesztivál ötlete hetven éve fogalmazódott meg az akkori szervezőkben. Ennek apropóján készített kiállítást a Somogyi-könyvtár, saját dokumentumaiból válogatva. A filmes szakkönyveket és -folyóiratokat, fotóalbumokat és DVD-ket fölsorakoztató tárlat a fesztivál történetét és a magyar filmesek sikereit mutatta be.
A filmvetítések fő színhelye: a Fesztivál- és Kongresszusi Palota
A fesztivált azzal a céllal hozták létre, hogy elismerésben részesítsék a legjobb filmeket, rendezőket és alakításokat. Az évek folyamán újabb és újabb díjak emelték a fesztivál presztízsét, elsősorban az Arany Pálma és a zsűri díja. A benevezett filmek mindig a világ élenjáró rendezőinek legújabb alkotásaiból adnak válogatást, az itt megszerzett díjak komoly szakmai reputációt jelentenek. Olyan neves rendezők köszönhetik első nemzetközi elismerésüket a filmfesztiválnak, mint François Truffaut, Jim Jarmusch vagy Steven Soderbergh.
Megnyitó helyett háború
Egy Franciaországban rendezendő filmfesztivál ötlete 1938-ban, a világ legrégebbi filmszemléjén, a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon született meg, ahol a nemzetközi zsűrire egyre nagyobb nyomás nehezedett a náci Németország és a fasiszta Olaszország részéről, hogy olasz és német propagandafilmeket hozzanak ki győztesnek. Emiatt az amerikai, brit és francia zsűritagok kivonultak a rendezvényről; köztük Philippe Erlanger történész, diplomata. Velencéből hazatartva gondolt először arra, hogy egy új – „kényszer és kompromisszumok nélküli” – nemzetközi filmes seregszemlét kellene szervezni.
A szervezők hosszas hezitálás után Cannes mellett döntöttek, mivel a város felajánlotta, hogy a fesztivál rendelkezésére bocsátja az éppen felépülő kaszinót, amelynek 1200 főt befogadó nagytermét szánták a vetítésekre. Az első fesztivált, amelynek főmegbízottja az ötletadó Philippe Erlanger lett és amelynek zsűrielnöki tisztére a film feltalálóját, Louis Lumière-t kérték fel, 1939. szeptember 1. és szeptember 20. között tervezték megrendezni. Mivel éppen a tervezett kezdőnapon tört ki a második világháború, a szervezők előbb arra gondoltak, hogy a hivatalos megnyitót elnapolják szeptember 10-ére, majd, „ha a helyzet nem súlyosbodik”, 1940 februárjára. A halasztás végül a háború utánig tartott.
Vox, 2008/7. 18. oldal
A háború után újra napirendre került a rendezvény terve, s azt 1946 őszén, Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál néven, meg is valósították. Az akkor benevezett filmek rendezői között olvashatjuk Jean Cocteau, Alfred Hitchcock, Roberto Rosselini, Billy Wilder, valamint a magyar származású Charles Vidor nevét.
A háború utáni Olaszország már nem volt ellenséges állam, nem lehetett szó ellenrendezvényről, ezért a két fesztivál vezetői 1946 augusztusában megegyeztek, hogy kétévente rendeznek nemzetközi fesztivált, a köztes években pedig nemzeti jellegű filmfesztivált. Mivel a következő évben a velenceit tervezték nemzetközinek, 1947-ben a cannes-i rendezvényt átkeresztelték cannes-i filmfesztiválra.
Az Arany Pálma díj 1979-ben
Díjak, szekciók, vásár
1955-ben a fesztivál rendezői létrehozták az Arany Pálma díjat, amelyet a legjobb versenyfilmnek szántak, felváltva az addigi Nemzetközi Filmfesztivál Nagydíját. Noha továbbra is a híres arany pálmaágat osztották ki, 1964 és 1974 között visszatértek a Nagydíj elnevezéshez; azóta viszont ismét az Arany Pálma a legmagasabb elismerés.
A fesztivál fődíjáért, az Arany Pálmáért versenyző filmek vetítésének legfőbb helyszíne a Croisette körúton fekvő Fesztivál- és Kongresszusi Palota. A nagyjátékfilmek és rövidfilmek versenyével párhuzamosan több szekció eseményei zajlanak. A legismertebbek közülük a fiatal vagy kevésbé ismert rendezők filmjeit a versenyprogramon kívül bemutató Un Certain Regard, a kezdő filmeseket támogató Cinéfondation alapítvány, valamint a Cannes-i Klasszikusok.
Ugyanekkor rendezik meg a fesztiválhoz kapcsolódó Filmvásárt, amely jelentőségét tekintve a világ legnagyobb ilyen jellegű programja.
A Kritikusok Hete és a Rendezők Kéthete szekciósorozata nem tartozik szorosan a fesztiválhoz, mivel külső szervezetek által létrehozott, független, párhuzamos rendezvényekről van szó, azonban az időbeni egybeesés miatt, tágabb értelemben mégis a fesztivállal együtt emlegetik.
Liliomfi, Körhinta, Édes Anna
Az 1939-ben tervezett fesztiválra a francia külügyminisztérium Magyarország részére is küldött meghívót, azonban a hivatalos válasz szerint kevés versenyeztetésre alkalmas filmet gyártottunk, és – hivatalos szakmai szervezet híján – az elkészült filmek sem indulhattak nemzetközi versenyeken.
Film, Színház, Muzsika/1964/11. Páger Antal a Pacsirtában
Az első magyar alkotást végül 1947-ben mutatták be Cannes-ban: Keleti Márton Bródy Sándor színművéből készített filmjét, A tanítónőt. Az 1950-es években Keleti további három alkotással képviselhette hazánkat, de már nevezték Makk Károly (Liliomfi) és Fábri Zoltán (Körhinta, Édes Anna, Dúvad) filmjeit is. A nagyjátékfilmeket illetően az első hivatalos magyar elismerést Páger Antal kapta 1964-ben, a Pacsirta című filmdrámában nyújtott alakításáét.
Rá egy évre Banovich Tamás kapott technikai nagydíjat táncfilmjéért, Az életbe táncoltatott leányért, filmrendezőként pedig 1967-ben Kósa Ferenc kapott elismerést Tízezer nap című alkotásáért.
A Tízezer nap c. film DVD-kiadásának borítója, rajta a cannes-i logóval
Rendezői díj: Még kér a nép
Az 1960-as évek második felétől szinte majdnem minden évben jelen volt Cannes-ban Jancsó Miklós: a Szegénylegények 1966-os sikeres bemutatkozása után sorra vetítették fontosabb műveit – Csillagosok, katonák, Fényes szelek, Még kér a nép, Szerelmem, Elektra, Magánbűnök, közerkölcsök, Magyar Rapszódia és Allegro Barbaro stb., azonban rendezői munkáját díjjal csak 1972-ben ismerték el (Még kér a nép).
Jancsó Miklós mellett Makk Károly képviselte legtöbbször hazánk filmművészetét a fesztivál hivatalos válogatásában – az előbbi hét, míg az utóbbi hat filmet mutatott be (Jancsó-alkotásokat vetítettek a párhuzamos rendezvényen is.)
Nagydíjak: Napló gyermekeimnek, Saul fia
A legmagasabb elismerést – a hivatalos válogatás második díjának számító zsűri külön nagydíját – Mészáros Márta kapta Napló gyermekeimnek című alkotásáért (1984). Ugyancsak nagydíjas lett 2015-ben az elsőfilmes Nemes Jeles László Saul fia című filmdrámája, emellett elnyerte a FIPRESCI díját, (a Filmújságírók Nemzetközi Szövetségének díja) a Technikai-művészi Vulcain-díjat (Zányi Tamás hangmérnök), valamint a François Chalais-díjat (a leukémiában elhunyt francia újságíró, filmkritikus és filmtörténész emlékére alapított díj, az életigenlés és az újságírás értékeit felmutató alkotásoknak ítélik oda).
(Csupán a teljesség kedvéért: a Saul fia idén Oscar-díjat nyert a legjobb külföldi filmek kategóriájában.)
Szabó István Cannes-ban két díjat vehetett át Mephisto (legjobb forgatókönyv), valamint Redl ezredes (a zsűri különdíja) című filmjeiért.
Mészáros Márta: Napló gyermekeimnek. DVD-borító
Szépen mutatkozott be 1989-ben az Un Certain Regard szekcióban Enyedi Ildikó: Az én XX. századom című filmje elnyerte az Arany Kamerát. A cannes-i fesztivál hivatalos válogatásának versenyprogramon kívüli, önálló szekciója az Un Certain Regard, melyet 1978-ban alapított Gilles Jacob. A szekció a legkülönfélébb, a filmművészethez közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó, fiatal, vagy kevésbé ismert filmrendezők, gyakran atipikus alkotásait gyűjti össze és mutatja be, elsősorban azért, hogy elősegítse e filmek forgalmazását. Programjába minden évben mintegy húsz filmet válogatnak be.
HVG, 1994.05.06. 87. oldal: Enyedi Ildikó Bo Derek és Raf Vallone között a díj átvételekor
A szekció filmjei a kezdetek óta részt vesznek az Arany Kameráért folyó versenyben, 1998 óta viszont önálló díjat is kapnak, Un Certain Regard díj (Prix Un Certain Regard) elnevezéssel, melyet egy 4-6 fős zsűri ítél oda. A szekció fődíja mellett a zsűri egyes filmeket egyéb elismerésben is részesíthet, kiosztva számukra külön dicséretet, a zsűri díját, illetve más, többségében egyedi, a filmre szabott fantázia elnevezéssel bíró díjat. Az Un Certain Regard díjat 2014-ben Mundruczó Kornél is elnyerte a Fehér isten című filmért.
Hanussen, A londoni férfi, Delta
A magyar filmművészet rendszerváltás utáni helyzete nem tette lehetővé, hogy jelen legyünk az Arany Pálmáért folytatott versenyben; Szabó István Hanussenjének 1988-as bemutatója után 19 évnek kellett eltelnie, hogy Tarr Béla filmjét, A londoni férfit meghívják. 2008-ban ismét sikeresen szerepeltünk, Mundruczó Kornél Delta című alkotása elnyerte a filmkritikusok elismerését.
Mundruczó Kornél: Delta. DVD-borító
Törőcsik Mari díjai
Törőcsik Mari színészi játékát két alkalommal is elismerték: 1971-ben Darvas Lilivel együtt részesült külön dicséretben (Szerelem), 1976-ban pedig a Déryné, hol van? főszerepének megformálásáért vehette át a legjobb női alakítás díját. 1983-ban Mandragora-díjat kapott.
303 magyar film..., 103. oldal: Makk Károly Szerelem c. filmje
Darvas Lili és Törőcsik Mari a Szerelem c. Filmben (303 magyar film... 102. oldal)
Fődíjas rövidfilmek: Küzdők – és a többiek
A magyar rövidfilmek is számos alkalommal szerepeltek sikerrel a cannes-i fesztiválon.
Homoki Nagy István Egy kerecsensólyom története című kisfilmjének 1951-es bemutatkozása után elsősorban Kollányi Ágoston kisfilmjei képviselték hazánkat (ő kétszer is technikai nagydíjat kapott), majd főleg animációs filmjeink arattak sikert.
Öt alkotás kapott fődíjat: Nyitány (Vadász János, 1965), Küzdők (Jankovics Marcell, 1977), Moto Perpetuo (Vajda Béla, 1981), Szél (Iványi Marcell, 1996) és Eső után (Mészáros Péter, 2002).
Jankovics Marcell rajzfilmrendező, 35. oldal: Küzdők c. animáció
Kedvencek és „fekete bárányok”
A cannes-i fesztivált gyakran bírálja a sajtó, részrehajlással, „kedvencek” szerepeltetésével vádolva.
Egyes filmrendezők, akik egyébként bizonyították tehetségüket, sohasem nyertek Arany Pálmát. Kiemelkedik közülük Ingmar Bergman, aki az 50. évfordulón végül megkapta a Pálmák Pálmáját. Említhető még Woody Allen, Alfred Hitchcock, Stanley Kubrick, Steven Spielberg vagy François Truffaut.
A sajtóban rendszeresen felhánytorgatják, hogy nagyon kis számban hívnak meg zsánerfilmeket, az utóbbi évek néhány beválogatott zsánerfilmjének viszont új stílusát kifogásolták.
Vox, 2008/7. 19. oldal: A fesztivál 2008-ban
Paradicsom Antioninak
A közönség időnként botrányos módon fejezte ki nemtetszését a díjátadó ceremóniákon.
1960-ban Michelangelo Antonioni trilógiájának (A kaland, Az éjszaka, Napfogyatkozás) első része hideg fogadtatásban részesült Cannes-ban. Az Anna eltűnésének kiderítetlenségét félreértő közönség kifütyülte a filmet a vetítésen, sőt paradicsommal dobálta meg a rendezőt és a főszereplő Monica Vittit a díjátadáskor.
Az Arany Pálma odaítélése sem volt mindig mentes az ellenséges nézői indulatoktól: például amikor 1994-ben Quentin Tarantino vette át a fődíjat a Ponyvaregényért, a közönség kifütyülte. Tarantino válaszképpen, egyszerűen a középső ujját mutatta fel...
A zsűri döntései több alkalommal váltottak ki vitát és ellenérzéseket a közönség körében. Françoise Sagan írónő a főszereplője lett az egyik ilyen botránynak. Hét hónappal az után, hogy az 1979-es fesztivál elnöke volt, a Le Matin de Paris napilapban felfedte a cannes-i gépezet kulisszatitkait. Állítása szerint a fesztivál igazgatósága megkísérelte befolyásolni a zsűrit, amely Volker Schlöndorff filmje, A bádogdob elismerésére hajlott, hogy az Arany Pálmát Francis Ford Coppola Apokalipszis most című alkotásának ítélje. A zsűri tagjai rendszerint titokban tartják döntéseik okát, Françoise Sagan ezt a „szabályt” szegte meg. A két film végül megosztva kapta a fődíjat. Sagan bejelentése óriási vitát provokált a fesztivált addig is erősen támadó sajtóban, a filmes grémium válasz helyett mély hallgatásba burkolózott...
Polanski „kajálni” megy
Időnként maguk a hírességek provokálnak vitát, a médianyomás ellenére, vagy éppen azért. 2007-ben például, a fesztivál 60. évfordulója alkalmából harmincöt filmrendező közreműködésével készült egy szkeccsfilm (több különálló részből álló alkotás), amelynek egyik rendezője, Roman Polański a sajtókonferencián kritizálni kezdte a hivatalos vetítés után összegyűlt – szerinte felkészületlen – újságírókat, mondván, színvonaltalan kérdéseket tesznek fel. Szerinte „a nagyon szegényes kérdéseivel” a sajtó elszalasztotta azt „az egyedüli lehetőséget, amit ennyi jelentős rendező összejövetele kínált”. Ez után a lengyel rendező úgy döntött, ideje "kajálni" és elhagyta a termet.
Az Arany Pálma díj
Édes élet – a kiközösítés árnyékában
Ritka, hogy az egyház beleavatkozik a film és a cannes-i fesztivál világába. Egyes filmek esetében azonban mégis előfordult. 1960-ban például az Osservatore Romano, a Szentszék „félhivatalos” lapja hét indulatos cikket publikált Federico Fellini arany pálmás filmje, Az édes élet ellen, és a Vatikán csak 1994-ben, néhány hónappal a rendező halála után oldotta fel a film tiltását. A katolikusokat kiközösítés fenyegette, ha megnézik a filmet.... Ezzel szemben a jezsuiták védelmükbe vették az alkotást. A francia kulturális miniszter pedig egyenesen cenzúrázta a film egyes részeit...
1961-ben Luis Buñuel Viridiana című filmjét a Vatikán blaszfémiának minősíttette és keményen elítélte, a francoista rezsim pedig betiltotta Spanyolországban. Mindezek ellenére a zsűri Arany Pálmával jutalmazta.
Nézetkülönbség támadt a katolikus egyház és a cannes-i szervezők között még 2006-ban is, A da Vinci-kód kapcsán, amely az egyház kritikája ellenére fesztiválnyitó film lett. Egyes katolikus szervezetek annak dacára folytattak kampányt a film ellen (például plakátokat szaggattak le), hogy a Vatikán elítélt minden ilyen akciót és bojkottot.
Adj király katonát!, Nárcisz és Psyché, Eszkimó asszony fázik
A cannes-i fesztivál párhuzamos rendezvényein is rendszeresen jelen vannak a magyar filmek. A Kritikusok Hete keretében Erdőss Pál Adj király katonát! című filmje volt a legsikeresebb: megkapta az Arany Kamerát. A független filmesek Rendezők Kéthete elnevezésű rendezvényén Mészáros Márta és Jancsó Miklós 1969-es részvétele óta olyan filmeket mutattak be, mint Jancsó Égi bárány (1971), Bódy Gábor Nárcisz és Psyché (1981), Xantus János Eszkimó asszony fázik (1984), vagy Tarr Béla Werckmeister harmóniák (2000) című filmje.
Elnyerte a FIPRESCI-díját Gábor Pál: 1979-ben az Angi Verával, Sándor Pál pedig 1983-ban a Szerencsés Dániellel. Ugyanezt a díjat kapta meg 1993-ban Szabó Ildikó Gyerekgyilkosságok című alkotása. A 78-as Szent Johannája című kisfilmjével e szekció rövidfilmjei között mutatkozott be Cannes-ban 2003-ban Mundruczó Kornél, aki ezt követően – Iványi Marcell 2000-es részvétele után másodikként – meghívást kapott Párizsba, a Cinéfondation szervezésében lebonyolított képzésre, majd újabb filmjének (Kis Apokrif No. 2.) a hivatalos programban meghirdetett vetítésére.
Gaál István: Magasiskola. DVD-borító
A fesztiválon díjazott nagyfilmek:
1964. Pacsirta. Legjobb férfi alakítás: Páger Antal
1965. Az életbe táncoltatott leány. Technikai nagydíj
1966. Szegénylegények. FIPRESCI-Díj
1967. Tízezer nap. Legjobb rendezés: Kósa Ferenc
1970. Magasiskola. A zsűri díja (Gaál István)
1971. Szerelem. A zsűri díja (Makk Károly) külön dícséret: Törőcsik Mari, Darvas Lili
1972. Még kér a nép. Legjobb rendezés: Jancsó Miklós
1976. Déryné, hol van? Legjobb női alakítás: Törőcsik Mari
1979. Magyar rapszódia és Allegro Barbaro. Életműdíj Jancsó Miklósnak
1981. Mephisto. Legjobb forgatókönyv: Szabó István, Dobai Péter
FIPRESCI-Díj:
1982. Egymásra nézve. FIPRESCI-Díj (Makk Károly)
1984. Napló gyermekeimnek. Zsűri különdíja (Mészáros Márta)
1985. Redl ezredes . A zsűri díja (Szabó István)
2008. Delta. FIPRESCI-Díj (Mundruczó Kornél)
2015. Saul fia. Nagydíj, FIPRESCI-Díj, technikai-művészeti díj (Zányi Tamás); Francois Chalais-díj
Koltai Lajos és Szabó István a Mephisto forgatásán, 1980. (Mephisto: Egy film dokumentumai. 25. oldal)
A nyertes rövidfilmek:
1954. Akvárium. Technikai nagydíj: Kollányi Ágoston
1957. Bölcsők. Technikai nagydíj: Kollányi Ágoston
1960. Ragadozó növények. Elismerő oklevél: Kollányi Ágoston
1961. Párbaj . Különdíj: Macskássy Gyula
1963. Te. Zsűri külön dicsérete: Szabó István
1965. Nyitány. Nagydíj, Technikai nagydíj: Vadász János
1973. Az 1812-es év. Zsűri különdíja: Reisenbüchler Sándor
1977. Küzdők. Arany Pálma: Jankovics Marcell
1981. Moto Perpetuo. Arany Pálma: Vajda Béla
1988. Ab Ovo – Homoknyomok. Zsűri díja: Czakó Ferenc
1996. Szél. Arany Pálma: Iványi Marcell
2005. Before Dawn . Arany Pálma: Mészáros Péter
Macskássy Gyula animációsfilm-rendező... ,130. oldal: Párbaj
Un Certain Regard:
1989. Az én XX. Századom. Arany Kamera-díj; Enyedi Ildikó
2004. Kontroll. Ifjúság díja; Antal Nimród
2010. Pál Adrienn. FIPRESCI-díj; Kocsis Ágnes
2014. Fehér Isten. Un Certain Regard, Mundruczó Kornél
Vox Magazin, 2015. 06. 76. oldal: A Saul fia stábja Cannes-ban, 2015.
A képek forrásai:
2. Vox Magazin, 2008.7. 18. oldal
3. https://hu.wikipedia.org/wiki/Cannes-i_fesztiv%C3%A1l
4. Film, Színház, Muzsika. 1964.11.
5. Kósa Ferenc: Tízezer nap. DVD-borító
6. Mészáros Márta: Napló gyermekeimnek. DVD-borító
7. Heti Világgazdaság, 1994.05.06. 87. oldal
8. Mundruczó Kornél: Delta. DVD-borító
9. 303 magyar film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz. Budapest: Gabo, 2007. 103. oldal
9. b 303 magyar film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz. Budapest: Gabo, 2007. 104. oldal
10. Szemadám György: Jankovics Marcell rajzfilmrendező. Budapest: Corvina, 1987. 35. oldal
11. Vox Magazin, 2008/7. 19. oldal
12. http://www.nlcafe.hu/szabadido/20160523/cannes-filmfesztival-dijak/
13. Gaál István: Magasiskola. DVD-borító
14. Macskássy Gyula animációsfilm-rendező, tervezőgrafikus, a magyar rajzfilmgyártás megteremtője. Budakeszi: Utisz Grafikai Stúdió, 2013. 130. oldal
15. Mephisto: Egy film dokumentumai. Budapest: MPI, 1983. 25. oldal
16. Vox Magazin, 2015. 06. 76. oldal
